Zavaros időket élünk

Zavaros időket élünk! Sokan, sokszor gondolták, remélték, hogy az Orbán-rezsim a végnapjai felé közeledik. A vágyak mindeddig vágyak maradtak. Ez a hatalom nem akar megrendülni. Vérszívóként egyre erősebben tapad a társadalom véredényeire. Mindig talál friss nedveket, amelyek megerősítik testileg, lelkileg.

Zavaros időket élünk! Hazánk modernkori történetének jellemzője, eddig egyetlen élősködő hatalom sem a kiszipolyozottak csapásai alatt múlt ki. A Horthy-rendszer – folytatva a magyar hagyományokat – rossz lóra tett, a vesztesek mellett fejezte be a háborút. Ez lett a végzete. A Kádár-rendszer nem jutott el az „egypárti” piacgazdaság felépítéséig. Vezetői jobbnak látták a politikai hatalmat felcserélni a gazdasági hatalommal. Ez lett a végzete.

Zavaros időket élünk! A hatalom mai gyakorlói rájöttek, semmi baj az „egypárti” piacgazdasággal, ha ők irányítják azt az egy pártot. Erről a bölcsességről mélyen hallgatva kerültek uralomra 2010-ben. Azt mondják, ez a hatalom a két háború közötti rendszert építi vissza. Azt is mondják, ez a hatalom a Kádár-rendszert restaurálja. Ezek az állítások azonban nem igazak! Ez a hatalom sokkal rosszabb elődeinél. Míg a Horthy-rendszerben úgy, ahogy működött a Parlament, volt földosztás, oktatási és egészségügyi reform, a gazdagok szerettek adakozni a népnek, addig ma a parlamentben (szándékosan így írva) már a látszatra sem adnak. Egyetlen nap alatt, vita és feltehetően elolvasás nélkül kreálnak törvényt. Az ellenzékre még a díszlet szerepét sem osztják. A ma hatalmasai a legszegényebbektől elveszik még az utcán alvás lehetőségét is. A Kádár-korszak elitcserét hajtott végre. A cselédek, a napszámosok, a munkások és gyermekeik eljuthattak a csúcsokig. Az alacsonyan tartott árak és a munkakényszer megélhetési minimumot garantált mindenkinek. A háromforintos olcsó könyvtár könyvei, a hatvanfilléres Esti Hírlap, a mozijegy, az uszodai belépő kifizethető volt a legszegényebbeknek is.

Mindkét elnyomó rendszer vérben gázolva, választási manipulációval jutott hatalomra. A Horthy-korszak – miután konzerválta a születési előjogokra épülő társadalmi viszonyokat – füstölgő romokat, halottak százezreit hagyta maga után. A Kádár-korszak – miután felépítette a háborús romokat, kiépített egy működésképtelen gazdaságot, hitelekből fedezte a jóléti intézkedéseit – hatalmas államadósságot hagyott maga után. A hatalom és az ellenzék megállapodása alapján jöhetett létre az a többpárti politikai berendezkedésre és a piacgazdaságra épülő hatalmi rendszer, amelyik csirájában magában hordozta a társadalmi jóléthez elvezető nyitott és befogadó társadalom felépítésének lehetőségét. Az egymást váltó kormányok azonban nem tudták elérni a célt, sőt az odavezető útról le-letévedtek.

Zavaros időket élünk! Rendszerek jöttek, rendszerek mentek. Az itt élők mindig cseberből vederbe jutottak. Ennek egyik oka, hogy hazánk fiai ritkán jutnak el a cselekvésig. Többnyire úsznak az árral. Kívülről, némán szemlélik az eseményeket. Kivárnak, túlélésre rendezkednek be. Sokan az eseményeket nem értik, nem is akarják megérteni. Várják a Messiást, aki cselekszik helyettük, ő értük. Ez történt 1989-1990-ben is. Az első szabad választás résztvevői azt hitték, elég elűzni a kommunistákat, kinyílik a bőségszaru. Áldozatot hozni nem sokan akartak. Változtatni kevesen mertek. Ki többet ígért, az nyerte a választásokat. Ez lett a harmadik Magyar Köztársaság végzete.

