Az iskola magasabb évfolyamába lépéséhez szükséges feltételek meghatározása az iskola helyi tantervének szabályozási jogkörébe tartozik, mivel az iskola helyi tantervének kell e kérdésekről rendelkezni. Nincs olyan központi előírás, jogszabály, rendelkezés, amely megmondaná, hogy milyen teljesítményre van szükség ahhoz, hogy adott iskola, adott évfolyamára járó tanuló tovább haladhasson, az iskola magasabb évfolyamába lépjen. Ez azért lényeges kérdés, mivel a Nemzet alaptanterv sem határoz meg konkrét követelményeket, elvárásokat az egyes tanulókkal szemben.

 

Az iskola magasabb évfolyamára lépés

A szabályozás joga és kötelezettsége

A központi és a helyi szintű szabályozás viszonya

Az iskola magasabb évfolyamába lépéséhez szükséges feltételek meghatározása az iskola helyi tantervének szabályozási jogkörébe tartozik, mivel az iskola helyi tantervének kell e kérdésekről rendelkezni. [Kt. 48. §-a (1) bek. b) pont]

Nincs tehát olyan központi előírás, jogszabály, rendelkezés, amely megmondaná, hogy milyen teljesítményre van szükség ahhoz, hogy adott iskola, adott évfolyamára járó tanuló tovább haladhasson. Ez azért lényeges kérdés, mivel a Nemzet alaptanterv sem határoz meg konkrét követelményeket, elvárásokat az egyes tanulókkal szemben.

A Nemzeti alaptanterv azonban meghatározza a helyi szintű szabályozás elveit Az iskola helyi tantervében kell meghatározni, hogy a tanuló milyen feltételek mellett léphet az iskola magasabb évfolyamába. A közoktatási törvény meghatározza a legfontosabb alapelvet: a tanuló az iskola magasabb évfolyamába, illetve szakképzési évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Hogy mi minősül sikeres teljesítésnek, az az iskola helyi tantervében rögzített értékelési szempontok és konkrét követelmények alapján határozható meg. Az iskola azonban nem tilthatja meg a javítóvizsgán való részvételt, illetve az évfolyam megismétlését sikertelen javítóvizsga esetén. [NAT VI. RÉSZ]

Az azonos teljesítménytől való eltérés lehetősége

Nem szükségszerű, hogy minden tanuló azonos időpontban azonos teljesítményt érjen el. A nevelőtestületnek jogában áll a magasabb évfolyamra lépés lehetőségét biztosítani a tanulónak akkor is, ha adott ismeretkörben kevesebbet teljesít az átlagnál. Lényegében az iskolai pedagógiai program határozza meg, hogy adott iskolában milyen feltételek mellett lehet a tanulót évfolyamismétlésre utasítani, illetve lehetséges-e az évfolyamismétlésre utasítás.

A nem szakrendszerű oktatás lényege éppen az, hogy fejlessze a tanuló készségét, képességeit. Semmi nem indokolja, hogy minden tanuló ugyanarra az időpontra jusson el meghatározott szintre minden területen. Sőt az sem szükségszerű, hogy az iskolai tanulmányok teljes ideje alatt azonos teljesítményt várjanak el minden területen, minden tanulótól.

Az iskola ebből adódóan alkothat olyan rendelkezést, amely figyelembe veszi az egyes tanulók személyiségében, családi és szociális helyzetében meglelhető különbségeket, és nagy mozgásteret engedélyez, biztosít a pedagógusai számára a mérlegeléshez. Az iskola akkor jár el helyesen, ha megismerve a tanulók adottságait, egyéni fejlesztési elképzeléseket vázol fel minden tanuló részére, figyelembe véve annak pozitív hozzáállását, szorgalmát.

Az évfolyamismétlésre történő utasítás fontos előfeltételeként kell mérlegelni, hogy önmagához képest mennyit teljesített a tanuló, vagyis, hogy a meglévő személyes adottságit kihasználta-e. Indokolt lehet természetesen az évfolyamismétlés akkor is, ha erre a tanuló fejlődése érdekében van szükség.

 

