A gyermek megfelelő fejlődéshez való joga
A változtatás kényszere
Miután a Magyar Köztársaság Alkotmányát felváltja az Alaptörvény, szükségessé válik a teljes jogrendszer felülvizsgálata és átírása. Annak ellenére, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény sok esetben azonos vagy nagyon hasonló megszövegezésben szabályoznak egy-egy intézményt, egy-egy kérdést, a két törvény közötti alapvető szemléletbeli eltérés miatt nagyon lényeges változások következhetnek be az új szakmai törvényekben. Igaz ez a megállapítás azokban a kérdésekben is, amelyek a gyermekekért való felelősség intézményrendszerét, a gyermekeknek a megfelelő fejlődéshez és védelemhez való jogát határozzák meg. Közismert tény, hogy a közoktatás egész rendszerének újraszabályozása is a Kormány célkitűzései közé tartozik. A megismert nyilatkozatokból és dokumentumokból jól érzékelhető az állami szerepvállalás erősítésének igénye és elvárása a gyermekről történő gondoskodás terén.
A nemzetközi kapcsolatok rendszere
Nemzetközi jog és a belső jog viszonya az alaptörvényben
Alaptörvény Q) cikk
(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.
Az Alaptörvénynek a nemzetközi jog és a belső (magyar jog) viszonyával kapcsolatos rendelkezései három követelményt fogalmaznak meg:
– A nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának megteremtését.
– A vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítésének követelményét.
– A nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak – külön intézkedés nélküli – elfogadását.
Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt ebben az általánosságban – vagyis a szabályok felsorolása, illetve meghatározása nélkül – maga az Alkotmány hajtotta végre. Miután az Alaptörvény megfogalmazása e körben megegyezik az Alkotmány szövegével, az úgynevezett „általánosan elismert szabályok” magyar jogrendbe történő átültetésére továbbra sincs szükség. [53/1993. (X. 13.) ÁB. h.]
A magyar jogrendszerbe nem épülnek be automatikusan a nemzetközi jogrendszer elemei, amennyiben azok nem tartoznak a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai közé. A magyar jogrendszer ezért az úgynevezett dualista-transzformációs rendszert alkalmazza. Az Alaptörvénynek abból a rendelkezéséből, hogy Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, nem csupán a jogalkotónak az a kötelezettsége származik, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel, hanem az is, hogy az illetékes jogalkotó szerv bocsássa ki azt a jogszabályt, amely nélkül valamely nemzetközi jogi kötelezettség nem lenne teljesíthető. A vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása vonatkozik minden vállalt nemzetközi kötelezettségre, beleértve az általánosan elismert szabályokat is. Az összhangot az egész belső jog tekintetében biztosítani kell, figyelembe véve az Alaptörvényben foglaltakat és a nemzetközi jogból származó kötelezettségeket. [143/2010. (VII. 14.) ÁB. hat.]
Az irányt mutató nemzetközi szerződések
A Magyar Köztársaság a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel hirdette ki az Európai Unióról szóló szerződés és az európai közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni szerződést, valamint ennek keretei között az Európai Unió Alapjogi Kartáját (a továbbiakban: EUAK. [AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS (a továbbiakban: EUSZSZ) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS (EUMSZSZ) EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA (2010/C 83/01) számon jelent meg az Unió hivatalos közlönyében.]
A szabályozás nem oldható meg az 1991. évi LXIV. törvénnyel hatályba léptetett a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményben foglaltak megtartása nélkül [a továbbiakban: GYJSZE.]
Nem hagyhatók figyelmen kívül az 1976. évi 8. törvénnyel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (a továbbiakban: PPJNE), az 1993. évi XXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezményében (a továbbiakban: EEJE), az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben (a továbbiakban: EJASZV) foglaltak sem.
Magyarország és az Európai Unió kapcsolata az Alaptörvényben Alaptörvény E) cikk
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Az Alaptörvény és az Alkotmány szövege hasonló rendelkezéseket tartalmaz Magyarország és az Európai Unió kapcsolatára vonatkozóan. Az EUSZSZ 4. cikke egyértelművé teszi, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés meghatározza az Unió hatáskörének típusait és területeit: Unió kizárólagos hatáskörei, az Unió és a tagállamokkal megosztott hatáskörök, és e mellett léteznek a tagállamok hatáskörébe tartozó úgynevezett nemzeti ügyek.
Az oktatási hatáskörök
Az oktatás nemzeti hatáskörbe tartozó ügy. Az Unió hatáskörrel rendelkezik azonban a tagállamok intézkedéseit támogató összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására az oktatás, a szakképzés, az ifjúság és a sport területén is. [EUMSZSZ 6. cikk.]
A gyermekről való gondoskodás köre
A gyermekről történő gondoskodásnak sokféle oldala van. A fizikai védelemtől kezdve a készség, képesség és tehetség kibontakoztatásán át minden beletartozik ebbe a körbe, amely ahhoz szükséges, hogy a gyermek személyisége a lehető legteljesebb mértékben kibontakozzon, és a siker reményében lépjen ki a munkaerő-piacra, létesítsen társas kapcsolatot, alapítson új családot és gyermeket vállaljon. Meglehetősen hosszú időszakról van szó, amely a születéstől kezdődően legalább a nagykorúság eléréséig tart, de valójában az esetek jelentős részében átnyúlik a „húszas évek” első harmadára.
A gyermekről való gondoskodás felelősei
A gyermek fejlődésével kapcsolatos feladatokban elsődleges és kiemelkedő szerepe van a családnak, mindenekelőtt a szülőknek, de ugyanakkor nélkülözhetetlen feladatai vannak az államnak. Míg a család, a szülők feladatai nem oszthatók szét, egységes egészet alkotnak, addig az állam szerepe, az állami feladatok szétoszthatók, csoportosíthatók, attól függően, hogy megszervezésében melyik ellátórendszer vesz részt, illetőleg azon az alapon, hogy az állami felelősség a közigazgatás melyik ágához, miniszteréhez tartozik.
A gyermekkel kapcsolatos törődés állami feladatainak köre felosztható az anyagi biztonsághoz szükséges feltételek megteremtésére, elsősorban a szociális ügyek körébe tartozó kérdésekre, a gyermek veszélyeztetettségét megelőző, a veszélyeztetettséget feltáró és megoldó, alapvetően a gyermek- és ifjúságvédelem körébe tartozó ügyekre, illetőleg a gyermek nevelésével, oktatásával, alapvetően a nevelési-oktatási rendszer kérdéskörébe tartozó ügyekre. Értelemszerűen ezekhez szorosan kapcsolódnak a családvédelemmel, a munkaerő-gazdálkodással összefüggő ügyek is.
A gyermek nevelésének és oktatásának helye, szerepe
Az említett területek közül az egyik legkényesebb a gyermek személyiségét meghatározó nevelés és oktatás. Ezen a területen is szükségképpen megjelenik a család és a szülő, illetőleg az állam. A gyermek nevelésének és oktatásának a kérdése központi kérdés, arra való tekintettel, hogy a társadalmi reprodukció és fejlődés elképzelhetetlen az egyes személyek, illetőleg egy adott korosztály és végső fokon a társadalom minden egyes tagjának felkészítése, az összegyűjtött ismeretek átörökítése nélkül. A nevelés és oktatás szorosan kapcsolódik egy adott közösség, egy adott ország gazdasági, kulturális helyzetéhez, és végső fokon meghatározó szerepet tölt be abban a kérdésben, hogy adott közösség, adott társadalom, adott ország és annak gazdasága sikeres lesz-e vagy sem.
