Csak ami nemzeti

A nemzeti köznevelésről szóló 2011 decemberében megjelent törvényhez benyújtott újabb, kilencedik módosító indítvány igazolja, hogy a törvény előkészítése hasonlóan körültekintő volt, mint ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia annak idején fejest ugrott az első világháborúba. Ferenc József kijelentése a hadüzenet előtt miszerint mindent megfontolt, mindent meggondolt épp olyan valósnak bizonyult, mint azok a kormányzati nyilatkozatok, amelyek – a háttértanulmányok és háttérszámítások nélkül benyújtott – törvény végrehajthatóságával összefüggésben elhangzottak a Parlamentben, amikor keresztülverték az ország legnagyobb ellátórendszerét sebtiben, totálisan átalakító törvényt.

A módosító javaslat igazolja, hogy előkészítői soha semmilyen eseményből, nem hajlandók tanulni. A benyújtott törvényszövegből világosan kiderül, hogy kormányzati közreműködéssel készült, mégis egyéni módosító indítványként, előzetes egyeztetések, hatástanulmányok és számítások nélkül került az Országgyűlés elé, ugyanúgy, mint ahogy 2012. első félévében az a törvényjavaslat, amellyel átírták a még hatályba sem lépett törvényszöveg jelentős részét, s amelyről utóbb kiderült, hogy rendelkezései sokszor végrehajthatatlanok. Szinte kár unalomig ismételni az egyéni módosító indítványok „hasznát”: nem kell a kormánynak egyeztetnie az érdekeltekkel. Azért érdemes mégis visszatérni erre e trükkre, mivel a kormány megállapodott a szakszervezetekkel abban, hogy a köznevelést érintő szabályozás során betartják a jogszabályok egyeztetésére vonatkozó rendelkezéseket.

Maga a törvénymódosítás minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely egyébként teljesen mellékes, és semmi olyannal, amely jól érzékelhetően megoldásra vár. Így például az új tanév első napján hatályba lépő pedagógus foglalkoztatási rend kiveszi a közalkalmazotti törvény besorolási szabályainak a hatálya alól a pedagógusokat. Új besorolási rendet állapít meg, csak éppen elfelejtette rendezni, hogy hová kell majd besorolni azokat a pedagógusokat, akik nem rendelkeznek legalább főiskolai végzettséggel és szakképzettséggel. Megoldás nincs a módosító javaslatban.

Van viszont javaslat arra mit kell tennie az iskolának annak érdekében, hogy zavartalanul megszervezhesse a testnevelést. Közismert, hogy a mindennapos testnevelés első, ötödik és kilencedik évfolyamon történő bevezetése nehéz helyzet elé állította az iskolákat: nincs elég tornaterem, és nincs elég testnevelő tanár. Miután a következő tanévtől az érintett évfolyamok száma, így a meglevő gondok megduplázódnak, a benyújtott javaslat új megoldást kínál: heti két testnevelő órát művészeti alapiskolával kötött megállapodás alapján az iskola kiválthat néptánccal. Ez jó megoldás, annak fényében, hogy az iskolai tanulók túlnyomó többsége nem jár ilyen jellegű művészetoktatásra. Természetesen rendszerszintű megoldássá válhat, amennyiben a járási tankerületek az új tanév kezdetéig megszervezik a néptánc művészetoktatást, illetőleg megállapodnak saját magukkal abban, hogy az állam által fenntartott művészeti alapiskolák befogadják az állam által fenntartott általános és középfokú iskolák tanulóit. 2013. január 1-jével az állami intézményfenntartó központba beolvadt, a hivatal részeként működő iskolák nem rendelkeznek saját költségvetéssel, megállapodást nem köthetnek, de erre igazán nincs is szükség. Miután ettől az az időponttól kezdődően az állam átvette az önkormányzatoktól az általános iskolákat és a – művészeti alapiskolákká átnevezett – alapfokú művészetoktatási intézményeket, a hivatal utasíthatja saját magát. A járási tankerületek így meg tudják oldani azt az óhatatlanul felvetődő kérdést, hogy miért kellene térítési díjat fizetnie a tanulónak a tantervben előírt kötelező testnevelési órát helyettesítő néptáncórán való részvételért. Míg ugyanis az általános iskola által szervezett testnevelési óra része a korábban ingyenes, az új törvényszöveg térítésmentes oktatásnak, addig a művészeti alapiskola által nyújtott közszolgáltatásért a szülőnek fizetnie kellene.

Ez a javaslat egyébként más fontos üzenetet is hordoz, nevezetesen azt, hogy a kormány számára az a művészet fontos, az a művészet támogatható, amely összhangban áll nemzeti hagyományainkkal, vagyis amelyik népi. Társastánccal és modern tánccal nem lehet kiváltani a testnevelést. Az ilyen művészeti órákon való tanulói részvétel nem szolgálja a művészeti oktatás megtisztítását a nemzeti kultúrától idegen tevékenységtől. Volt már erre példa az európai történelemben, amikor az igaz germán zenei kultúra kialakításához hozzátartozott az olyan idegen befolyásolások kiküszöbölése, mint a dzsessz. A törvényjavaslat által közvetített állami elvárásból nemcsak az állam intézményfenntartóhoz átkerült művészeti alapiskoláknak célszerű értenie, hanem jól teszik, ha az alapítványi és más nem állami fenntartású művészeti alapiskolák is megértik, hogy mely esetben számíthatnak az állam jóindulatára.

Természetesen a néptánc jelentőségének törvénybe iktatása üzenetértékű az egész országnak. Nem többről és nem kevesebbről szól, mint arról, hogy helyesebb lesz, ha mindenki úgy néptáncol, ahogy Orbán fütyül.

2013.04.18.

2 hozzászólás »

  1. hittan,erkölcstan,néptánc, félek elsőbe engedni a fiamat

    Tóth Bernadett
    2013.04.24. @ 08:29

  2. Sem a néptánccal, sem a hit és erkölcstannal önmagában nincs semmi probléma! A hogyan, a milyen előkészítéssel,és a miért már több kérdést is felvet. A „helyesebb lesz, ha mindenki úgy néptáncol, ahogy Orbán fütyül.” zárógondolat nagyon érdekes! Nem azért mert a szerző leírta, hanem azért mert teljes mértékben beívódott a hétköznapjainkba. Egy munkahelyi konfliktus ma már úgy záródik, hogy jól érzékelhető legyen más az, amikor a „mifajtánk” viccelődik, és más az, amikor a „tifajtátok” nem tudja hol a helye! Amikor egy fontos döntés esetén úgy mond véleményt egy testület, hogy nem is ismeri a szöveget, amire a szavazatát kérik, hiszen „majd mi úgyis módosítjuk – ha azt kell!” Sok-sok a nagypolitikából átvett módszer keseríti a hétköznapokat. Nem lepődtem meg G.P. Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész elbúcsúzó levelén (azt fejtegette, hogy nehéz elviselni a hazai közhangulatot)! A válasz kommentek „egyszerű”-ségén, rosszindulatúságán annál inkább megbotránkoztam. Mintha egy vészes, sötét árnyék lopakodna mindenhová, a színházak igazgatói irodáiba, kulturális intézményekbe, közbeszédbe … mindenhová. Ma már előre elkészített, nyomtatott, ragasztható matricákon hirdetik/hirdethetik egyesek cigánygyűlöletüket a vonaton! Minden évszakban fontos a megelőzés, a gyakori kézmosás, de hogyan lehet csökkenteni az ilyen fertőzésveszélyt?!

    tanmanus
    2013.04.29. @ 12:22

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!