Az oktatási folyamat szakaszai

Egyénhez szabott tanulási út

Mit is jelent az iskola magasabb évfolyamába lépés? A felkészítés folyamata egy szakaszának a végigjárását. Annak elismerése, hogy az általános iskola első évfolyamára belépő tanuló eljutott egy szakaszhatárhoz, átlépve azt halad tovább egy másikhoz, mindaddig, ameddig el nem jut a végpontig, az iskolai felkészítés által nyújtott lehetőségek határához, az állami vizsga letételéhez. A szakaszhatárok meghúzása többé-kevésbé iskolai döntés függvénye. Az iskolai szabályozás kettős: egyfelől meg kell határoznia, meddig kell eljutnia a pedagógusnak a felkészítésben, másfelől azt, hogy meddig kell eljutnia a tanulónak a felkészülésben. Az iskolai mozgástér különösen az utóbbi körben nagy. A kétféle célkitűzésnek nem kell, sőt ki lehet jelenteni nem szabad lefednie egymást. Lehetőséget kell, hogy biztosítson a pedagógus részére ahhoz, hogy egyéni tanulási útvonalakat határozzon meg, figyelembe a tanuló egyéni képességét. Lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy minden tanuló részére meghatározhassa a pedagógus, illetve a pedagógusok közössége az elérhető célokat, az egyéniségének megfelelő tanulási folyamatot. Persze ehhez az szükséges, hogy a pedagógus, a pedagógusok közössége feltárja a tanuló személyiségét, a személyiség kibontakoztatásának legkedvezőbb irányát, azokat a területeket, amelyekben az átlagosnál nagyobb, amelyeknél átlagos és amelyeknél esetleg átlag alatti teljesítményre képes a tanuló.

A tanítási év és az iskolai évfolyam

A közoktatásról szóló törvény oktatás szervezés szempontok alapján határozza meg az iskolai évfolyam fogalmát: iskolai évfolyam a pedagógiai programban meghatározott követelmények oktatásának és elsajátításának a szakasza. [Kt. 121. §-a (1) bek. 13. pont] Miközben a közoktatásról szóló törvény az egyes iskolatípusoknál meghatározza az indítható évfolyamok számát, az iskolai évfolyam fogalom meghatározásából hiányzik a konkrét időszakra történő utalás. A közoktatásról szóló törvény azonban meghatározza a szorgalmi idő kezdetét és végét, amely egy tanítási évet jelent. A szorgalmi idő, a tanítási év szeptember első munkanapján kezdődik, és június hónap 15-én, illetve ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőződ munkanapon fejeződik be. [Kt. 52. § (1) bek.]

Az általános gyakorlat, a kialakult szakmai szabályok, az egyes évfolyamokat azonosítja a tanítási évvel, tehát minden tanítási év egyenlő egy iskolai évfolyammal. Ebből az következik, hogy a pedagógiai programok és ezek részét alkotó helyi tantervek az egyes követelmények oktatásának és elsajátításának szakaszait hozzá igazítják az egyes tanítási évekhez, ily módon általános szabályként kimondható, hogy a tanulók minden egyes tanítási év sikeres lezárásával befejeznek egy iskolai évfolyamot, és lépnek egy évfolyammal feljebb.

Az eltérés lehetősége

Valójában ettől eltérő megoldásokban is gondolkozhat az iskola. A közoktatásról szóló törvényben nem található olyan előírás, amelyik korlátozná vagy tiltaná azt, hogy az iskolai évfolyam egy tanítási évnél rövidebb vagy egy tanítási évnél hosszabb időszakot öleljen át. Lefordítva ezt a tanulói továbbhaladás kérdéskörére, elméletileg nincs akadálya annak, hogy a tanítási év végén a pedagógus, illetve a nevelőtestület arra a megállapításra jusson, hogy adott tanuló a következő tanítási évben egyes tantárgyakból még folytatja az adott tanítási évet, míg más tantárgyakból már a magasabb évfolyam követelményeit sajátítja el. Lényegében erre épül az iskolai oktatás első négy évfolyama, amelynél az évfolyamismétlésre történő utasítás kivételes lehet.

Az oktatás-szervezés és a tanulói felkészülés kapcsolata

Összefoglalóan a tanítási, tanulási folyamat évfolyamokra történő bontása oktatás-szervezési szempontú megközelítés. A tanítási év keretei között kell megszervezni a tanítási heteket, tanítási napokat. A tanítási hetekhez, a tanítási napokhoz igazodik a tanítási órák megszervezése, ehhez kapcsolódóan a tanulói heti és napi munka terheinek korlátozása, és a pedagógusok foglalkoztatási rendje. A tanítási év szolgál alapul az oktatás munkarendjének kialakításához, a rendelkezésre álló időkeretek megállapításához és felhasználásához. A tanítási év, mint oktatás-szervezési alapegység azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy minden esetben, minden tanulónak a felkészülés során alkalmazkodnia kell ehhez az időszakhoz, és ezen belül kell az iskola által előírt teljesítményt produkálnia.

A közoktatásról szóló törvényben találhatók olyan rendelkezések, amelyek igazolják azt az állítást, hogy az iskolai helyi tanterveknek nem szükségszerűen kell igazodniuk a tanítási évekhez akkor, amikor meghatározzák a magasabb évfolyamba lépés feltételeit, illetőleg akkor, amikor az elsajátításra váró tananyagot, követelményeket szakaszokra bontják. Igazolható az az állítás is, miszerint az egyes tanulóknál el lehet térni a tanítási évekre, iskolai évfolyamokra, az egyes iskolai évfolyamok teljesítésére általában kialakult gyakorlattól.