Zavaros időket élünk! Húsz év csalódás után, zöld utat kapott a választóktól Orbán Viktor, aki meghirdette a „Jó Állam” felépítését. Nincs építés rombolás nélkül. Csakhogy nem a teremtő rombolás korszaka köszöntött az országra. A modern kor Eriszeként balhét teremtett, balhé után, s e balhék fedezete alatt mindent szétzilált, ami működött, mindenre rátette a kezét, ami a hatalom megtartását szolgálja. Az államkincstár javait átirányította a szívének kedves zsebekbe. Mára ennek a hatalomnak a legszilárdabb támasza a politikai, a gazdasági és a végrehajtói hatalom összefonódása, a legmagasabb szinttől a legkisebb faluig. Így vált kiszolgáltatottá a hatalomnak a leggazdagabb és a koldusszegény. A kormányzati pozíció ára a feltétlen hűség. Minden más megélhetési lehetőség ára a beletörődés, a hallgatás. Legrosszabb helyzetben azok vannak, akik kistelepülésen élnek. Ők jobbágysorba kerültek. A fideszes polgármester kezében tartja a helyi munkaerőpiacot, irányítja a helyi ügyeket intéző apparátust, azt tesz az ott élőkkel, amit akar.

Zavaros időkben élünk! Orbán nagy dobása: közpénzből megteremteni az új uralkodó osztályt, amelynek természetesen ő és családja is oszlopos tagja. Orbán nagy dobása: közpénzből lefizetni az egyházakat, így a szószékről kap útbaigazítást a templomjáró nép. Orbán nagy dobása: a megmaradt állami vagyon magánkezekbe adása. Ez a manőver sokszoros haszonnal kecsegtet. Nemcsak a nagy értékű vagyontárgyak tűnnek el. Meg lehet szabadulni a közfeladatok ellátásától, finanszírozásától. Fel lehet számolni izgága szellemi műhelyeket.

Zavaros időket élünk. A parlament (szándékosan így írva) nem gyakorolja jogkörét. A miniszterelnök túllépi jogkörét. „Orbán nagyon tehetséges politikus. Jól kormányoz. Nála rátermettebb politikus nincsen az országban”, hangzanak el ezek a szavak, nem egyszer, s nem csak az Orbán-hívők szájából. Ezek az állítások fedik a valóságot, feltéve, hogy kormányzás alatt a közvagyon magánosítását kell érteni, tehetség alatt a hívők átverését.

Zavaros időket élünk! Lám a Gyurcsány még arra sem volt képes, hogy levezényeljen egy egyszerű telekcserét. Erről bírói ítélet is született. A 2008-as sukorói telekcsere ügyében három, illetve két év öt hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a Kúria a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit. A vád szerint az MNV vezetői egy értékes Velencei-tavi, sukorói telket egy albertirsai gyümölcsösre cserélték volna. A Kúria leszögezte: „a vádlottaknak szembesülniük kellett volna azzal, hogy a csereügylet nem feltétlenül szükséges, továbbá nyilvánvalóan, súlyosan értékaránytalan.” Nem dolga mérlegelni a bíróságnak hány munkahely jött volna létre, mennyi adó folyt volna be, milyen fejlesztések maradtak el az érintett településeken? Nem dolga mérlegelni a bíróságnak azt sem, miképpen vándorol az állami vagyon magánkezekbe napjainkban?

