Senki sem próféta a saját hazájában A 80 éves Mihály Ottó köszöntésére

A zsenik mindig rossz korban élnek. Rossz korban, mivel megelőzik saját korukat. Ezért sorsuk az értetlenség, a meg nem értés, a kudarc. Milyen sors vár arra, aki a neveléstudománnyal foglalkozik egy életen át, egy olyan országban, amelyben a hatalom mindenkor a legfontosabb feladatának tekintette, hogy megmondja az iskolának, megmondja a pedagógusnak, mit kell tanítania, ha a pályán akar maradni? Milyen sors vár arra, aki a neveléstudománnyal foglalkozik egy életen át, egy olyan országban, amelyben a pedagógus legfontosabb feladata felkészíteni a gyermekeket a hatalom tiszteletére, elfogadására, kiszolgálására? Ilyen korban hirdette meg Mihály Ottó a szabad iskola eszméjét. Ilyen korban hirdette meg a pedagógus-hallgatóknak, s rajtuk keresztül minden pedagógusnak, hogy neveljenek olyan embereket, akik értik a világ dolgait, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, akik tudják, hogy a hatalmat korlátok közé kell szorítani, hogy az embereket szolgálja, s ne saját érdekeit. Rossz korban született? Rossz korban él?

Az emberi szabadság élményéhez nincs szükség többre, mint megálmodni a szabadság utáni vágyat. Akarni a gondolkodás, a cselekvés szabadságát. Ehhez hinni kell önmagunkban. Ehhez rendelkezni kell a felismerés és a cselekvés képességével. Ezt a képességet kell megteremtenie az iskolának, a pedagógusoknak a rájuk bízott gyermekekben. Mihály Ottó arra tette fel az életét, hogy felkészíti a pedagógusokat erre a feladatra. Hitte, tudta, akarta, hirdette, hogy csak a szabad iskola vezethet el, a nyitott befogadó társadalomba, amely az egyéni boldogulás és a jólét alapja. Nem rajta múlott, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke ma kevésbé érvényesül az oktatás rendszerében, mint pályafutásának kezdetén. Nem rajta múlott, hogy ma a pedagógusok jelentős része hivatalnokokként, a modern pedagógia minden tanítását félredobva, a tanfelügyelet szorításában képtelen a gyermek személyiségére figyelni, kénytelen a tantervi utasítás követelményeit teljesíteni. Rossz korban született? Rossz korban él?

Mihály Ottó jó érzékkel ismerte fel a múlt század utolsó negyedében, hogy a modern pedagógiát be lehet, be kell csempészni a közoktatás intézményeibe. Jó érzékkel ismerte fel, hogy a tanítás szabadsága megteremtésével lehet előkészíteni a társadalmi változásokat. Ezért hosszú ideig Neki állt a zászló.

Nem kis szerepe volt abban, hogy az iskolák egyszer csak arra ébredtek, az évszázados bilincs meglazult, aki akar, egyszerűen kiléphet belőle. Kezdetben úgy hívták ezt a lehetőséget kísérlet, egyedi megoldás, később tanszabadság. Így válhatott az általa leírt elmélet gyakorlattá. Kedvező szelek fújtak a nyolcvanas évek végén az oktatásirányításban. A politika mással, önmagával volt elfoglalva. Így készülhettek és kaphattak engedélyt – segítségével és közreműködésével – olyan tantervek, olyan intézmények, amelyek a múlt helyett a jövőbe mutattak. Így alakulhattak ki gondolkodó, a gyermek érdekeit figyelembe vevő pedagógiai műhelyek, amelyekben a pedagógus jól érezte magát annál az egyszerű oknál fogva, hogy a tanuló jól érezte magát.