Az iskolai oktatás első-negyedik évfolyama

A tanuló az első-harmadik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudja teljesíteni. Lényegében ez a törvényi szabályozás lehetővé teszi, hogy az iskolák az első-negyedik évfolyamon folyó felkészítést egységes folyamatként kezeljék. Formailag, tanügyigazgatási szempontból évfolyamokra kell tagolni ezt a szakaszt is, a gyakorlatban és a felkészítés szempontjából indokolatlan és szükségtelen a követelmény-teljesítmény, elvárás szakaszolása és pontos behatárolása. [Kt. 71. § (1) bek.]

Természetesen a felkészítési folyamatot meg kell tervezni, azonban az egyes tanulók részére lehetővé kell tenni az átlagosnál gyorsabb, és az átlagosnál lassabb előrehaladást a tanulási folyamatban. Az iskolai felkészítés első fontos „végpontja” a negyedik évfolyam vége, amelynél szükségszerűen el kell jutni meghatározott szintig minden tanulónak. Valójában a negyedik évfolyam vége sem tekinthető merev, mindent lezáró szakaszhatárnak, hiszen azzal, hogy a nem szakrendszerű oktatás fölnyúlik az ötödik-hatodik évfolyamra, lehetőség van arra is, hogy az elmaradt fejlesztési feladatok végrehajtására ezeken az évfolyamokon kerüljön sor. Nem szükségszerű tehát az évfolyamismétlés még akkor sem, ha a tanuló minden jó szándéka, szorgalma ellenére meghatározott területeken bizonytalan, az átlag alatt teljesít, hiszen például az olvasás és szövegértés kompetencia kialakítása egészen a hatodik évfolyam végéig elhúzódhat.

A sajátos nevelési igényű tanuló felkészítése

A sajátos nevelési igényű tanulók felkészítésére vonatkozó rendelkezések között találhatók olyan szabályok, amelyek az átlagostól eltérő felkészülési, felkészítési folyamat kialakítására utalnak. Az e körbe tartozó tanulóknál a helyi tanterv, a szakmai program, az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítéséhez egy tanítási évnél hosszabb időt is megjelölhet. Hogy ez a „hosszabb idő” ténylegesen mennyi: tizenegy, tizenöt, húsz hónap, az iskolai döntés része. [Kt. 50. § b) pont]

Az iskolai évfolyam lerövidítése

A tanügyigazgatási, oktatás-szervezési, felkészítési, felkészülési folyamat eltérítésének lehetőségére jó példa az a rendelkezés, amelynek alapján az iskola igazgatójának engedélyével a tanuló az iskola két, vagy esetleg több évfolyamára megállapított tanulmányi követelményeket teljesítheti egy tanévben, illetve az előírtnál rövidebb idő alatt. Az a lehetőség nem „jár” a tanulónak, az igazgatónak a közoktatásról szóló törvényben meghatározott alapelvek mérlegelésével kell döntenie. Nevezetesen azt kell vizsgálnia, hogy döntése összhangban áll-e a gyermek mindenek felett álló érdekével, képes-e a tanuló teljesíteni a kitűzött célt, a tanulmányok gyorsabb ütemű teljesítését. Az intézményi döntés ellen a közoktatásról szóló törvényben meghatározott eljárási rend szerint jogorvoslatnak van helye. [Kt. 71. § (3) bek.]

A sikeresen teljesített iskolai évfolyam megismétlése

Az iskola igazgatója engedélyezheti a tanulónak a már sikeresen befejezett iskolai évfolyam megismétlését. E döntés meghozatalához sem tartalmaz további rendelkezéseket sem a közoktatásról szóló törvény, sem a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek. A kérelem elbírálása intézményi hatáskör, igazgató mérlegelés tárgya, alkalmazva a közoktatásról szóló törvény alapelveit. Eltérő a tanuló és a szülő helyzete az általános iskola első-negyedik évfolyamán, mivel a szülő kérésére az említett évfolyamok megismétlését az igazgatónak engedélyeznie kell. Ez a szabályozás szorosan kapcsolódik azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek korlátozzák a tanuló évfolyam-ismétlésére történő utasítáást az első-harmadik évfolyamon. [Kt. 71. § (7) bek.]

Az együttműködés lehetősége és kötelezettsége

A közoktatásról szóló törvény oktatás-szervezéssel összefüggő alapelvei, a kialakult szakmai gyakorlat igényli a pedagógus, a szülő és a tanuló együttműködését ezekben a kérdésekben. A szülői és a tanulói jogokból, a pedagógus kötelezettségeiből levezethető az együttműködés kötelezettsége, amely kapcsolat igazán akkor lehet gyümölcsöző, ha nem a törvényi kényszerre épül, hanem arra a természetes folyamatra, amelynek jellemeznie kell az oktatás egész folyamatát. E folyamat lényege a mellérendeltség és az egymásra utaltság, az információk kölcsönös cseréje és annak középpontba állítása, hogy az oktatásban részt vevő tanuló a lehető legjobban kihasználja a rendelkezésére álló lehetőségeket. Ehhez kell az iskolának megteremtenie a lehető legjobb feltételeket.

