Nem, nem, soha!

A döntés megszületett. Ne kérdezzék, ki hozta? Tudható. Abból az agyból pattant ki, amelyik felhatalmazta önmagát arra, hogy egyedül hozzon fontos, mindenkit érintő, jelentős költségkihatással járó döntéseket ebben az országban.
A döntés megszületett. Ne kérdezzék, miért? Tudható. Meglepetésnek szánta, arra az időpontra időzítve bejelentését, amikor a választásokat megelőző időszakban eljöhetne a számvetés, a számonkérés ideje.

A döntés megszületett. Ne kérdezzék, mire alapozva? A történelmi, a földrajzi és az etnikai tények nem befolyásolták a döntéshozót. Egy nagyszerű keresztény ötlet. Kerül, amibe kerül, meg kell valósítani. Mit mutatnak a költségszámítások? Ma ezt, holnap többet, holnapután sokkal többet. Nem csoda. Megbízhatatlan arab számok. Migránsok, nem számítanak Elszámolnia úgy sem kellett senkinek, soha.

A döntés megszületett! A döntés zseniális! Csak egy zseninek juthat eszébe, egy tető alá hozni a múlt összes településének a nevét. Nem maradhat ki egy sem, ami a miénk volt. Miénk a magyaroké. A földkerekség legbátrabb, legokosabb, legkeresztényebb nemzetévé.

A döntés megszületett! A döntés merész! Csak egy igazán bátor elmének juthat eszébe megépíteni a főváros közepén egy első világháborús lövészárkot, s a falaira vésetni a dicső múltat. Ráadásul ez többfunkciós megoldás. Harci gyakorlatra is használható. A lövészárokban viselt gázálarc jól szimbolizálja a helyzetet. Valami bűzlik e megcsonkított kis hazában.
A döntés megszületett! A döntés nem túlzó! Nem tűzte ki célul mindazoknak a helységeknek, földrajzi helyeknek a feltüntetését, amelyek földjét magyar király taposta. Bécs, Nápoly, Velence, Kassa, Krakkó kimarad. Még felkerülhet a falakra annak a három tengernek a neve, amelyek egykoron – a köztudatban élő hamis legenda szerint – Nagy Lajos uralkodása alatt Magyarország határait mosta.

A döntés megszületett! Legyen zarándokhely nemzetünk sosem volt összetartozásának! Ha a gránit szilárdságú alaptörvénybe beleírták: a Szent Korona megtestesíti a nemzet egységét. Ezt az eszmét valóban, valóságos gránitba kell vésetni.

*

A fent említett iromány szerint a magyar királyok egykori koronája megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát is. Megtestesíti tehát mindazt, amely elvezetett az ország háborús vereségeihez, milliók fronthalálához, több százezrek elhurcolásához, emberi mivoltuktól való megfosztásához, többségük meggyilkolásához, az ország szétdarabolásához, lerombolásához, időszakonként visszatérően száz meg százezrek kivándorlásához.

Nagy Magyarországot nem kellett szétszedni. Nagy Magyarország szétesett. Szétesett, mert vezetői mindent megtettek, amit nem kellett volna és semmit nem tettek meg, amit meg kellett volna tenni, hogy ez ne történjen meg. Menekült a magyar nemzettől – a közös korona alól – minden nemzet, amelyik megtehette. A szlovákok, a horvátok, a szerbek, saját államot akartak, létre is hozták. Nem kérdezték a magyarokat. Nem akartak a magyarokkal közös határok közt maradni. Menekült a magyar is. Egy 2013-ban készített felmérés szerint az Egyesült Államokban a „magyar gént” hordozók száma négy millió körül lehetett. Magyar művészek, tudósok tízezrei alkottak és haltak meg határainkon kívül.

*

A döntés megszületett. Kerüljön a lövészárok méltó helyre. A város szívébe. Oda, abba a környezetbe ahonnan száműzték Nagy Imre a mártír miniszterelnök, József Attila a költőóriás, Károlyi Mihály az első magyar köztársasági elnök, Kossuth Lajos a lánglelkű kormányzó szobrát. Oda, ahol eloltották az 56-os sortűz áldozatainak emlékére lobogó örökmécsest. Oda, ahol egyetlen éjszaka kivágtak több tucat hársfát, felszámolták a lombok alatti parkot. Az itt kezdődő, sokat látott Andrássy út fogadja be az új lövészárkot. A bejáratnál felsorakoztatott tanulóknak az osztályfőnök megmutathatja majd a döntéshozó ízlésének megfelelően fekete márvánnyal beborított teret, amelyre – az ország háza mellé – rekonstruálták egy letűnt dicstelen korszak relikviáit. Visszatért a hősi pátosztól megfosztott, magába roskadt, megtört emberként ábrázolt Kossuth és a szintén ebbe a pozícióba merevített Batthyány kormány tagjainak szoborcsoportja, a Szerbiának – és így a világnak – hadat üzenő, az ország koporsójába ezzel sok-sok szöget beverő miniszterelnök, Tisza István szobra is. A bejáratnál felsorakoztatott tanulók lelkét átitathatja a himnuszba öntött sorstragédia kiváltotta önsajnálat, a bűnbakkeresés, a magyar felsőbbrendűség tudata. A nemzet szentélyébe történő belépés előtt, az állam alattvalójává előléptetett tanerő – minden bizonnyal készül hozzá tanári segédkönyv – könnyes szemmel elmagyarázhatja a rábízott ifjúságnak a revizionizmus jelmondata: „Nem, nem, soha!” mának szóló üzenetét.

*

A döntés megszületett. A döntés inspiráló! Ki kellene használni a döntés adta lehetőséget. Süllyesszük múltunk minden szégyenét a földbe. Hozzunk mellé egy közös, egy valóban nemzeti döntést az árkok betemetéséről. Születnie kell egy másik közös, valóban nemzeti döntésnek: hazánkban nem lehet tovább, nem lehet többé diktatúra. Nem, nem soha!

Címkék:

2019. május 27. hétfő

3 hozzászólás »

  1. Olvastam a Népszava 2019.06.08. Szép Szó mellékletében Út az Európai Egyesült Államok felé cikket Szüdi Jánostól. Ugye, Ön az írója annak a cikknek is?
    “Letölthető írások” – Az írásai megoszthatóak is? Pl. privát üzenetként ismerősnek? Egyéb, facebook oldalra küldési lehetőség? Név nélkül vagy a neve alatt? Bocsánat a kérdésekért! Tetszenek az írásai (amit olvastam)! Nem rövidek, sok mindent fölsorakoztatnak pontosan, tényfeltáró és így egész! Gratulálok az írásaihoz! Sok sikert kívánok!

    László Istvánné
    2019. június 9. vasárnap @ 19:05

  2. Tisztelt László Istvánné!
    Minden irásom továbbadható. Névvel
    Üdv.: Südi János

    drszudi
    2019. július 4. csütörtök @ 06:46

  3. Tisztelt László Istvánné!
    Minden irásom továbbadható. Névvel
    Üdv.: Szüdi János

    drszudi
    2019. július 4. csütörtök @ 06:46

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!