A nevelés és oktatás társadalmi beágyazottsága
Az érdekek közötti ellentét lehetősége
Gyermeke nevelésében a családnak, a szülőknek kiemelkedő szerepe, feladatai és kötelezettségei vannak. A családok, szülők többségének határozott elképzelései vannak arról, hogy gyermeküknek milyen nevelést kívánnak biztosítani, illetőleg arról is, hogy melyik az az életpálya, életút, amelyre fel szeretnék készíteni gyermeküket. Nem vitatható ugyanakkor az sem, hogy a családok, a szülők egy része nem tekinti meghatározónak azt, hogy gyermekük megfelelő nevelésben, oktatásban, felkészítésben részesüljön. Nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a családok, a szülők meghatározott részénél nehézséget okozhat gyermekük megfelelő, korszerű ismeretekhez való hozzájuttatása, iskoláztatása. Miután egy adott ország társadalmi fejlődésének, gazdasági és kulturális előrehaladásának egyik igen fontos előfeltétele a megfelelő szintű iskolázottsági szint elérése, nem vitathatóan, a családi, szülői érdekek mellett meg kell hogy jelenjen az állam érdeke is.
Az állam érdekei és a családi érdekek pedig nem feltétlenül esnek egybe. Konfliktusba kerülhet a család, a szülő gyermekével szemben támasztott elvárása, gyermekének nevelésével összefüggő elképzelése, az állam azon célkitűzéseivel, amelynek megvalósítása érdekében megszervezi az adott ország közösségéhez tartozó gyermekeknek a nevelését és oktatását, illetőleg magának az adott ország közösségéhez tartozóknak az oktatásának, felkészítésének rendszerét. A családi érdek és az államérdek összeütközéséhez vezethet az is, hogy a nevelés és oktatás rendszerének működtetése jelentős közpénzek felhasználásával folyik. A rendelkezésre álló közpénzek hatékony felhasználása miatt megkérdőjeleződhetnek jogos vagy jogosnak vélt családi érdekek. A rendelkezésre álló források szűkössége adott esetben meghiúsíthatja nemcsak a családi érdekek megvalósulását, hanem az államérdekek érvényesítését is.
A családi érdekek
A gyermek nevelése terén megfogalmazható családi érdek az olyan nevelés és oktatás biztosítása, amely figyelembe veszi a családi hagyományokat, a család vallási, világnézeti elkötelezettségét, és garantálja a szakmailag és gazdaságilag legsikeresebb életpálya befutását.
Az állam érdekei
Az állam érdeke a nevelés és oktatás terén úgy foglalható össze, hogy legyen mindig elégséges és megfelelően felkészített szakember az állam működtetéséhez és az állam által meghatározott gazdasági, kulturális és egyéb célok megvalósításához.
Az érdekek összhangja
Az állam érdekei és a családi érdekek sok tekintetben azonosak. Az államnak érdeke, hogy a társadalom minél több tagja alkalmas és képes legyen a boldogulásra. Az egyén sikeressége egyben garancia az állam sikerességére. Az állam érdekei és a családok érdekei annál inkább egybeesnek, minél szélesebb a támogatottsága azoknak a céloknak, amelyeket az állam megfogalmaz. Fordítva még szemléletesebb ez a kép: annál nagyobb a lehetőség a családi érdekek és az állam által megfogalmazott érdekek összeütközésének, minél szűkebb társadalmi közösség céljainak a megvalósítását tűzi maga elé az állam. A konfliktusok, összeütközések száma növekedhet, amennyiben az állam a nevelés és oktatás céljai között megfogalmazza valamely világnézet vagy vallás támogatását, valamely ideológia előnyben részesítését. Növekedhet a konfliktusok száma akkor is, ha az állam a nevelés és oktatás céljai közé beemeli valamely társadalmi csoport ideológiájának terjesztését annak érdekében, hogy megszilárdítsa, megőrizze az adott csoporthoz tartozók államszervező, irányító pozícióját. Konfliktusokhoz vezethet az is, ha a nevelés és oktatás, közszolgáltatáshoz való hozzáférés szűkebb, mint amennyi a társadalmilag elfogadható, társadalmilag hasznos reális igények teljesítéséhez szükségesek.
Jogok és kötelezettségek a gyermek megfelelő fejlődéshez való joga érvényesüléséhez
A jogokról és kötelezettségek megosztása
A felelősség megosztásának kérdése
A gyermek fejlődéséért való felelősség megfogalmazható a szülővel és a családdal szembeni elvárásként, és megfogalmazható az állammal szemben támasztott követelményként is. A gyermek fejlődéshez való jog és kötelezettség akkor tud minél kevesebb konfliktus mellett érvényesülni, ha megfelelő módon tisztázott és szabályozott a család, a szülő szerepe és az állam feladata. A legfontosabb és legizgalmasabb kérdés annak feltárása, hogy a gyermek sorsáról való döntésnél a család, a szülő szerepe az elsődleges-e vagy az államé. Ehhez kapcsolódó, válaszra váró kérdés az is, hogy az államnak milyen mélységig és milyen eszközökkel lehetséges befolyásolni, beavatkozni annak eldöntésébe, hogy a gyermek sorsa miképpen dőljön el.
A szülő jogai és kötelezettségei
A dolog természetes rendjénél fogva a szülők gyermekük neveléséhez való jogát nem lehet kétségbe vonni. Ez a jog egyben kötelezettség is, hiszen minden szülő felelősséggel tartozik gyermekéért, köteles gondoskodni róla. A családi kötelékből származó, természetes gondoskodás joga és kötelezettsége nem tartozik „normális körülmények között” a jogi szabályozás alá vont területek közé. Része a magánéletnek, a családi életnek, az úgynevezett magánszférának. A Gyermek jogairól szóló Egyezmény egyértelműen megfogalmazza a szülői felelősséget, továbbá a szülői felelősség elsődlegességét: „Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismerését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermekük fejlődéséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre…hárul.. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása céljából a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek … a gyermek nevelésével kapcsolatos reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.” [GYJSZE. 18. cikk]
A gyermek védelemhez való joga az Alaptörvényben
Alaptörvény XVI. cikk
(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.
(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.
(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Az állami felelősséget erőteljesebben fogalmazza meg az Alkotmány: a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, és védelmezi az ifjúság érdekeit. Ehhez kapcsolódóan rögzíti a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jogát és azt, hogy e jog érvényesüléséhez szükséges védelemről a családnak, az államnak és a társadalomnak kell gondoskodnia. Az Alaptörvényből az állam és a társadalom felelősségének megfogalmazása hiányzik, bár az esélyegyenlőséggel összefüggő rendelkezések tartalmazzák a gyermekeket védő külön intézkedéseket.