 

Az értékelés folyamata

A tanulói teljesítmény mérlegelése

Arról a kérdésről, hogy a tanuló sikeresen teljesítette-e az iskolai évfolyam követelményeit, és jogosult-e az iskola magasabb évfolyamába lépni, az iskola nevelőtestülete dönt. Ez a döntési folyamat az, amelyik leginkább magában hordozza a szubjektivitás lehetőségét, és amelyik lehetővé teszi az olyan, egyébként jogilag alá nem támasztható helyzet kialakulását, mintha az iskola és a tanuló, a pedagógus és a tanuló között valamilyen alá-fölérendeltségi viszony lenne. Az értékelés lehetősége magában hordozza azt is, hogy az osztályzat megállapítását fegyverként, a büntetés eszközeként használják fel.

A közoktatásról szóló törvény a tanulói teljesítmény értékelésével kapcsolatosan számos eljárási kérdést tartalmaz. A törvényi szabályozás ahhoz nyújt segítséget, hogy az értékelési folyamat tervezhető, a szülő és a tanuló számára követhető és áttekinthető legyen. Amíg azonban eljárásjogi oldalról a szükséges garanciák megteremthetők, addig az értékelés tartalmi kritériumai nem szabályozhatók. Ezért nagy a szerepe a pedagógusnak, döntő módon érvényesül az egyéni szubjektív megítélés. Különösen igaz ez minden olyan esetben, amikor a kérdésfeltevés és az arra adott válasz nem ölt olyan formát, amely lehetővé teszi a nyújtott teljesítmény utólagos vizsgálatát.

A helyi szintű szabályozás lehetőségei

Az iskolai pedagógiai program szerepe jelentős lehet az értékelési folyamat alakításában, ezen keresztül a pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat megszilárdításában. A helyi tanterv részeként kell szabályozni az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma, értékelésének és minősítésének követelményeit, illetőleg – figyelembe véve a közoktatásról szóló törvényben és végrehajtási rendeletében meghatározott előírásokat – a teljesítmény, magatartás és szorgalom értékelésének, minősítésének formáját. A pedagógiai programban kell meghatározni, hogy az adott iskolában az írásbeli beszámoltatásnak milyen formái léteznek. Ugyancsak a pedagógiai program szabályozási körébe tartozik az írásbeli beszámoltatás rendjének meghatározása, illetőleg az írásbeli beszámoltatás korlátozása. A helyi szintű szabályozásnak kell választ adni arra a kérdésre is, hogy az írásbeli beszámoltatásnak milyen szerepe és súlya van a tanuló tudásának az értékelésében. [Kt. 48. § (1) bek. b) pont]

A pedagógus jogai és kötelességei

A pedagógus jogosítványai között szerepel az általa felkészített tanuló munkájának az értékelése, illetőleg a tanulói teljesítmény minősítése. Az iskola és az iskolai nevelő és oktató munka sajátosságára jellemző azonban a közösségi gondolkodás, a kollektivitás, hiszen éppen a nevelőtestület és a pedagógiai munka alapját képező, az iskola által elfogadott pedagógiai program az, amelyik megadja az adott iskola közös működésének az alapjait. A tanulói teljesítmény értékelése és ennek alapján a tanuló félévi és év végi minősítése nem lehet egyéni joga a pedagógusnak teljes mértékben. Az iskolai pedagógiai program részeként meghatározott iskolai nevelési program tartalmazza a nevelő-oktató munka pedagógiai elveit, céljait, feladatait, eszközeit, a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatokat, a tehetség, képesség kibontakoztatását segítő tevékenységet is. A tanulói teljesítmény mérése és értékelése nem lehet független a pedagógiai programban meghatározott elvektől és céloktól. Mint ahogy a felkészítés és a beszámoltatás is hozzá kell, hogy igazodjon az érintett tanuló személyiségéhez, képességéhez, ugyan úgy a tanuló által nyújtott teljesítmény értékelésének is igazodnia kell a tanuló személyiségéhez, képességéhez.

Pedagógiai célkitűzéssé kellene válnia annak az elvnek, hogy a pedagógus feladata annak feltárása mit tud a rá bízott tanuló, és nem annak a megállapítása a legfontosabb cél, hogy mit nem ismer. A tanulói teljesítmény mérése akkor szolgálhatja az elérni kívánt célt, a tanuló személyiségének, tehetségének a lehető legteljesebb mértékben történő kibontakoztatását, ha minden esetben azt helyezi előtérbe a pedagógus, hogy önmagához képest mit teljesít az érintett tanuló, figyelembe véve a lehetőségeit és a meglévő korlátjait is.

