Ül az ember a televízió előtt. Hallgatja a híreket. Próbálja megérteni a világ dolgait. Mi, hol, miért történik itthon, s hazánkon kívül? Ezernyi kérdés, amelyekre választ kell, kellene találnia a gondolkodó és érdeklődő nézőnek.

Egyszer csak – a múlt hét szombatjának estéjén – megjelenik hazánk belügyminisztere a képernyőn. Arcán ezernyi ránc, ami nem is csoda egy olyan embernél, akinek nem kisebb feladat jutott osztályrészül, mint megvédeni hazánkat a ránk törni készülő gazdasági bevándorlók hordájától, s így ismét Európa védőpajzsává avanzsáltatni csonka Magyarországot. A belügyminiszter arca nem csak ráncos, nyugodt is. Nyugodt, pedig bejelentése nem mindennapi. Arról tájékoztatja szombat este a „NAGYÉRDEMŰT”, hogy hazánk és az illegálisan beáramló tömegek közé felhúzásra váró, hat méter magas szögesdrót határzárral kapcsolatos kormánydöntés részleteiben kidolgozott változatát a soron következő ülésén újra megtárgyalja a testület. Elmondta azt is, hogy a katonaság és a rendőrség már fel is készült a feladat végrehajtására. Mindez azért volt lehetséges – adta elő – mivel a tervek már megvoltak a minisztériumban, a szakemberek már korábban elkészítették, így csak tovább kellett dolgozni rajtuk. Mi ebben a bejelentésben a rendkívüli? Valójában semmi. Ismét bebizonyosodott, hogy az igazi hűbéres tudja, mit akar a gazdája, sokkal előbb, mintsem az megfogalmazná óhaját. Csak így fordulhat elő, hogy olyan feladatokhoz készítenek tervet, készítenek fel embereket, amelynek megszületésére épeszű ember soha nem is gondolt. Persze az sem kizárt, hogy az ötletgazda már akkor tudta, hogy újraépítteti a szögesdrótkerítést, amikor elkezdte megkérdezni a népeket arról, hogy mit is kellene tenni azokkal, akik úgy kérnek segítséget tőlünk, hogy abból a kormánypártcsalád tagjainak semmi haszna nem származik. Az, hogy a konzultáció még nem ért véget, nem számít. Aki erős, az tudja mikor kell meghozni a döntést. Egyébként is örülni kell, hogy nem régebbi mintákat vettek alapul, amikor még áram is keringett a drótokban. Nem lehetetlen az sem, hogy valamelyik családtag szólt „oda”, jelezve, hogy megeszi a rozsda a több tonna szögesdrótját, sürgősen tenni kellene valamit ennek megakadályozása céljából.

A szögesdrót számos szempontból hasznos dolog. Mindenek előtt megerősíti a Jó Állam falait. Megnyitja a távlatokat ahhoz is, hogy megvalósuljanak a költő szavai „lélek az ajtón se be, se ki”. Az ország úgy is visszasírja a régi rendszert. Ne csak a költségektől eltérített hatósági árak jöjjenek vissza. Be kell vonni az útleveleket, ki kell nyitni a Merkur Személykocsi Értékesítő Vállalatot, be kell vezetni a közveszélyes munkakerülést.. A krumplileves legyen krumplileves.

A szögesdrótkerítés távlatokat nyit ahhoz is, hogy meg lehessen állapítani, ki a jó magyar. A jó magyar gárda itt gyakorolhat. Kutyás járőrözéssel erősíthetik az elszántságot, szilárdíthatják a jellemet, s csak úgy mellékesen megnövelhetik a lezárt határ biztonságát. Segítséget is kaphatnak a jó magyar önkéntesektől, akik megfelelő távolságra leülve egymástól, figyelő szolgálatot láthatnak el. Ha veszélyt észlelnek, rovásírás füstjellel riaszthatják a kutyás járőröket.

A leírtak viccesek, de nem humorosak, főleg annak ismeretében, hogy a szögesdrót határzár ötlete nem rontott, hanem erősített a kormánypártok népszerűségén. Vajon mit szóltak volna a magyarok, ha ötvenhatban az osztrák oldalon húzzák fel a szögesdrótot?