Nemzetközi kötelezettségeink a gyermekről való gondoskodás terén
A gyermek megfelelő fejlődéshez való jogát a nemzetközi szerződések, egyezmények összekapcsolják a szociális biztonsághoz való joggal. A Gyermek Jogairól Szóló Egyezményben az aláíró államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz való jogát, minden gyermeknek a jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi a kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Az egyezmény szerint a szülők feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák gyermekük fejlődéséhez szükséges életkörülményeket. Az Egyezményt aláíró államok azonban kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szülőt segítsék e kötelezettségének teljesítésében, illetőleg, hogy elősegítsék az említett gyermeki jogok érvényesülését. [GYJSZE. 26-27. cikk]
Az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség
A családi kötelékhez tartozó, természetes gondoskodás a gyermek születésétől és az állam által meghatározott intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség beálltáig az egyetlen olyan folyamat, amelynek meghatározott, kizárólagos célja a gyermek személyiségének alakulása. A családi kötelékhez tartozó természetes nevelési folyamat nem szűnik meg akkor sem, amikor ez a kizárólagosság megszűnik, és belép az állami gondoskodás körébe tartozó nevelési-oktatási folyamat. Az állami gondoskodás körébe tartozó nevelés, oktatás igénybevétele lehet önkéntes és lehet kötelező. Az állami gondoskodás körébe tartozó nevelés, oktatás meghatározott időn belül történő igénybevételének állami elrendelése az intézményes nevelésben, oktatásban való részvételi kötelezettség. Az intézményes nevelésben, oktatásban való részvételi kötelezettség felosztható az iskolába járás kötelezettségére, az úgynevezett tankötelezettség teljesítésére, valamint az iskoláztatást megelőző kötelezettségre, az óvodai nevelésben való részvételre.
A családi érdek és az államérdek összeütközésének első lehetséges kiváltó oka lehet az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettségnek a gyermek korai életszakaszára történő elrendelése, a részvételi kötelezettség napi időszakának túlságosan hosszú időszakaszban történő megállapítása. Az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség teljesítése alkalmas arra, hogy megszakítsa a családi kötelékhez tartozó nevelés folyamatát és az állam lényegében a család, a szülő szerepét háttérbe szorítja.
A kisgyermekkori nevelés az Európai Unióban
Az Európai Unió tanácsa kiadta az „Oktatás és képzés 2020” következtetéseit. A következtetések 1. számú melléklete: AZ EURÓPAI ÁTLAGTELJESÍTMÉNYRE VONATKOZÓ REFERENCIA SZINTEK” a kisgyermekkori nevelésről a következőket mondja: a kisgyermekkori nevelésben való részvételnek – mint a későbbi oktatás sikeressége alapjának – a növelése céljából, különösen a hátrányos helyzetűek esetében: – 2020-ig a négyéves kor és a kötelező általános iskolai oktatásba lépési életkor közötti gyermekek legalább kilencvenöt százalékának részt kell vennie a kisgyermekkori nevelésben.” A „következtetés” műfajánál fogva megoldási javaslatokat nem tartalmaz, végrehajtásának elfogadásában és mikéntjében a tagállamok nagyfokú szabadsággal rendelkeznek. A következtetés megfogalmazásból egyértelműen megállapítható azonban az ajánlott életkor, és az a kör, amely tekintetében javasolják e megoldás érvényesítését. A kisgyermekkori nevelésben való részvétel általánosan kötelezővé tétele és a négyéves kor betöltése előtti elrendelése sértheti a családi élethez való jogot, a családi kötelékhez tartozó nevelés jogát, a szülők magánszférája körébe tartozó gondoskodás és védelem jogát és kötelességét.
A magánszféra védelme
Az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdése szerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét… tiszteletben tartsák.” Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése összhangban van az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény foglaltakkal: „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásába a hatóság csak törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzőse, a közegészségügy vagy az erkölcs védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.” [EJASZV. 8. cikk]
A gyermeknek adandó nevelés megválasztásának joga
Az Alaptörvény XVI. cikkének (2) bekezdése szerint „a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” Ez a rendelkezés megszövegezéséből adódóan arra a helyzetre alkalmazható, amikor a szülőnek választania kell, vagyis amikor gondoskodni köteles arról, hogy gyermeke bekapcsolódjon az intézményes nevelési kötelezettség teljesítésébe. E jog egyben kötelezettség is minden olyan esetben, amikor a szülőnek a választási joga nem foglalja magában azt a lehetőséget is, hogy gyermekét „kiveszi” az intézményes nevelési kötelezettség teljesítéséből, a kisgyermekkori nevelést Magyarországon biztosító óvodai nevelésből. A szülői jog valóságos érvényesülésének alapja, hogy legyen mód a tényleges választásra.
Az állam beavatkozása a gyermek érdekében
Az Alkotmánybíróság e kérdéskörben meghozott – az Alaptörvény rendelkezései mellett is helytállónak mondható – iránymutatása szerint: „A magánszférában a gondoskodás és védelem joga és kötelessége elsősorban a szülőket illeti. Így például jogszabály – általános megelőző céllal tilthatja, hogy gyermeknek nyilvános vendéglátóhelyen alkoholt szolgáljanak fel… A szülők felelőssége viszont, hogy otthon a gyermek számára hozzáférhetővé teszi-e az alkoholt… Az állam csak a gyermek fejlődésének súlyos és konkrét sérelme vagy veszélyeztetése esetén avatkozik be – például a szülői felügyelet megszüntetése révén… Elsősorban a szülők (gondviselők) jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekük testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben… A gyermekek joggyakorlásának kibontakozására meghatározó hatással van, hogy milyen a szülők és a gyermekek közötti konkrét viszony, milyen szülői felfogás alapján nevelkednek a gyermekek. Vagyis a gyermekek életét a szülők és a gyermekek jogainak sajátos kölcsönhatása is alakítja. Ezek a jogok jelentik az állami beavatkozás leglényegesebb korlátait. [39/2007. (VI. 20.) AB h., IV.6.2. pont]
Egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „A gyermekek esetében azonban maga az Alkotmány és nemzetközi egyezmények teszik állami kötelességgé a gyermekek fejlődési útjának megóvását a veszélyektől és kockázatoktól, éppen annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelős és tájékozott döntésekre, mihelyt életkorával vélelmezett érettsége erre képessé teszi. [21/1996. (IV. 17.) AB h. III/2. pont]
A lelkiismereti- és vallásszabadsághoz való jog érvényesülése a nevelésben és oktatásban
A neveléshez és oktatáshoz való jog és kötelezettség szorosan kapcsolódik a lelkiismereti- és vallásszabadság kérdéséhez, ahhoz az elvhez, hogy az állam nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. [4/1993. (II. 12.) AB h. I/2.]
Az el nem kötelezett nevelés és oktatás a nemzetközi szerződésekben
A gyermekek neveléséhez kapcsolódó szülői jog és kötelezettség része a vallásszabadság érvényesülésének az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség során. Az aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződések közül több is foglalkozik ezzel a kérdéssel.
– Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első Kiegészítő Jegyzőkönyve szerint „senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz való jogot.” [EJEE. 2. cikk]
– A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségi Okmánya szerint az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák. A részes államok kötelezik magukat, hogy gondoskodjanak olyan törvényhozási és egyéb intézkedésekről, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. [PPJNE. 2. cikk, 18. cikk 4. pont]
– A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi egyezségokmánya szerint: „mindenkinek joga van a lelkiismereti- és vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörökben kinyilvánítsa, gyakorolhassa és taníthassa. Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, ilyet elfogadjon… Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy – gyermekeik a vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.” [PPJNE. 18. cikk]
– Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény e kérdéskörről a következők szerint rendelkezik: „mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.” [EJASZV. 9. cikk]
– A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény fontos iránymutatásokat tartalmaz e körben: „az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságát. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy adott esetben a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermekek e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák.” [GYJSZE. 14. cikk]
A lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog az Alaptörvényben
Alaptörvény VII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
(2) Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.
(3) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog közel azonos megszövegezésben és tartalommal jelenik meg mind az Alkotmányban, mind az Alaptörvényben. Olyan jogról van szó, amely kiemelt helyet foglal el a nemzetközi jog területén, a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak körében. Az aláírt és kihirdetett nemzetközi egyezmények szövege szinte azonos formában és tartalomban rendelkezik ezekről a kérdésekről. Közös az is, hogy együttesen kezeli – a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdését. Közös a szabályozásban az is, hogy míg a „gondolat szabadságát” korlátozhatatlannak deklarálják, addig a vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadsága más alkotmányos jogok védelme érdekében törvényben meghatározottak szerint korlátozható. Így a nevelés, oktatás rendszere működését meghatározó törvényben – más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával – lehetséges korlátozó rendelkezéseket beépíteni, például a tanuláshoz való jog biztosítása érdekében.
Az állam viszonya a lelkiismereti és vallásszabadsághoz
A lelkiismereti- és vallásszabadság érvényesülése szempontjából világnézetileg elkötelezett és világnézetileg semleges állam különböztethető meg. Ha az állam világnézetileg elkötelezett, a lelkiismereti- és vallásszabadság nem, vagy csak korlátok között „megtűrten” érvényesülhet. Az Alkotmány és az Alaptörvény szövege az állam és az egyház egymáshoz való viszonya kérdéskörében eltérő: Az Alkotmány szerint „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” Az Alaptörvényben található „különváltan működnek” megfogalmazásból nem vonható le határozottan és egyértelműen az a következtetés, hogy az állam hitéleti kérdésekben nem foglalhat állást. Ez a megfogalmazás nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy az állam és az egyház meghatározott kérdésekben, ügyekben, feladatokban „összekapcsolódjon egymással”.
A vallásszabadság és az emberi méltósághoz való jog
Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti szabadság jogát a személyiség integritásához való jogként értelmezi. Az állam nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. A lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság külön-külön nevesített joga azt ismeri el, hogy a lelkiismereti meggyőződés és ezen belül adott esetben a vallás az emberi minőség része, szabadságuk a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog érvényesülésének feltétele. Maga az emberi személyiség a jog számára érinthetetlen, a jog csakis a külső feltételek biztosításával segítheti az autonómiát. Ezért a gondolat, a lelkiismeret és a vallásos hit meggyőződés szabadságához való jogból az államnak az a kötelessége keletkezik, hogy az állam nem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismeret meggyőződés igazságtartalmáról. [4/1993. (III. 12.) ÁB. h.]
A vallásszabadság érvényesülése a kötelező iskolai oktatás területén
A közoktatás megszervezésénél jelentős lehet az a különbség, ami az Alkotmány és az Alaptörvény megfogalmazásában található. E körben azonban az aláírt nemzetközi szerződések meglehetősen megkötik a jogalkotó „kezét”. Magyarország több nemzetközi egyezményben kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a szülőnek, a gyámnak, a törvényes képviselőnek azt a jogát, hogy gyermekének adandó nevelést megválassza. Ehhez viszont tényleges választási lehetőséget kell biztosítani.
Az Emberi Jogok Európai Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyve szerint: „Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz való jogot.” [EJEE kj. 2. cikk]
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.” Az egyezségokmányt aláíró államok kötelezték magukat arra, hogy gondoskodnak olyan törvényhozási és egyéb intézkedésekről, amelyek biztosítják a vállalt jogok érvényesülését. [PPJNE. 2. cikk, 18. cikk]
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Kjeldsen, Busk, Medsen és Pedersen ügyben hozott ítélete szerint az állami iskola nem folytathat olyan oktatást, amely a szülők (és a gyermekek) meggyőződése figyelmen kívül hagyásának minősülne.
Az iskoláztatás joga és kötelezettsége
Családi érdek és államérdek
A tankötelezettség
Meghatározott ideig a család nevelési funkciója és az állam ellátási kötelezettsége a nevelés és oktatás terén párhuzamosan érvényesül. Az iskolai felkészítésben való részvétel meghatározott életkortól kezdődően, meghatározott életkor eléréséig kötelező. Ez a tankötelezettség, amelynek időszakában a gyermek köteles teljesíteni az állam által meghatározott elvárásokat. E kötelezettség teljesítéséért a szülő tartozik felelőséggel. Az állam pedig arra köteles, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy a gyermek eleget tudjon tenni a tankötelezettségből eredő elvárásoknak. A tankötelezettségnek több funkciója van.
– A szülő köteles gyermekét iskolába járatni. Nem veheti ki az iskolából, nem állíthatja munkába. A szülőket ellátási felelősség terheli, biztosítani kötelesek a tanuláshoz szükséges feltételeket gyermeküknek.
– A gyermek köteles iskolába járni, nem hagyhatja abba a tanulmányait.
– Az iskolarendszer köteles befogadni a tanköteles tanulót.
– Az állam köteles megteremteni a feltételeket a tankötelezettség teljesítéséhez.
A tankötelezettség teljesítése elé nem gördíthető gazdasági akadály. Az állam ezért a tankötelezettség teljesítése körében nem kérhet ellenszolgáltatást az általa meghatározott felkészülési, felkészítési lehetőségek igénybevételéért. Ehhez kapcsolódóan segítenie kell a családokat abban, hogy gyermekük részére a tanuláshoz szükséges feltételeket meg tudják teremteni. Ezért a tankötelezettség időszakának meghatározása jelzi az állami felelősségvállalás mértékét, azt a határt, amelynek elérését fontosnak tartja az adott ország lakossága műveltségi, szakmai színvonalának elérése terén.
A tanulási útvonal megválasztása
Az iskolai felkészítési kötelezettség nem feltétlenül jelenti az iskolába járás kötelezettségét. A tankötelezettség teljesítésének ismert formája a magántanulóként történő felkészülés. A magántanuló lényegében egyéni felkészülés formájában sajátítja el az iskolai követelményeket, és általában vizsgán ad számot a tudásáról. A tankötelezettség teljesítési módjának meghatározásában a szülőnek nagyfokú döntési szabadságot kell élveznie. Meghatározott életkor elérése után döntését a gyermekével közösen hozza meg. A döntés magában foglalhatja az intézmény alapításának és megválasztásának jogát, a rendszeren belüli továbbhaladás megválasztásának jogát, az életpálya megválasztását és az ahhoz szükséges ismeretek elsajátításába történő bekapcsolódás lehetőségét.