A beszámoltatás rendszere

Arra a kérdésre, hogy adott iskolában oktatott, adott tantárgya során milyen beszámoltatási rendszer érvényesül, csak és kizárólagosan az iskola pedagógiai programja adhat választ. Arra a kérdésre is helyi szintű megoldást kell találni, hogy a beszámoltatás egyes formái milyen szerepet – szóbeli beszámoltatás, írásbeli beszámoltatás, „röpdolgozat”, témazáró dolgozat stb. – töltenek be, és milyen arányban kell, hogy megjelenjenek az értékelési folyamatban. A legfontosabb elvárás azonban az, hogy a tanulóknak ismerniük kell a velük szemben támasztott elvárásokat. Ez a kérdés azért is lényeges, mivel a többcélú közoktatási intézményben a magasabb évfolyamra lépés egyben intézménytípus-követelményváltást is jelenthet. Ha ugyanis a többcélú közoktatási intézmény az általános iskolai feladatok mellett gimnáziumi, szakiskolai, szakközépiskolai feladatok közül bármelyiket ellátja, nem tarthat felvételi vizsgát azoknak a tanulóknak, akik a többcélú intézmény keretében fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat. A tanulók a pedagógiai programban meghatározottak alapján folytatják tanulmányaikat a megfelelő iskolatípus szerinti oktatásban. Ha az egységes iskola az általános iskolai feladatok mellett gimnázium, szakközépiskola és a szakiskola feladatai közül legalább kettőt ellát, a pedagógiai programjában kell meghatározni, hogy a közös követelmények teljesítése után milyen feltételek teljesítésével milyen kiegészítő tanulmányokat kell folytatni. Ezért a szülőknek és a tanulóknak ismerniük kell milyen teljesítmény mellett milyen továbbtanulási lehetőségük van.[Kt. 66. § (4) bek.]

Az iskolai beszámoltatás korlátjai

A sajátos nevelési igényű tanulók, vagy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók beszámoltatásánál figyelembe kell vennie az iskolának a szakértői és rehabilitációs bizottság, vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleményében foglaltakat. A szakértői vélemény alapján az igazgatónak mentesítenie kell egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól a tanulót, illetőleg szükség esetén biztosítania kell, hogy az írásbeli beszámoló helyett szóbeli beszámoló, vagy szóbeli beszámoló helyett írásbeli beszámoló keretében adjon számot tudásáról. [Kt. 30. § (9) bek]

Bár a közoktatásról szóló törvény említett rendelkezései ezeket a „kedvezményeket” meghatározott körbe tartozó tanulók tekintetében állapítja meg, és meghatározott feltételekhez köti az iskolai beszámoltatás rendszerének lehetővé kell tenni, hogy minden tanuló a számára legkedvezőbb formában és módon bizonyíthassa be felkészültségét.

Az írásbeli beszámoltatás

Az iskolai beszámoltatás egyik lehetséges formája az írásbeli beszámoltatás. Ez a számonkérési forma alkalmas lehet a tanulói hozzáállás, magatartás büntetésére. Eszköz lehet arra, hogy a tanár fegyverként használja az egyes tanulóval, vagy a tanulók egy csoportjával, illetve az egész osztályközösséggel szemben. Ugyanakkor az írásbeli beszámoló előnye, hogy külső szakértő bevonásával megvizsgálható, értékelhető a tanulói teljesítmény és annak minősítése.

Az írásbeli beszámoló különböző felkészülési szakaszokat ölelhet át, ezért sikeres elkészítéséhez általában az átlagosnál nagyobb felkészülésre van szüksége a tanulónak. Az írásbeli beszámolók jellemzője lehet az is, hogy elkészítéséhez hosszabb időre, általában egy tanítási óra időtartamára van szükség. Ebből következően ez a beszámoltatási forma időigényes és teljesítmény igényes. A tanulói jogokból levezethetően indokolt ezért, hogy a helyi tantervben meghatározza az iskola azt, hogy egy tanítási napon hány írásbeli dolgozat megírására van lehetőség. Nem kizárt az sem, hogy a helyi tanterv korlátozza a hétvégét, a tanítási szünetet követő napon az írásbeli beszámoltatást annak biztosítása érdekében, hogy szombat és vasárnap a tanulók pihenéssel, szórakozással tölthessék az idejüket. Ez a kérdés egyébként szoros kapcsolatban áll azzal a helyi szintű szabályozás körébe tartozó másik kérdéssel is, hogy az iskola pedagógiai programja milyen szabályozást állapít meg az otthoni felkészülés rendjére, tartalmaz-e bármilyen korlátozást például a tanítás nélküli pihenőnapokra adható írásbeli és szóbeli házi feladatok kérdéskörében. [Kt. 48. § (4) bek.]