Zavaros időket élünk! Óz, a nagy varázsló, felfedte a titkot: a papír többet ér a valóságnál. Akinek diplomája van, annak ritkán vizsgálják, mi van a fejében. Észt nem adhatott a bádogembernek, kiállított számára egy diplomát, így igazolva, hogy az ürességtől kongó fejben nagy tudás lappang. Orbán Viktor, a nagy varázsló, tanult elődjétől: törvénybe kell foglalni, az állami vagyon elosztogatható, s nem kell bajlódni csereingatlannal, csereügyletekkel. Kettőezer-tíz óta, az állami vagyont nem elcserélik, hanem ingyenesen átengedik. Igaz, kettőezer-hét óta létezik az állami vagyonról szóló törvény, amelyik kimondja: állami vagyont ingyenesen átruházni csak törvény rendelkezése alapján lehet. Fel is sorolta azokat a kivételes eseteket, amikor erre sor kerülhet. Kettőezer-tíz után – többszöri törvénymódosítással – az ingyenes átruházást megengedő jogcímek és a kedvezményezettek lehetséges köre kibővült. Ez azért lényeges, mivel a törvényben felsorolt célokra, a törvényben felsorolt kedvezményezettek részére, az ingyenes átruházáshoz a kormány döntése is elégséges. Sőt, ha ugyanannak a kedvezményezetnek, az adott évben átengedett vagyon könyvszerinti értéke nem haladja meg a tízmillió forintot, a Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatóságának döntése is elégséges az ajándékozáshoz. Kik lehetnek kedvezményezettek? Többek között a helyi önkormányzatok, az egyházi jogi személyek, a közhasznú szervezetek, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia. Milyen jogcímen? Általában törvényben meghatározott közfeladat ellátása. Az egyházak ezen kívül a hitéleti tevékenységük ellátásához is kaphatnak tulajdonba állami vagyont. Az állami vagyonról szóló törvényre hivatkozva több tucat kormányhatározat született az elmúlt években, több tucat állami tulajdonban lévő ingatlan ingyenes átengedéséről.

Nincs baj akkor sem, ha az adományozás nem fér bele még az állami vagyonról szóló törvény kitágított törvényi kereti közé sem. A törvénygyár gyorsan gyárt másik törvényt, kreál közfeladatot, rendel hozzá állami vagyont és költségvetési támogatást. Néhány példa az állami tulajdon ingyenes átengedésére, külön törvény rendelkezései alapján: A Magyarországi Református Egyház megkapta a geszti Tisza-kastélyt. A Magyar Corvin-lánc Testület megkapta a Budapest, XIV. kerület Hermina út 45. alatt ingatlant a benne található ingóságokkal. A Magyar Művészeti Akadémia megkapta a Budapest V. kerület, Vigadó tér 2. szám alatti ingatlant, a Budapest XIV. kerület, Dózsa György út 37. szám alatti ingatlant (Műcsarnok), a Budapest XII. kerület, Budakeszi út 38. szám alatti ingatlant. Külön törvény erejénél fogva szállt át Zánka gyermekváros területének nagy része az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány tulajdonába. A törvénykezés folytatódik. A zánkai móló tulajdonjoga is az alapítványra szál. Külön törvény erejénél fogva kapja meg húsz évre, ingyenes vagyonkezelésbe tizennégy fóti ingatlan kezelői jogát a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület.
Megszületett már az új törvény a vagyonkezelői alapítványokról, amely további lehetőséget teremt az állami vagyon és az állami feladatok alapítványokhoz történő kihelyezésére. Az első áldozat a Corvinus Egyetem. A felsőoktatásról szóló törvény módosítása előre vetíti a többi felsőoktatási intézmény magánosítását is. Nemcsak az állami vagyon átalakításáról szól a történet, hanem arról is, hogy az állam kiszáll a közfeladatok finanszírozásából. Teremtse elő a működéséhez szükséges pénzt a Corvinus Egyetem. Szedjen például tandíjat. A Magyar Tudományos Akadémia intézetei is átszállhatnak egy vagyonkezelői alapítványra.

Zavaros időket élünk? Igen! Ha azt állítja valaki, hogy követhetetlen ez a történet, közel áll az igazsághoz. Szándékosan alakították ilyenné. A zavarosban lehet jól halászni. Ellenőrizetlenül, számon kérhetetlenül több száz milliárd forint értékű állami vagyonnak lett – ingyen – új gazdája. Két ember a börtönbe került, mert egy csereügylet kapcsán kár érhette volna az államot. Független, magyar bíróságnak kell választ adnia arra a kérdésre, hogy az állami vagyon ingyenes átruházása feltétlen szükséges és a nyújtott ellenszolgáltatásokkal arányos volt-e?
Vajon meddig élünk még zavaros időket? Talán addig, ameddig a fenti ügyekben bírósági ítéletek születhetnek. Az ítélethirdetés napja lehet a kezdete az új időszámításnak.

2019. április 15. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!