Az állami beavatkozás lehetősége
Az állami kényszer sokféle formája létezik. Ezek közé tartozik az intézmény alapítási és fenntartási jog tiltása, korlátozása, állami irányítás alá vonása. Lehetséges az intézmény megválasztásának kizárása, korlátozása. Ismert megoldás az intézményrendszeren belüli továbbhaladás megnehezítése, különböző teljesítményekhez kötése, kvótarendszerek (keretszámok) felállítása, az állam által kívánatos útvonal előnyben részesítése, a tanulók meghatározott irányba terelése. Az állami beavatkozásra széles lehetőség nyílik a döntési jogkörök elosztásánál a központi irányítás, a fenntartók és az intézmények között annak meghatározásakor, hogy milyen szakmai, gazdasági, igazgatási mozgástérrel rendelkeznek a nevelés, oktatás feladatainak végrehajtásában közreműködő intézmények. Minél erősebbek a központi irányítási jogkörök, annál kevesebb az esély arra, hogy érvényesüljenek a helyi érdekek, a fenntartói elgondolások, szűkülnek az intézményi döntési jogkörök. Lényeges kérdés az is, miképpen alakítja az állam a pedagógus-szülő-tanuló kapcsolatot, mellérendeltségre vagy alá-fölé rendeltségre építi a szolgáltatás szervezését, igénybevételét.
A közoktatás az Európai Unióban és a nemzetközi jogban
A közoktatás, mint nemzeti ügy
A nemzetközi jog az aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződések az Európai Uniós joganyag nagyfokú mozgásteret biztosít a szerződő államoknak ahhoz, hogy oktatási rendszerüket kialakítsák, illetőleg ahhoz, hogy meghatározzák az intézményes nevelés keretében elvárt szülői kötelezettségek körét és mértékét.
Az Unió és az oktatás
Az oktatáshoz való jog annak ellenére, hogy tagállami ügynek számít, központi helyet foglal el az uniós joganyagban. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés preambuluma leszögezi, hogy az Európai Unió létrehozásának szándéka többek között az oktatáshoz való széles körű hozzáférés, és az ismeretek folyamatos frissítése által népeik számára elősegítené a lehető legmagasabb szintű tudás elérését. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés XII. cím alatt foglalkozik az oktatás, szakképzés, ifjúság és sport kérdéseivel. Az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket. Az Unió fellépésének célja: az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján; a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével; az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása; a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése; a fiatalok és a szociálpedagógusok csereprogramjainak ösztönzése, valamint a fiatalok ösztönzése arra, hogy vegyenek részt Európa demokratikus életében; a távoktatás fejlesztésének ösztönzése. [EUMSZSZ 165. cikk]
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el, hogy hozzájáruljon e célkitűzések eléréséhez, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. A Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.
A nemzetközi szerződések
A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény
A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény az, amely jellegénél és célkitűzéseinél fogva a legösszefoglalóbban határozza meg a gyermeknek az oktatáshoz való jogát és ehhez kapcsolódóan az államtól elvárt kötelezettségek minimális szintjét. Az Egyezmény leszögezi a gyermeknek az oktatáshoz való jogát. Ugyanakkor deklarálja azt is, hogy elsősorban a szülők felelőssége, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermekük fejlődéséhez szükséges életkörülményeket. [5. cikk, 28. cikk 2. pont]
Az Egyezmény a jogok rögzítése mellett meghatározza azt is, hogy mit vár el az Egyezményben részes államoktól:
– az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszi,
– előmozdítják a középfokú oktatás különböző, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek részére megnyitják és hozzáférhetővé teszik, továbbá intézkedéseket tesznek az oktatás ingyenességének bevezetésére, szükség esetén a pénzügyi segítségnyújtásra,
– minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki, képességeitől függően bejuthasson a felsőoktatásba,
– minden gyermeknek nyitottá és hozzáférhetővé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást,
– intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére.
Jól érzékelhetően az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség, iskolába járás esetén a tankötelezettség határának meghúzásában az Egyezményt aláíró államoknak jelentős döntési szabadsága van, hiszen eleget tesznek az elvárásoknak, ha az alapfokú oktatást kötelezővé teszik. Jól érzékelhető azonban az is, hogy az Egyezményben foglaltak teljesítéséhez az államnak a tanulási „útvonala” lényegében mindenki számára szabaddá és hozzáférhetővé kell tennie. A felsőoktatásba történő bejutásnál a „képességek” függvényében lehetséges akadályt állítani a gyermek elé.
Miután az Egyezmény leszögezi, hogy tiszteletben tartja a szülőknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek a jogai gyakorlásához képességei fejlettségének megfelelően iránymutatást és tanácsot adjanak, az iskoláztatás kérdéskörében az állami felelősség a gyermeki jogok érvényesüléséhez szükséges feltételek megteremtésében, ehhez kapcsolódóan a szülői kötelezettségek teljesítésének figyelemmel kísérésében és szükség szerinti kikényszerítésében fogalmazható meg. Az iskoláztatás terén kiemelkedő fontosságúak azok a rendelkezések, amelyek megfogalmazzák a szülői felelősséget: az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismerését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük gyermekük neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért való felelősség elsősorban a szülőkre hárul. Cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenekfelett álló érdekének kell érvényesülnie.
Az Egyezmény egyértelműen megfogalmazza, hogy a gyermek nevelése során mely elveknek kell érvényesülniük, és világossá tenni azt is, hogy nem az állam érdeke az, amelynek meg kell határoznia egy adott gyermek sorsát vagy adott csoporthoz tartozó gyermekek sorsát. Az állam felelőssége is adott, az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében segítséget kell nyújtaniuk a szülőknek a gyermekük nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodniuk kell gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgáltatások létrehozásáról. [5. cikk, 18. cikk 1-2. pont]
Az Egyezmény meghatározza azokat az elveket is, amelyek megtartásával az államnak meg kell, meg lehet szerveznie az oktatást. A gyermek oktatásának az Egyezmény szerint a következő célokra kell irányulnia:
– elő kell segítenie a gyermek személyiségének kibontakoztatását, valamint szellemi és fizikai képességének, tehetségének a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését,
– a gyermek tudatába kell vésnie az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását,
– a gyermek tudatába kell vésni a szülei személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, annak az országnak, amelyben él, esetleg származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet,
– elő kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közötti egyenlőség, valamennyi nép nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget,
– a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet. [29. cikk]
Az Egyezményt aláíró államok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy minden alkalmas intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek az emberi méltóságával összeegyeztethetően az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák. [28. cikk 2. bekezdés]
Az állam nem sajátíthatja ki az intézményalapítás jogát arra való tekintettel, hogy az Egyezmény egyértelművé teszi, hogy az állami felelősség és az állami kötelezettségek köre nem sértheti a természetes személyek és a jogi személyeknek az oktatási intézmény alapítási és vezetési szabadságát, feltéve, hogy tiszteletben tartják a gyermek oktatására vonatkozó iránymutatásokat és az intézményben folyó oktatás megfelel az állam által előírt minimális szabályoknak. [29. cikk 2. pont]
Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
A Magyar Köztársaság az 1976. évi 9. pont törvény erejű rendelettel hirdette ki az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Az Egyezségokmány foglalkozik az iskolai nevelés kérdéseivel. Ennek lényege, hogy a szerződő felek elismerik mindenkinek jogát a művelődéshez, és kifejezik egyetértésüket abban, hogy az iskolai nevelésnek az emberi személyiség és az emberi méltóság teljes kifejlesztésére, az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megerősítésére kell irányulnia. Az Egyezségokmány aláírásával arra vállal kötelezettséget az adott állam, hogy az oktatáshoz való jog megvalósítása érdekében az elemi oktatást mindenkinek ingyenessé teszi, a középfokú oktatás különböző formáit mindenkinek hozzáférhetővé teszi és fokozatosan ingyenessé, továbbá, a felsőoktatást a képességei alapján mindenkinek hozzáférhetővé teszi, többek között az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján.