 

A tanulói értékelés és osztályozás rendje

A jogorvoslathoz való jog érvényesülése az értékeléssel összefüggésben

A közoktatásról szóló törvény a tanulói teljesítmény értékelésének legfontosabb eljárási kérdéseit meghatározza. Ezek azok a szabályok, amelyek megadják a helyi szintű szabályozás kereteit. E rendelkezések azért is lényegesek, mivel a jogorvoslat rendje ebben az intézményi döntési körben az általános szabályoktól eltérő. Míg a közoktatásról szóló törvény eljárási rendelkezései az iskolai döntések tekintetében általában korlátlan jogorvoslati jogot biztosít a tanulónak és a szülőnek, addig a magatartás, a szorgalom, valamint a tanulmányok értékelése és minősítése tekintetében nincs lehetőség élni a jogorvoslat jogával. Ez a korlátozás a tartalmi kérdésekre vonatkozik, tehát arra, hogy nem vonható kétségbe a pedagógus által megállapított évközi érdemjegy, félévi vagy év végi osztályzat helyessége. Lényegében azt nem lehet a vita tárgyává tenni, hogy a tanár helyesen ítélte-e meg a tanuló felkészültségét, szorgalmát, illetőleg az ezekre épülő beszámolót.

Nem vonatkozik azonban a korlátozás arra a körre, amely külső eljárásban is megítélhető, nevezetesen az eljárási szabályok megtartására, a számon kérhető követelmények körére. Megilleti ugyanis a jogorvoslati eljárás megindításának a joga a tanulót, illetve a nevében eljáró szülőt, amennyiben megítélésük szerint a magatartás, a szorgalom és a tanulmányok minősítése nem vezethető vissza az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározottakra, illetve azokra az eljárási szabályokra, amelyek megtalálhatók a jogszabályokban, vagy az intézményi szabályzatokban. [Kt. 83. § (2) bek.]

Vitatható például a jogorvoslati eljárásban, hogy az adott kérdéskörben, adott évfolyamon fel kellett-e készülnie a tanulónak valamely kérdéskörben. Vitatható például az is, hogy adott tanítási napon jogában volt-e az érintett tanárnak írásbeli beszámoltatást tartania az adott osztályban. Természetszerűen a jogorvoslat keretei között vitatni lehet azt is, hogy az iskola, illetve az érintett pedagógus megtartotta-e a jogszabályokban meghatározottakat, például jogszerűen szervezték-e meg a javítóvizsgát.

A rendszeres értékelés követelménye

A pedagógusnak a tanuló teljesítményét, előmenetelét a tanítási év során rendszeresen értékelnie kell. [Kt. 70. § (1) bek.]

A rendszeresség fogalom értelmezése iskolai hatáskörbe tartozik, és helyes, ha erre a választ az iskola pedagógiai programja meg is adja. A pedagógusnak lehetőséget kell biztosítania a tanuló részére ahhoz, hogy bizonyítsa, készül a tanórai foglalkozásokra, birtokában vannak azok az ismeretek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az iskola magasabb évfolyamába lépjen. A tanulói teljesítmény értékelése a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint általában érdemjeggyel történik. Az érdemjegyek egytől-ötig tartó skálán fejezik ki a tanuló tudását. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján a tanulói teljesítményről a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét rendszeresen értesíteni kell. Hasonló módon a rendszeresség fogalmának értelmezése intézményi hatáskörbe tartozik, a törvényi rendelkezésekből azonban egyértelmű, hogy a pedagógus köteles biztosítani a lehetőséget a tanuló részére a bizonyításhoz, és köteles gondoskodni arról is, hogy értékítéletéről az érintettek tudomást szerezzenek. Ezek a szabályok megalapozzák a jogorvoslat lehetőségét, vitatva mindkét körben a rendszerességet, vagyis azt az elvárást, hogy az értékelési folyamat legyen áttekinthető és nyitott, a meghozott döntések nyilvánosak.

A tanuló tudásának minősítése

Az év közben nyújtott teljesítmény alapján történik a félévi és az év végi osztályzatok megállapítása, a tanuló tudásának minősítése. Összefüggéseiben vizsgálva a kérdést a tanulónak és a szülőnek a tanítási év során mindvégig tudnia kell, hogy milyen félévi, illetve év végi osztályzatra számíthat. Nem tekinthető jogszerűnek, ha akár a tanulót, akár a szülőt „meglepetésként” éri a félévkor vagy az év végén megállapított osztályzat, mivel a tanulót nem engedte a pedagógus beszámolni felkészültségéről, illetőleg a pedagógus nem közölte, hogy milyen értékítéletet alkotott a tanuló beszámolójáról.

