A szakképzés agóniája

Az, aki rászánja magát, (kénytelen rá) hogy elolvassa a törvényjavaslatot, amelyet a kormány a szakképzés újraszabályozásához benyújtott az országgyűlésnek, nagy valószínűséggel azt fogja hinni, hogy a diszlexia fertőző és a villamoson elkapta valakitől a „kórt”. Első válaszra váró kérdés, miért az innovációért felelős miniszter az ügy előadója a parlamentben, s miért nem az emberi erőforrások minisztere? Beleolvasva a szövegbe érthetővé válik minden. A törvényjavaslat újabb, s talán az utolsó szög az oktatás rendszerének koporsójába. Orvost kellene hívni a beteghez, de nincs kihez fordulni. Az ima, a ráolvasás nem segíthet. Az illetékesnek gondolt miniszternek pedig ezek a legfőbb eszközei mindenféle nyavalya ellen. Igaz az oktatási rendszer kórós állapota nem új keletű. Kétezer-tízben szűnt meg az illetékes minisztérium, szakítva ezzel a történeti alkotmány vívmányaiból levezethető gyakorlattal, hiszen a gróf Batthyány Lajos által vezetett első felelős magyar kormánynak volt vallás- és közoktatásügyi minisztere báró Eötvös József személyében. Ezt követően, minden kormányban felelt valaki az oktatásért, egészen addig, ameddig nem jutott másodszor uralomra a ma is regnáló miniszterelnök-pártelnök. Ettől kezdődően folyik az oktatás széthordása, kiárusítása. (more…)

2019. november 27. szerda

Rossz az, aki rosszra gondol

A következő bekezdésben közölt törvényszöveg elolvasása után, senki ne essen kétségbe, ne cserélje le a szemüvegét, ne jelentkezzen be az orvoshoz, ne küldje vissza a diplomáját a kibocsátójához csupán azért, mert nem érti, ami le van írva. Nem az olvasó a diszlexiás, hanem a szöveg elkészítője nincs tisztában a jogszabálykészítés alapvető követelményével: a norma szövege legyen világos és közérthető. Mellékesen az sem baj, ha megfelel a magyar nyelv helyesírási szabályainak. (more…)

2019. november 22. péntek

A Jó Állam a Jó Szülő

A történelemben a gyermek világrahozatala és neveltetése sokszor jelent meg államcélként. Emlékezzünk Spártára, ahol a fiúgyermekek nem a családban nevelkedtek, hanem egy „katonaiskolában”, mindaddig, ameddig nem lettek hadra foghatók. Későbbi korokban, egészen napjainkig, a vezér által irányított állam elvárja a nőktől, hogy gyermeket, lehetőleg fiúgyermeket, gyermekeket szüljenek, s bocsássák az állam, a vezér rendelkezésére. A náci birodalom világos célt állított a germán nők elé: szüljenek a vezérnek szőke, kékszemű, magas, sportos, és engedelmes alattvalókat. (more…)

2019. november 21. csütörtök

Mese a női becsületről és a szabadságról

„A női becsület olyan, mint a jó szabás, annyira sem szabad feltűnni, hogy dicsérjék.” Rejtő Jenő humorba bujtatott bölcsessége útbaigazító akkor is, amikor szabadságjogaink kerülnek a mérlegre. Beszélhetünk-e szabad társadalomról egy olyan országban, amelyben ki ilyen, ki olyan okból, úton-útfélen azt igyekszik bizonyítani, e körben minden rendben van? Kijelenthetjük: nem! Hol szabadság van, ott szabadság van. Nem görcsösen akarva. Nem fölvállalva. Nem a bíró szavára. Hol szabadság ott szabadság van a kutatásban, az oktatásban, a bírói ítélet meghozatalában, a sajtó minden szavában, az emberek hétköznapjaiban. Észrevétlenül. (more…)

Címkék: ,

2019. november 7. csütörtök

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!