Az Egyezményt aláíró államok kötelezettséget vállalnak arra is, hogy tiszteletben tartják a szülőknek azt a jogát, hogy a hatóságok által létesített iskola helyett más, az állam által megállapított vagy jóváhagyott minimális iskoláztatási kötelezettségeknek megfelelő más iskolát választanak gyermeküknek. Biztosítják a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekük vallási és erkölcsi nevelését saját meggyőződésükkel összhangban biztosítják.
Az Egyezségokmány alapján az érintett államok kötelezettséget vállalnak arra is, hogy az egyének és a jogi személyek oktatási intézményt létesíthetnek és irányíthatnak, feltéve, hogy tiszteletben tartják az oktatásra meghatározott elveket, és az általuk alapított intézményben nyújtott oktatás megfelel az állam által meghatározott minimális követelményeknek. [13. cikk]
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
Az 1976. évi 8. pont törvény erejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság kérdéskörében állapít meg olyan rendelkezéseket, amelyek irányadóak az állam, a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatrendszer kialakításában. Az Egyezmény szerint mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadságára, amely magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy az egyén vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörökben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa. Senkit nem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, vagy hogy ilyet elfogadjon. Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat arra, hogy tiszteletben tartják a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák. [18. cik]
Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelem
Az 1964. évi 11. pont törvény erejű rendelettel kihirdetett, az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény kitér az oktatással szemben támasztható elvárásokra és az iskolalétesítés szabadságára. Az Egyezmény rögzíti, hogy az azt aláíró államok vállalják, miszerint az oktatásnak az emberi személyiség teljes kifejlődésére, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok fokozott tiszteletben tartására kell irányulnia, és elő kell segítenie a megértést, türelmet és barátságot minden nemzet és minden faj vagy vallási csoport között, valamint elő kell mozdítania az Egyesült Nemzeteknek a béke fenntartása érdekében kifejtett tevékenységét. Ehhez kapcsolódóan rögzíti, hogy biztosítani kell a szülők szabadságát abban, hogy gyermeküknek nem állami tanintézetet válasszanak, feltéve, hogy az megfelel az illetékes hatóság által előírt vagy jóváhagyott minimális normáknak. Elismeri az Egyezmény azt is, hogy a szülők jogai kiterjednek arra is, hogy az illető állam törvényhozásával összhangban álló keretek között gondoskodjanak gyermekeik saját meggyőződésük szerinti vallási és erkölcsi neveléséről. Tartalmazza az Egyezmény azt is, hogy semmilyen személy vagy csoport nem kényszeríthető arra, hogy meggyőződésével össze nem egyeztethető hitoktatásban részesüljön. [5. cikk]
Az Európai Szociális Charta
Az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Charta az oktatás kérdéseit az eddig ismertetett egyezményektől eltérő szempontokból közelíti meg. Ez következik abból, hogy a szerződő felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy minden lehetséges eszközzel törekednek arra, hogy mindenkinek legyen lehetősége a megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani, valamint, hogy minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez, a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez, maga és családja tisztes életszínvonalat biztosító méltányos biztosításához. E célokhoz kapcsolódóan közelíti meg a Charta az oktatást, megfogalmazva a jogok és alapelvek között azt, hogy mindenkinek joga van a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódás megfelelő lehetőségéhez, valamint a megfelelő szakképzéshez. [I. rész]
A foglalkoztatáshoz és a szociális védelemhez kapcsolódó jogként tér ki a Charta a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogára. A szerződést aláíró államok kötelezettséget vállaltak többek között arra, hogy a munkaviszony létesítéséhez szükséges minimális életkort a 15. életévben határozzák meg, olyan kivételekkel, amikor a gyermek előírt alkalmazása egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélyt jelentő könnyű munkára történik. A szerződést aláíró állam kötelezettséget vállalt arra is, hogy biztosítják a még kötelező oktatásban részesülő gyermek esetén, hogy nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná őket oktatásuk teljes körű előnyétől. Biztosítják továbbá azt is, hogy a 16 évnél fiatalabbak munkaidejét korlátozzák, különös tekintettel szakmai képzésük szükségességére. [7. cikk]
A Charta kitér a szakképzéshez való jog kérdéseire is. A szerződő fél a szakképzéshez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására is kötelezettséget vállalt. Ez a kötelezettségvállalás magában foglalja a pályaválasztási tanácsadáshoz való jog gyakorlásának biztosítását, továbbá annak vállalását, hogy kizárólag az egyén adottságaira építve a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják mindenki műszaki és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, továbbá biztosítják a magasabb műszaki vagy egyetemi képzéshez való hozzájárulás lehetőségét. [10. cikk 1. pont]
A magyar nevelés és oktatás új rendszere
A kutatás, a művészeti alkotás, a tanulás és a tanítás szabadsága
X. cikk
(1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.
(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.
(3) Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket és gazdálkodásukat törvény szabályozza.
Annak ellenére, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény is együtt szabályozza a kutatás és a művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát, az Alaptörvény rendelkezései lényegesen változtatnak e szabadságjogok érvényesülésének alkotmányos keretein. Míg ugyanis az Alkotmány szövege szerint a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és a művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, az Alaptörvény szövege szerint Magyarország kötelezettsége csak e jogok biztosítására terjed ki. Ezen túl a közoktatást érintő igen lényeges változás az is, hogy a tanítás szabadságának biztosítására csak törvényben meghatározott keretek között kerülhet sor. Ez a megszövegezés lényegében teljes egészében az Országgyűlésre bízza, hogy a tanítás szabadságának érvényesülését milyen módon biztosítja a felsőoktatásban, a közoktatásban s az intézményes kereteken kívüli oktatásban.