Az iskolai nevelő- és oktató munka közösségi jellegéből adódóan a tanuló magatartásának és szorgalmának az értékelése nem tartozhat az egyes pedagógusok kizárólagos feladatkörébe. A magatartás és a szorgalom értékelése az osztályfőnök feladata, akinek viszont kötelessége, hogy beszerezze az osztályban tanító pedagógusok véleményét. A magatartás és a szorgalom értékelésének és megítélésének szorosan kapcsolódnia kell a tanulói teljesítmény értékeléséhez, megítéléséhez, hiszen az iskolában folyó pedagógiai munka alapja az egyes tanulókra szabott felkészítő beszámoltató, értékelő, minősítő tevékenység kell, hogy legyen. Csak a tanulóról alkotott egyéni, komplex megítélés nyújthat reális értékítéletet, amennyiben az figyelembe veszi a tanuló személyében meglévő lehetőségeket, korlátokat, a szülői háttérből adódó előnyöket és hátrányokat, továbbá mindenhez kapcsolódóan a tanulói hozzáállást, ambíciót. Ezek az együttes, komplex értékítéletek teszik lehetővé a tényleges tanulói teljesítmény elismerését, annak feltárását, hogy a tanuló átlag fölötti képesség mellett is rosszabb teljesítményt nyújtott, vagy annak elismerését,hogy az átlag alatti képesség mellett a tanuló magasabb teljesítmény ért el. Az érintett pedagógusnak és a nevelőtestületnek tisztába kell lennie azzal, hogy egy szerényebb képességű, rosszabb körülményekkel rendelkező tanuló által nyújtott átlagos vagy átlag alatti teljesítmény mögött mekkora erőfeszítés áll. Hasonló módon a pedagógusnak és a nevelőtestületnek tisztában kell lennie azzal is, hogy az átlag fölötti képességekkel rendelkező megfelelő, vagy átlag feletti családi háttérrel rendelkező tanuló által nyújtott teljesítmény megfelel-e annak az elvárásnak, amely az adott tanulótól megkövetelhető.

Az értékelés, a minősítés, mint fegyelmezési eszköz

A tanulói megítélés folyamatában fontos a közoktatás alapelvei közé tartozó rendelkezés, hogy a tanuló teljesítményének, szorgalmának értékelésekor, minősítésekor az osztályzat megállapítása nem lehet fegyelmezési eszköz. Ennek az elvnek központi szerepet kell kapnia az értékalkotás folyamatában, ezért központi szerepet kell kapnia a helyi szintű szabályozásban, az egyes pedagógusok értékalkotó tevékenységében, és legvégül a nevelőtestület osztályozó értekezletén.

Az iskola pedagógiai programjának döntő szerepe van a tanulói magatartás és szorgalom értékelési folyamatában. Az iskolai nevelési program keretek között kell meghatározni a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatokat, a közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, a beilleszkedési, magatartási nehézséggel összefüggő pedagógiai tevékenységet, a tehetség, képesség kibontakoztatását segítő tevékenységet, a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatokat, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programot, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységet. Olyan feladatok megoldására kell megoldást találni, amelyek döntő befolyásolják az egyes osztályok, azon belül az egyes csoportok és legvégül az egyes tanulók pedagógiai eszközökkel történő „kezelését”. Ehhez kapcsolódóan kell az iskola helyi tantervének szabályoznia a tanulói magatartás és szorgalom értékelésének, minősítésének követelményeit. Az iskolának kell tehát meghatározni milyen módon fejleszti, segíti a magába zárkózó tanuló közösségi beilleszkedését, vagy a túlságosan nyitott, önmagáról megfeledkezni képes vagy hajlandó tanuló közösségi tevékenységbe történő beillesztését. Mindezt oly módon és olyan eszközökkel, hogy ne sérüljön se a közösségi érdek, se az egyén személyiségi joga.

A nevelőtestület szerepe

Az iskolai nevelő- és oktató munka legfontosabb jellemzője a nevelőtestületi tevékenység döntéshozatali rendje. Az iskolát az különbözteti meg minden más „képző szervtől”, hogy a felkészítés értékelés alapja a nevelő- és oktató munkában részt vevők által elfogadott dokumentum az iskola pedagógiai program, továbbá, hogy e dokumentumra épülve közösségi vagyis nevelőtestületi hatáskörbe tartozik a legfontosabb tanulói ügyekben való döntés, a magasabb évfolyamba lépés megállapítása, ennek eredményeképpen az állami vizsga letételéhez való hozzájárulás. [57. § (1) bek., 70. § (4) bek.]

A nevelőtestület év végén osztályozó értekezletet tart, amelyen áttekinti az egyes tanulók év végi osztályzatát. Az egyes tanulók év végi osztályzatát az adott tantárgyat tanító pedagógus, illetve a magatartás és a szorgalom tekintetében az osztályfőnök állapítja meg. Ezek az osztályzatok akkor válnak véglegessé, ha a nevelőtestület elfogadja, jóváhagyja azokat. A nevelőtestületi értekezlet feladata, hogy megvizsgálja a „javasolt” osztályzatokat abból a szempontból, hogy azok összhangban állnak-e a tanítási év során adott érdemjegyek átlagával. E vizsgálat tehát azt hivatott mérlegelni, hogy a tanítási év során hozott pedagógusi döntésekre épül-e az év végi osztályzat. A nevelőtestületi jogkörök nem vonják el az egyes pedagógus jogosítványait a tanulói értékelés és minősítés terén, biztosítják azonban azt a garanciális elemet, hogy a végső következtetés levonása ne egy személy privilégiuma legyen. A pedagógusok által megállapított év végi osztályzatok alapján lehet eldöntenie a nevelőtestületnek, hogy adott tanuló magasabb évfolyamba léphet-e vagy sem. Ez a nevelőtestületi döntés együtt járhat azzal is, hogy az érintett tanuló befejezi az iskolai tanulmányait, például az általános iskola nyolcadik évfolyamának elvégzését követően, vagy a középiskola utolsó évfolyamának sikeres lezárásával, illetve a szakképzési évfolyamok befejezésével. Ez a nevelőtestületi döntés adja meg a lehetőséget az érettségi vizsgára, illetve a szakmai vizsgára történő jelentkezéshez.

