Nem egyszerű megfogalmazni mit érezhetett az a néző, aki figyelmesen végignézte, végighallgatta a nyilatkozatai, fellépése és fekete ruházata alapján országosan ismertté vált nővér vergődését az Egyenes beszéd című műsorban. Minden volt ez, csak nem egyenes beszéd. Látható, hallható volt egy, a reményét vesztett ember egy, a helyzetet rosszul értékelő műsorvezető és kiegészítésként egy, nem túlságosan felkészült szakszervezeti jogász.

Az eseményekről röviden: A nővér néhány hónapja felhívta a közvélemény figyelmét az ápolói munkavégzés visszáságaira, a nővérhiányra, az ebből származó többlet munkaterhekre, a betegek kiszolgáltatottságára, az elvégzett munkáért járó díjazás méltánytalanul alacsony összegére, a túlmunkáért járó díj késedelmes kifizetésére. Fellépése nyomán utcára vonultak az egészségügyi szakdolgozók. A megmozdulás eredményeképpen ígéretet kaptak az illetékes államtitkártól arra, hogy érzékelhető illetményemelést kapnak az érintettek. A kormányzati ígéretek teljesítése, a legnagyobb jóindulat mellett is felemásra sikeredett. A nem túl erős, nem túl hosszú ideig tartó vihar kirobbantója viszont a kamara elnökétől kapott egy értesítést, amelyben az elnök az ok megjelölése nélkül tájékoztatja az ellene megindított etikai eljárásról. A jogász az adásban felháborodásának adott hangot, kifejtve, hogy példanélküli ez az eljárás. Szavaiból kiderült az is, hogy az etikai eljárás a kamrából történő kizárással is zárulhat, s ez állásvesztéssel jár. A nővér, sokszor alig halhatóan, szemmel láthatóan fáradtan – többek között – a következőket mondta: a nővér elnyomott helyzetben van…, nem szabad megszólalnia…, nem érti, miért neki kell kiállnia…, egy nővérnek ehhez nincsen joga. Elmondta azt is, hogy ők voltak a feketeruhások, míg a kamara fehérruhába öltöztette azokat, akik megjelentek a demonstráción. A műsorvezető nem értette a helyzetet. Az etikai eljárást indító kamara elnöke többször járt nála, s szinte azokat adta elő, amit az eljárás alá vont nővér. Ha közösek az érdekek, miből adódik a szembenállás? A saját kamarájuk elhatárolódik a fekete ruhásoktól? Nem érti, miért harcolnak egymás ellen? Jó ez a kormányzatnak? A szakszervezeti jogász szavaiból kiderül: az eljárás alá vont nővérnek szakszervezeti funkciói is vannak. Rámutatott arra is, hogy a kialakult jogi környezetben nehéz elhatárolni a kamarai és a szakszervezeti jogosítványokat. A műsor záró szakaszában az eljárás alá vont nővér előadta, hogy a fellépése nyomán indult tárgyalásokon az illetékes államtitkár védelméről biztosította, ha bárki fellépése miatt „bántaná”. A műsorvezető megnyugodva zárta a műsort, kifejezve reményét, hogy az államtitkár állja a szavát.

Néhány gondolat, ami kimaradt a műsorból. Az egészségügyi ágazat szakmai kamaráit nem az érdekeltek, hanem a hatalom hozta össze, tartja egyben. A kamarai tagság 2011. VI. 1-jétől kötelező, s ettől az időponttól kezdve az egészségügyben a munkavégzés is a kamarai tagsághoz kötődik. A kamarák legfontosabb feladata a szakszervezetek, a szakmai érdekképviseleti szervezetek semlegesítése, a hatalommal együttműködő „érdekképviseleti” rendszer fenntartása. Etikai eljárás bárkivel szemben megindítható. Az etikai eljárás minden bejelentés nélkül, hivatalból is megindulhat. Néhány kötelem a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Etikai Kódexéből: „I. Az etikus magatartás általános elvei I.24. Az Etikai Kódex csak lényeges szakmai etikai elveket és szabályokat rögzít, nem foglalja írásba az egészségügyi szakdolgozóktól elvárható valamennyi erkölcsös magatartási formát. Ebből következik, hogy az egészségügyi szakdolgozónak nem csupán az Etikai Kódex előírásait kell betartania, hanem az általános erkölcsi alapelvekből levezethető követelményeknek is meg kell felelnie. VIII. Az egészségügyi szakdolgozó kapcsolata a tömegtájékoztatással, a nyilvánossággal VIII.1. Az egészségügyi szakdolgozónak a tömegtájékoztatásban történő vélemény-nyilvánításkor törekednie kell arra, hogy fellépése tükrözze az egészségügyért és a segítségre szoruló emberekért érzett elkötelezettségét. VIII.2. A nyilvánosságnak szánt bármely információnak világosnak, tényszerűnek, elfogulatlannak és (tudományos) bizonyítékon alapulónak kell lennie. Az információk nem kelthetnek sem alaptalan félelmet, sem alaptalan nyugtalanságot a társadalomban, vagy egyes csoportokban, személyekben, és nem okozhatnak, nem ébreszthetnek megalapozatlan elvárásokat, reményeket.” Az e rendelkezések alapján perbefogott helyzete semmivel sem jobb, mint az inkvizíció által hideg-vízpróbának alávetett helyzete.

Nem véletlen hozta létre a hatalom a Nemzeti Pedagógus Kart is. Nem véletlen rendelte el a hatalom, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar Pedagógus Etikai Kódexe kötelező az állami és az önkormányzati fenntartású intézményekben, míg más intézményfenntartók kötelesek az etikai kódex alapján saját etikai kódexet kiadni. Már napvilágot látott a pedagógus etikai kódex tervezete, amelyik semmivel sem fogalmaz világosabban, mint az egészségügyi szakdolgozók etikai kódexe. A cél itt is világos: az érdekképviseletek lesöprése, a dolgozók megfélemlítése.
Az etikai kódex – függetlenül attól, hogy melyik köztestület adta ki – alkalmazása ellentétes az alaptörvénnyel. Az Alaptörvény T) cikk (1)  bekezdése szerint „Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.” Az etikai kódexek pedig általános kötelező magatartási szabályokat állapítanak meg, holott nem jogszabályok. Ebben a kérdésben a végső szót az alkotmánybíróság mondhatja ki, mivel a Pedagógus Etikai Kódex kötelező alkalmazásának elrendelése miatt, több érdekelt is kezdeményezte eljárásának megindítását.

Végezetül szerencsés lett volna, ha a tv-beszélgetésből kiderül, hogy az emberi méltóság nem beosztáshoz, nem szakmához kötődő jog. Jó lett volna az is, ha a másokért fellépő nővér megerősítést kap abban, hogy igazi polgárként cselekedett. [A lényegen nem változtat, hogy a nem várt felháborodás alapján az etikai eljárást a kamara elnöke még sem folytatatja le.]