A tanítás szabadsága a közoktatásban
A tanítás szabadságának részletes elemzésével az Alkotmánybíróság még nem foglalkozott. A tanítás szabadságának elemzéséből azonban levonható a következtetés, hogy ez a jog a közoktatásban magában foglalja az intézményválasztás szülők és tanulók részére biztosított szabadságát, az intézményalapítás szabadságát és a nevelési-oktatási folyamat keretei között a pedagógus módszertani szabadságát, a nevelési-oktatási intézményeknek a tanulási folyamatok alakításában való részvételi lehetőségét, az intézményi igazgatási kérdésekben való részvétel jogát. Ezeknek a jogoknak az alakulása, szűkítése az Alaptörvény rendelkezései szerint minden területen, tetszőleges formában végrehajtható, anélkül, hogy a törvényalkotó túllépné az alkotmányos kereteket. E körben a korlátokat a nemzetközi kötelezettségvállalások jelentik. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi egyezségokmánya szerint az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.” [PPJNE. 18. cikk]
A kapcsolódó alapjogok
A tanulás és a tanítás szabadsága szorosan kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság jogához, a nemzetiséghez tartozók anyanyelvű oktatáshoz való jogához, és nem utolsó sorban ahhoz a joghoz, hogy a szülők megválasszák a gyermeküknek adandó nevelést. Magyarországon olyan intézményrendszert kell működtetni, amely lehetővé teszi, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni a közoktatásba függetlenül attól, hogy milyen a vallása, milyen a világnézete, illetőleg attól, hogy anyanyelve magyar vagy valamely nemzetiség nyelve. Ezeknek a jogoknak értelemszerűen a legszorosabb kapcsolata a művelődéshez való joggal van.
A művelődéshez való jog
XI. cikk
(1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.
(2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
A tanuláshoz való jog, a tankötelezettség
A művelődéshez való jogot meghatározó rendelkezések az Alkotmányban és az Alaptörvényben lényegében megegyeznek. Az Alaptörvény azonban az ingyenes oktatáshoz való jogot, az Alkotmányban szereplő – kötelező és ingyenes – alapfokú oktatáson túl kiterjesztette a mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatásra is. Elmaradt ugyanakkor a középfokú oktatáshoz való hozzáférést meghatározó rendelkezésekből az Alkotmányban benne lévő korlát a „képességei alapján” történő hozzáférés e szolgáltatáshoz. Ebből az következik, hogy a középfokú oktatást mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni. A kialakult gyakorlat szerint a középfokú oktatásnak három nagy köre van, a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakiskolai oktatás, melynek korábbi neve a szakmunkásképzés volt.
Az új rendelkezések sem utalnak a tankötelezettség időpontjára, kezdetére és végére. Ezért lényeges, hogy a „kötelező alapfokú oktatásnak hol húzzák meg a kezdő időpontját, és hol határozza meg az Országgyűlés annak az időszaknak a végét, ameddig a szülő köteles gyermekét iskolába járatni. Ugyancsak az Országgyűlés mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az ingyenes alapfokú és középfokú oktatás mellett mely szolgáltatásokért nem kell majd a szülőnek, illetve a tanulónak ellenszolgáltatást fizetnie.
A magyar nevelés és oktatás formálódó új rendszere
Trendek és irányok
A várhatóan Nemzeti Köznevelés rendszerére átnevezett közoktatás kimerítő elemzéséhez ma még nincsenek meg a feltételek. A tendenciák azonban jól érzékelhetőek a megjelent különböző koncepciókból, elhangzott nyilatkozatokból. A levonható következtetések e következők.
– Megvalósul a nevelés és oktatás rendszerének teljes államosítása.
– Megteremtődik a feltétel a szülői nevelés háttérbe szorításához, az állami ideológiai elvárások közvetítéséhez.
– Csökken az egyéni tanulási útvonal kialakításának lehetősége.
– Nő a korai pályaválasztás kényszere.
– Erősen korlátozódnak az intézményi döntési jogkörök.
– Nem cél e rendszerben a pedagógus-szülő-tanuló mellérendeltségén alapuló, a gyermek mindenek felett álló érdekét központba állító, nyitott, befogadó óvoda, iskola, kollégium kialakítása.
Az államosítás
A magyar nevelés és oktatás új rendszerének legfontosabb jellemzője az állami szerepvállalás szinte végletes megerősítése, minden más szereplő háttérbe szorítása a döntéshozatali eljárás rendszerében. Az állam a hagyományos szerepek megtartása mellett – jogszabályok kiadása, a működéshez szükséges központi források előteremtése és biztosítása, az állami vizsgarendszer fenntartása, az állami központi mérési, értékelési és ellenőrzési rendszer működtetése – magához vonja az egyes intézmények fenntartásával összefüggő feladatokat, hozzácsatolva a foglalkoztatással összefüggő kérdéseket is.
Ez a megoldás lényegében azt jelenti, hogy az önkormányzati közfeladatok köréből kikerül a közoktatás és a továbbiakban mint állami közszolgálat kerül megszervezésre. A helyi önkormányzatok szerepe másodlagossá válik. Az állam engedélyezheti a neveléssel és oktatással kapcsolatos feladatok meghatározott körének átvállalását a jelenleg még nem ismert feltételeknek megfelelő önkormányzatok részére. A megismert elképzelések szerint egyedül az óvodai nevelés marad önkormányzati közfeladat, és minden más átkerül az állam felelősségi körébe. A visszaosztható feladatok nem terjednek ki valamennyi, a közoktatás jelenlegi rendszere alapján ellátott feladatra, mivel kizárólagosan az állam láthatja el a jövőben a kollégiumi neveléssel, a szakiskolai neveléssel és oktatással, a pedagógiai szakmai szolgáltatásokkal és a pedagógiai szakszolgálatokkal összefüggő feladatokat.
Az állami szerepvállalás erősödését jelzi a tantervi szabályozás teljes újragondolása, melynek lényege, hogy a kötelező Nemzeti alaptanterv mellett kötelező kerettantervek készülnek, intézménytípusonként egy, legfeljebb kettő. A kötelező kerettantervtől való eltéréshez külön hatósági engedélyre van szükség. A kötelező tantervhez kötelező tankönyv párosul, amely a kialakult tankönyvpiac tényleges megszüntetését eredményezi.
Az állam döntő szerepet kíván játszani a pedagógiai szakmai szolgáltatások körében, központi szakmai irányítás alá vonva az egész szolgáltató rendszert. Az állam céljai között szerepel a szakfelügyeleti rendszer visszaállítása, amely az intézményi ellenőrzések útján kíván meggyőződni a szakmai színvonalról, a kötelező kerettantervben foglaltak végrehajtásáról.
Az intézmények helyzete
A nevelés és oktatás feladataiban közreműködő intézmények az állami akarat végrehajtóivá válnak, még akkor is, ha a működtetésüket a helyi önkormányzatok visszakérik és visszakapják. Ehhez a garanciát az biztosítja, hogy az intézményvezető kiválasztásában és megbízásában az állam akkor is szerepet fog játszani, ha az adott intézménynek nem az állam a fenntartója. Az intézményvezető munkáltatói jogköre alapvetően megváltozik arra való tekintettel, hogy az adott intézményben központi források terhére történő foglalkoztatható létszámot az állam határozza meg.
A szülői jogok
Kétségessé válik a szülőknek az a joga, hogy megválasszák a gyermeküknek adandó nevelést. Ennek indoka, hogy három éves kortól kötelezővé válik az óvodai nevelésben való részvétel. Ez annyit jelent, hogy a szülő a jövőben a hivataltól kérhet engedélyt ahhoz, hogy gyermekének ne kelljen óvodába járnia. Nem vitathatóan a gyermekek több mint kilencven százaléka jelenleg is óvodába jár, azonban ebben a kérdésben a szülő a „helyzet ura”.
