A gyűlölet nyáltengerén

Arcunkon csorog a nyál. Zsebkendőért alig nyúl valaki. Nem számít. Hadd csorogjon! Megszoktuk? Jól is esik? A nyál a miniszterelnök-pártelnök szájából fröcsög. Áttör a mikrofonon, a képernyő üveg falán. Jut belőle annak is, aki hallja, annak is, aki nem figyeli, annak is, aki lesi szavait, annak is, aki csak tudomásul veszi, annak is, aki nem is tud róla. Közös a sorsunk. A végrehajtó hatalom legfőbb ura, az országot egy személyben irányító hadúr szavai mindenkit beszennyeznek, akár akarja, akár nem, akár tetszenek az elhangzottak, akár nem. Közös a sorsunk, mert itt élünk és emberek vagyunk. Emberek vagyunk, akiknek lennének jogai. Jogai, amelyek abból a tényből erednek, hogy megszülettünk. Jogaink, amelyek nem a hatalom adományai. Természet adta jogok. A hatalomnak csupán annyi lenne a dolga, hogy tiszteletben tartsa és szükség esetén védelmezze azokat. (more…)

2020.02.21.

Az ügynök és a karácsony

Hazánkban az ügynök szóra nem a házaló, nem a hírszerző jut az emberek eszébe, hanem az, aki besúgóként segítette a rendőrség, egészen pontosan az Államvédelmi Hatóság, majd a Belügyminisztérium állambiztonsági szolgálata munkáját, az ellenzék megfigyelésében, „fülöncsípésében”. A kialakult sztereotípia szerint, az ügynök rossz ember, méltó a társadalom megvetésére. Miután nincs olyan helyzet, amelyre a válaszok megadhatók a fekete-fehér álláspontok alkalmazásával, az ügynökkérdés sem tartozhat ezek közé.

(more…)

Címkék: ,

2020.02.04.

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!