A nevelőtestület nem változtathatja meg a pedagógus által javasolt év végi osztályzatot, amennyiben az megfelel az év közben adott érdemjegyek átlagának. Lehetősége van azonban a nevelőtestület arra, hogy amennyiben az érintett pedagógus a tanuló hátrányára lényegesen eltér a tanítási év közben adott érdemjegyek átlagától, indokolást, tájékoztatást kérjen ennek okáról és felhívja az érintettet, hogy változtassa meg a döntését. Amennyiben a pedagógus nem változtatja meg a döntését és ennek indokolását a nevelőtestület nem fogadja el, az év végi osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján a nevelőtestület módosíthatja a tanuló javára.

Miután a töredék számok kerekítésének szabályairól a közoktatásról szóló törvény nem rendelkezik, a nevelőtestület szerepet kaphat abban, hogy megfelelő indokok megléte esetén fölfelé kerekítsen, mérlegelve valamennyi általa ismert, a közösség által „összeadott” szempontot. A nevelőtestület minden esetben a tanuló javára változtathatja meg a pedagógus döntését, ily módon a javasolt év végi osztályzat „rontására” a nevelőtestületnek nincs jogosítványa.

 

A független vizsgabizottság szerepe

A tanuló joga, hogy jogszabályban meghatározott eljárás szerint független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról. [Kt. 11. § (1) bek. o) pont]

Ez a lehetőség azért lényeges, mivel a tanulói tudás értékelésével kapcsolatos jogorvoslati rend korlátozott. A független vizsgabizottsághoz való fordulás a jogorvoslati lehetőség korlátjainak ellensúlyozását szolgálja. A tanuló, illetve a kiskorú tanuló szülője a félévi, illetve az év végi osztályok megállapítását megelőzően bejelentheti az iskolában, hogy független vizsgabizottság előtt kíván számot adni a tudásáról. Az iskola igazgatójának ebben az ügyben nincs mérlegelési jogosítványa, nincs szükség az engedélyére, köteles a tanulói, illetve a szülői kérést tudomásul venni, és a bejelentést öt napon belül megküldeni a vizsgáztatásra kijelölt intézménynek, az Oktatási Hivatalnak. A független vizsgabizottság az első félév, illetve a második félév utolsó hetében megszervezi a vizsgát, és megállapítja a tanuló félévi, illetve év végi osztályzatát. Ebben az esetben a nevelőtestület a független vizsgabizottság által megállapított javasolt osztályzat alapján dönt az iskola magasabb évfolyamába lépéséről. A független vizsgabizottság előtt teheti le a tanuló a javító vizsgáját is, ha év végén egy vagy több tantárgyból elégtelen osztályzatot kapott. [11/1994. (VI. 8.) MKM r. 22. § (2) bek.

 

Az évfolyamismétlés

Abban az esetben, ha az iskolában meghatározott követelményeket a tanuló nem tudta teljesíteni, és a nevelőtestület döntése alapján nem léphet az iskola magasabb évfolyamára, a tanulmányok folytatása az adott évfolyam megismétlésével történhet. Az évfolyam megismétlésére sor kerülhet akkor is, ha a tanuló egyébként sikeresen befejezte az adott évfolyamot, azonban engedélyezték részére, hogy a már befejezett évfolyamot újra kezdje. A tanulmányi követelmények teljesítése meghiúsulhat a tanulónak felróhatókból és a tanulónak nem felróható okból. A tanulónak felróható okból hiúsul meg a tanulmányi követelmények teljesítése, ha év végén elégtelen osztályzatot kapott, vagy jogerős fegyelmi büntetéssel eltiltották a tanév folytatásától, illetőleg kizárták az iskolából, vagy a megengedettnél igazolatlanul többet mulasztott, és ezért megszűnt a tanulói jogviszonya. Nem róható fel a tanulónak az a körülmény, hogy nem tudta teljesíteni a tanulmányi követelményeket, azért mulasztott az iskolából, mivel rajta kívül álló okból nem tudott részt venni a tanítási órákon. Ilyen ok lehet például a baleset, a betegség. [Kt. 71. § (1) bek, 121. § (1) bek. 41. pont]