Az általános iskolában az egész napos oktatás válik kötelezővé, melynek lényege, hogy a tanuló reggel 8-tól 16 óráig foglalkozásokon vesz részt. Az iskolaotthonos oktatás nem ismeretlen oktatásszervezési megoldás. Ehhez azonban megfelelő feltételekre van szükség, mivel az iskolaotthonos oktatás keretében a kötelező tanórai foglalkozások mellett megszervezik a tanulók sport, művészeti és szabadidős foglalkoztatását is. Az iskolaotthonos oktatás része a tanuló felkészítése a következő tanítási napokra, vagyis nincs helye a házi feladatnak. Az iskolaotthonos oktatásban gondoskodni kell az étkezésről, szükség szerint a tanuló pihenésének a megszervezéséről is. A magyar nevelés és oktatás új rendszerét meghatározó elképzelések azonban nem utalnak a szükséges feltételek meglétére, a szülő választási lehetőségére, hanem kötelezően elrendeli ennek az ellátási formának a bevezetését. Lényegében a tanulót ez a megoldás kivonja a szülői gondoskodás köréből a hét munkanapjaira.
A kemény tartalmi szabályozással, az egyéni életút kialakítását gátló egységes tantervi követelményekkel kevés az esély arra, hogy a tanulók részére a személyiségének legteljesebb mértékű kibontakoztatását nyújtó felkészítést tudjanak biztosítani. Ez az ellátási forma viszont jó lehetőséget biztosít az állam által kívánatosnak tartott ismeretek és követelmények közvetítése mellett az elvárt nevelési célok és feladatok közvetítésére és kikényszerítésére. Ez a megoldás messzemenően alkalmas a családi értékek és az állami elvárások szembeállítására, a szülő házból hozott értékek és az iskola által közvetített értékek közötti konfliktus kialakítására.
A pedagógus helyzete
Ebben a rendszerben lényegében a pedagógus, a szülő és a tanuló is másodlagos szereplővé válik. A pedagógus elveszti annak lehetőségét, hogy alkotó módon alakítsa a pedagógiai tevékenységét, feladata az állami elvárások teljesítése, amely nem egyeztethető össze az egyes tanulókhoz igazított tanulási útvonalak kialakításával.
A pedagógusok foglalkoztatását meghatározó rendelkezések is megváltoznak. Úgynevezett életpálya kerül bevezetésre, melynek lényege, hogy a pedagógusnak minősítő vizsgán kell túljutnia a gyakornoki idő eltelte után. Az első minősítő vizsga után a pedagógus I. fokozatba kerül. Onnan a pedagógus II. fokozatba újabb vizsga letétele után lehet lépni. További előmenetelre, a pedagógus III. fizetési fokozatba lépéshez újabb minősítési eljárás eredményeképpen lehet jutni. A minősítési szempontok között található nem mérhető elemek – etikai szabályoknak való megfelelés, megbízhatóság – biztosítják a „nem megfelelők” kiszűrését.
A pedagógus munkahelyen benntöltött idejét harminckét órában határozzák meg. A benntartózkodás ideje alatt a munkáltató utasításának megfelelő feladatokat kell ellátni, amely magában foglalhatja a meghatározott kötelező óraszám – iskolában általában huszonkét óra – feletti további foglalkozások megtartását, helyettesítési feladatok ellátását. E feladatok elosztásáról az intézmény vezetője fog dönteni. A kötelező óraszám feletti foglalkozások elrendelésére heti huszonhat óráig lehetőség lesz, azonban helyettesítési feladatok e felett az óraszám felett is elrendelhetők. A kötelező óraszám feletti foglalkozások megtartásáért, helyettesítési feladatok ellátásáért külön díjazás nem jár a pedagógusnak.
2013-tól az új illetménytábla szerint a főiskolai végzettséggel rendelkező gyakornoknak 140 400 forint, a pedagógus I. besorolású pedagógusnak 168 440 forint „kezdő” illetmény jár. Egyetemi végzettség esetén a gyakornoknak 156 000 forint, míg a pedagógus I. besorolású kezdő pedagógusnak 187 200 forint fog járni.
A tanuló helyzete
A tanulókkal szemben megfogalmazott elvárások középpontjában a szigorú követelményrendszer, a következetes számonkérés és mulasztás vagy kötelezettségszegés esetén a kérlelhetetlen szigor, a szankció alkalmazása áll. Lehetővé válik az iskolából való kizárás, fegyelmi büntetés alkalmazása a tanköteles tanulóval szemben, azzal kiegészítve, hogy a kizárt tanköteles tanulónak másik iskolát a szülőnek kell keresnie. Ha e kötelezettségének a szülő nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a hivatal jelöl ki gyermeke részére másik iskolát.
A továbbhaladási útvonal
Az iskolába lépés és a tanulmányokban történő továbbhaladás rendszere megnehezíti a szülői és a tanulói szándékok megvalósulását. Az általános iskolába történő belépésnél lehetséges megoldás a kis létszámú, fejlesztő osztályba történő besorolás, ahonnan szakértői vélemény alapján léphet tovább a „normál” osztályba a tanuló.
Az általános iskolai tanulmányok befejezése után felvételi eljárások teljesítése útján történik a kiválasztás. A lehetséges három iskolatípus: a szakiskola, szakközépiskola, gimnázium közül mind a három felvételiztethet, és ily módon nem kizárt az sem, hogy az általános iskolában megszerzett alapfokú iskolai végzettséggel még a szakiskolába se lehet bejutni. Ekkor az úgynevezett HÍD-program keretében kaphat további felkészülést a tanuló, és léphet be a szakiskolába. Miután a tankötelezettség ideje a tizenhatodik életévig fog tartani, nem lesz olyan iskola, amelyik köteles lenne tanulói jogviszonyt létesíteni a HÍD-programból kilépőkkel, ha túllépték ezt az életkort.
A szakképzés átalakítása
Alapvetően megváltozik a szakképzés. A szakiskolákban megszűnik az általános műveltségre felkészítő kilenc-tizedik évfolyam. A hároméves tanulmányok keretében a szakiskola döntő módon a szakmai vizsgára készíti fel a tanulót. Középpontba a gyakorlati oktatás kerül. A szakiskolából jogilag lehetőség lesz visszatérni az érettségire történő felkészülésre. Erre az elképzelések szerint két év újabb tanulmányok után kerülhet sor. Nehézséget okozhat azonban a visszatérés abból eredően, hogy a szakiskolai tanulmányok során a közismereti tantárgyakra és így az idegen nyelv elsajátítására minimális idő áll majd rendelkezésre.
Megváltozik a szakközépiskolai felkészülés is, abból következően, hogy a tanulónak a kilenc-tizenkettő évfolyamon kell felkészülnie az általános műveltséget megalapozó ismeretekből és a szakmai ismeretekből.
A gimnáziumi érettségi és a szakközépiskolai érettségi nem azonos értékű lesz, mivel a szakközépiskolában megszerzett érettségivel a szakirányú felsőfokú oktatásba lehet majd bekapcsolódni.
Nagyon érdekes és hasznos!
Marika
2013.04.22. @ 07:29