Mindenki fellélegezhet, akit egy kicsit is érdekelt, ki lesz az ország köztársasági elnöke, ha lejár dr. Áder János ideje. Volt min izgulni, hiszen nem volt esélytelen a királyság visszaállítása, vagy a kormányzói hatalom restaurálása. Mindkét pozíció várományosaként esélyesnek tűnt az egykori forradalmár, ruszkiűző pártvezér. Mind a kettő megoldás levezethető a történeti alkotmány vívmányaiból. Így ezeknek a döntéseknek az elmaradása akár jogsértő állapotot is előidézhetne, mozgásba hozva az alaptörvény védelmére hívatott talléros, láncos testületet. Szerencsére hűségük a hatalomhoz megkérdőjelezhetetlen. Így, ami jó a miniszterelnöknek, az nem fáj nekik sem. Felrémlett az elnöki hatalom bevezetése. A tíz évre szóló elnöki megbízás várományosaként ismét a népköztársaság esküdt ellenségének a személye „jött számításba”. Ez a megoldás is elmaradt. Hazánk államformája maradt, ami volt 2013-óta: „Magyarország”. Ennek semmi értelme, de a lényege világos: „Minden hatalmat Orbánnak”. Volt még egy forgatókönyv: Ádert Kövérre cserélve biztosítani, esetleges kormányváltás esetére a más összetételű parlament és kormány működésének ellehetetlenítését. Nem történt változás. Nincs ok aggodalomra. Nagyon jó az esélye: a választások után is maradhat az Orbán-Áder-Kövér trojka, a hatalommegosztás fideszi rendje, a Jó Állam, a „rossz az, aki rosszat gondol” filozófia alapján.

Megvolt a köztársasági elnökválasztás. Törvényesen, sőt alaptörvényesen. A korábbi három fordulót a pártdokumentummá silányított alaptörvény lecsökkentette kétfordulós eljárásra. Ennek során igazolhatta minden kormánypárti képviselő hűségét a pártvezér-kormányfő iránt. Nem okozott nagyobb izgalmat az sem, hogy az ellenzéknek sikerült sorompóba állítania egy másik jelöltet. Az ellenzéki jelölt is kapott tizenöt percet a házelnöktől, hogy kifejtse destruktív mondanivalóját. Beszéde jól sikerült. A kormányzat hetek óta szajkózza: „ez a jelölt legfeljebb a bábszínházban kaphatna pozíciót, hiszen nem több egy Soros bérencnél.” Kisstílűségnek tűnik ez a lejáratókampány, annak tükrében, hogy egyszerű szótöbbség szükséges és elégséges az ország legfőbb közjogi méltóságának a megválasztásához. Még sem az. Mint, ahogy a legnagyobb parlamenti párt frakcióvezetője rámutatott: „az ellenzéki jelölt beszéde ellentmondásos, hiszen azt állítja: nincs sajtószabadság, pedig az ő beszédét is közvetíti a köztévé.” Kissé „snassz” lett volna, ha csak az áderi beszéd hangzik el. Hallható volt Majtényi professzor beszéde is, kellő felkészítés után.

Lelkileg „kellően fel voltak készülve” a kormánypárti képviselők is. Annyi türelmük sem volt, hogy tizenöt percig úgy tegyenek, mintha érdekelné őket, mint mond egy köztársasági elnökjelölt. Talán van valami igazság a szavaiban? Talán lehetne másképpen csinálni a dolgokat? Jogállam, emberi méltóság, szolidaritás, társadalmi béke, párbeszéd. Olyan hívószavak ezek, amelyekre érdemes odafigyelni még akkor is, ha nem saját pártbéli fejti ki róluk gondolatait. Ezt követelné meg az udvariasság azzal szemben, aki szeretne tenni azért az országért, amelynek kormánypárti képviselői csupán a díszlet szerepét töltik be.

Az ismétlésre „utasított” köztársasági elnök hozta formáját. Faarccal trónolt a vetélytárs beszéde alatt. Faarccal előadott programja lényegében megegyezett a Fidesz 2014-es választási programjával: „folytatom”. Sikerült úgy szólnia – Kósa szerint – a néphez, hogy nem mondott semmit az ország problémáiról. Külpolitikai sikereire büszke köztársasági elnökként látnia kellene, Magyarország Európán kívülre szorul, miközben körbe éri határainkat a szögesdrót. Bár a kormánypropaganda nem ismeri a szegénység fogalmát, a köztársasági elnök nem tudja sokan vannak akiknek nem jut minden napra kenyér? Kérdések. Válaszok nélkül.

Dr, Majtényi László „sikertelen kísérlete” nem az ő, hanem az ország kudarca. Ennek árát az ország fogja megfizetni. Ezen a „Folytassán” nem lesz okunk nevetni.