Nincs értelme azon merengeni, hogy az Alkotmánybíróság – abban az időszakában, amikor még betöltötte rendeltetését -, több alkalommal is kimondta, a minisztériumok által kiadott minden olyan jogértelmezés, amelyikből nem derül ki, hogy az abban foglaltak nem kötelezőek, sértik a jogbiztonságot, ezért alkotmányellenesek. Nagyot fordult azóta a világ.

Nincs Alkotmány és csak névleg létezik a bírósága is. A „rend” kedvéért az egykori Alkotmánybírósági határozatok alkalmazását a hatalom megtiltotta. Ezért nem túlzás az az állítás: nincs jogrend, nincs jogbiztonság. Ezt igazolják napjaink eseményei is. Egyéni indítványként – minden egyeztetést és hatástanulmány nélkül – benyújtott iromány alapján az Országgyűlés törvényt fogadott el a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról. Csakhogy ismét beigazolódott a régi mondás: hamar munka ritkán jó. Másképpen értelmezik a szöveget a kereskedők és másképpen a felelős bürokraták. A vita lényege a következő: kiterjed-e a törvény az online kereskedésre? Beléphetnek-e az üzletek területére vasárnap az ott dolgozók, például előkészíteni a hétfői nyitva tartást? Az első kérdésre már születtek válaszok. A kereskedők álláspontja szerint a tilalom nem terjed ki az online kereskedésre. Az illetékes minisztérium értelmezése szerint ez a tevékenység is tilos, mert a törvény hatálya az egész kiskereskedelmi tevékenységre kiterjed. A második vitás kérdés meglephette a bürokráciát. Még nem sikerült állást foglalnia.

Az az állítás, miszerint a zárva tartásról rendelkező törvény hatályát meghatározó rendelkezések a kiskereskedelem egészét említi, fedi a valóságot. A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény rendelkezései ebből következően kötelezőek – a kivételektől eltekintve – mindenkire. aki kiskereskedelmi tevékenységet folytat.

Hogy szól a tilalom? „Üzlet – törvényben vagy az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott kivételekkel –
a) kiskereskedelmi napokon 6 óra és 22 óra között tarthat nyitva,
b) vasárnap és munkaszüneti napokon zárva tart.”

Ennyi és nem több. Mit kell tisztázni? Az üzlet, a nyitva tartás és a zárva tartás fogalmakat.

Lényeges, hogy a jogszabályt csak az értelmezheti, aki a jogszabály címzettje, jelen esetben a kiskereskedelmi tevékenységet folytató és a tevékenységét ellenőrző fogyasztóvédelmi hatóság. Vita esetén értelmezi a bíróság. A jogszabály címzettjének a jogszabály szövegét úgy kell értenie, ahogy az a mindennapi szóhasználatból, a köznyelvből következik. Kivétel, ha maga a jogszabály tartalmaz értelmező rendelkezést valamely általa használt fogalomra. Esetünkben két törvény szövegét kell vizsgálni, mivel a zárva tartásról rendelkező törvény szerint azokban a kérdésekben, amelyeket nem szabályoz maga a törvény vagy a végrehajtására kiadott kormányrendelet, a kereskedelemről szóló törvényt kell alkalmazni.

A zárva tartásról rendelkező törvény értelmező rendelkezése szerint üzlet: a „kiskereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak; továbbá bármely olyan állandó vagy ideiglenes értékesítési hely, ahol kereskedelmi tevékenységet folytatnak, ideértve a mozgóboltot is;”
Az online kereskedelem fogalom egyik törvényben sem szerepel. A kereskedelemről szóló törvény azonban ismeri a csomagküldő kereskedelmet: „az a kereskedelmi tevékenység, amelynek során a kereskedő a termék jellemzőit és árát feltüntető, ezáltal a vásárló számára az áru megvételére vonatkozó ügyleti döntés meghozatalát lehetővé tevő kereskedelmi kommunikációt bocsátja a vásárló rendelkezésére, és az ilyen kereskedelmi kommunikáció alapján megrendelt terméket szállítja (szállíttatja) a megjelölt címre”. Ismeri továbbá a közterületi értékesítést: „a közterületen, illetve közforgalom számára nyitva álló helyen végzett kiskereskedelmi tevékenység;” Egyik tevékenység sem üzletben folyik, így nem esik a tilalom alá. Egy 2014-ben megjelent kormányrendelet ismeri a távollévők között kötött szerződést: „olyan fogyasztói szerződés, amelyet a szerződés szerinti termék vagy szolgáltatás nyújtására szervezett távértékesítési rendszer keretében a felek egyidejű fizikai jelenléte nélkül úgy kötnek meg, hogy a szerződés megkötése érdekében a szerződő felek kizárólag távollévők közötti kommunikációt lehetővé tévő eszközt alkalmaznak;” Itt sincs üzlet, nincs tilalom.

A zárva és a nyitva tartás nem a dolgozókra, hanem a külső, a szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkozó garanciális rendelkezés. Mikor nyújt szolgáltatást az üzlet, mikor fogadja a vásárlókat.. Ez megállapítható a kereskedelemről szóló törvény azon rendelkezéséből, amelyik kötelezi a kereskedőt arra, hogy az üzlet nyitvatartási idejéről és az abban bekövetkező változásokról a vásárlókat tájékoztassa. Az üzlet mint munkahely nem nyitva tart, hanem működik. A nyitva tartást elő kell készíteni és le kell zárni. Az árut a nyitva tartás előtt, a takarítást és a pénztár lezárását a nyitvatartási idő után lehet elvégezni.
Persze nem kizárt, hogy a törvénygyártók felébrednek, és szokás szerint azonnal csinálnak egy másik, pontosabb szöveget, amellyel megtiltanak minden vasárnapi munkavégzést a kereskedelemben.
Ennek a megoldásnak a határon túli kereskedők nagyon fognak örülni. Mire a rendelkezések hatályba lépnek, addigra a határ túlsó oldalán gombamód elszaporodnak az üzletek. Talán a közmunkások egy részének is jut egy kicsit emberségesebb munkáltató.