Elemében volt. Borostás, jól fésült, jól öltözött, füstöt eregető sármos alakja, mindenütt ott volt, ahol szólni kellett a tanuláshoz való jog kiteljesedésért, a nyitott-befogadó iskoláért, a modern, korszerű pedagógiáért. Szükség is volt a tekintélyére, a szenvedélytől el-elakadó érverésére a kilencvenes évek elején, amikor középpontba került a nagy kérdés: kié az iskola? Látni lehetett az oktatáspolitikai törésvonalat: a kötelező kerettanterv alapján szerveződjék az iskolai oktatás vagy a Nemzeti alaptanterv alapján elkészített helyi tanterv alapján? Ez a látszólag marginális kérdés, valójában két szembenálló oktatáspolitikát takar. A kötelező kerettantervhez „jár” a kötelező állami tankönyv, az állami tanfelügyelet, a kézi vezérlés. A helyi tantervre épülő pedagógia munka elismeri a pedagógus módszertani szabadságát, a szülők és a tanulók bevonásával működő intézményi minőségbiztosítás rendszerét, az egyéni tanulási útvonal lehetőségét és szükségességét.

Szakmai tekintélyét – tagja az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának, Humbolt-ösztöndíjas, az OPI Iskolafejlesztő Központ létrehozója, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központ igazgatója, a Miskolci Egyetem bölcsészképzésének tanszékvezetője, az Országos Köznevelési Tanács tagja – latba vetve jelentős szerepet játszott abban, hogy megszületett a „kompetenciai alapú” Nemzeti alaptanterv, amelyik fejlesztési követelményeket, s nem tartalmi elvárásokat fogalmaz meg a lehető legszélesebb mozgásteret biztosítva a helyi tanterv elkészítéséhez az iskolai közösségeknek. Iskolák tucatjai dolgoztak ki ajánlott kerettervet, amelyek miniszteri rendeletben megjelenve, minden iskola számára elérhetővé váltak. Az egyre sokszínűbb közoktatás, egyre több gyermeknek biztosított esélyt az érettségihez, a felsőoktatásba történő belépéshez.

Korábban ismeretlen és elképzelhetetlen megoldások kerültek bevezetésre a közoktatásban, igazolva az általa – “A polgári nevelés radikális alternatívái”, “Fordulat és pedagógia” című tanulmányokban, az “Iskola és pluralizmus” c. kötetében – a demokratikus oktatásról leírtak megvalósíthatóságát. A szegregáló iskolák bezárása, a tankönyvpiac működése, az intézményi minőségbiztosítás bevezetése, a buktatás tilalmának törvénybe iktatása, a tanulói szöveges értékelés megvalósítása, a diákönkormányzat, a szülői szervezet egyetértési joga, a tanuló bevonása az oktatás folyamatába – igaz csak rövid időszakra – de megvalósult az oktatásban.

Köszönet érte a most nyolcvan éves Mihály Ottónak. Nem vigaszként jár ez a köszönet, a közel tíz éve, az oktatási ellenreformáció kezdete óta a világtól elzárkózó innovátornak, hanem őszinte elismerésként. Ki tudná nála jobban, nincs nehezebb feladat, változtatni az emberi természeten, a berögződött szokásokon?

A kor, amelyben megálmodta az alternatív pedagógia jelentőségét nem értette meg mit jelent az emberi gondolat felszabadítása, szárnyalása. Egy új világot, amelyben a partnerség, egymás kölcsönös tisztelete jellemzi a pedagógiai folyamatokat, az iskola működését. Vagy éppen ellenkezőleg, megértette, ahol az iskola szabad, ott nincs helye autokratáknak. Erről van szó. A hatalom résen volt. A tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga nem létezhet egy olyan rendszerben, amelyben minden egyetlen ember kegyétől függ. Így aztán felszámolta azokat, megvalósítva a hatalomtól függő, a hatalom igényeit kiszolgáló köznevelés rendszerét.

Kedves Ottó! Vigasztaljon, hogy a magyar reformpedagógiának magányos, de nem egyedüli harcosa vagy. Vigasztaljon, hogy a gondolatrendőrség mindig kudarcot vallott. Vigasztaljon, hogy sokan, nagyon sokan, egyre többen vásárolnak kockás inget.

Kedves Ottó! Tudjuk, nem vársz köszönetet senkitől. Tudjuk, vigasztalásra sem szorulsz. Születésnapodon menj le a Balaton partjára. Ott vár az aranyhal. Gondolatban fogalmazd meg a három kívánságodat. Barátaid, tanítványaid melletted lesznek, s azt kívánják, teljesüljön, amit szeretnél.

A jeles nap, 2019. május 25-e alkalmából
Szüdi János

Címkék:

2019. július 20. szombat

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!