A nagy játékos

Játékszerek lettünk. A hatalom játékszerei. A macska-egér játékban az egér. A játék lényege közismert: a macska hagyja az egeret rémülten futkározni, elkapja, elengedi, belelógatja a szájába a farkánál fogva, aztán leteszi, meneküljön az ostoba. A játék közben az egér adrenalin szintje megemelkedik, s ettől jobb lesz az íze. Végül, szép komótosan megrágják, megforgatják a szájüregben, s lenyelik. Ez a sors vár mindenkire, aki nem érti meg a budai várból érkező üzenetet, az Úr hangját: „Mindenki annyit ér, amennyire beárazom. Aki okos, az tudja, mit kell tennie, hogy növekedjen az ázsiója.”

Kevés ember mondhatja el magáról, minden gyermekkori álma teljesült. Népmesei hősként, szegény pártitkár fiaként küzdötte fel magát magasabbra, egyre magasabbra. A pártelnöki székbe. A parlamenti padsorba, majd patkó első sorának közepébe. Végül az ország mindenható urává. Ma már nem mesebeli hős. Illik rá a költő szava: „Hasa, hája, kéknadrága…/Minden kész e méltóságra:” Bajusza nincs, bár lehetne, de viseli azt helyette a két cimbora, akiknek odaadta az ország két legmagasabb méltóságát, mindaddig, ameddig meg nem oldja e pozíciók összevonását és sajátkézbe vételét. Megtehet mindent. Őt választotta a nép. Zsinórban háromszor.

Jó dolog a hatalom annak, aki tud bánni vele. Hát még, ha ez a hatalom korlátlan és ellenőrizetlen. Ilyen hatalom birtokában nincsenek skrupulusok. A hatalomhoz jár a saját focicsapat, a saját kúria, a saját kisvasút, a családi szőlőbirtok, a családi bánya. Papíron ma is szegény ember. Vagyona nincs. Mindez formaság. Minek a papír? Sajátjaként bánik mindennel, az országgal, annak vagyonával, pénzével. Mit akarhatna még? Fogas kérdés, de nem annak, aki kibulizta, hogy felköltözhessen a várba. Ez a költözés alig került többe huszonötmilliárd forintnál, de megérte, hiszen ez az összeg magába foglalja nemcsak egy új erkély kialakítását a műemléki épületben, nemcsak a dolgozószobájára fordított négymilliárdot, hanem a kolostor falait elcsúfító, kettőszázharminc éves freskók lemázolását is. Nem baj, ha führer lesz, akkor sem kidobott ez a pénz. Majd felváltva használja a karmelita kolostort és a mellette lévő Sándor-palotát, ahová eredetileg költözni akart, csak az ármánykodó szoc-lib kormány kiutalta a köztársasági elnöknek. Visszatérve a kérdéshez: megmutatni Európának, nélküle, ellenére nem jut messzire. Hunyadi megállította a török hadsereget, ő megállítja Európát.

Közismert, a szíve arany. Bőven osztogatja a pénzt, mondhatni két kézzel szórja. Igaz, nem a nép közé. Annál bölcsebb! Annál takarékosabb! Csak, aki megérdemli, annak jut a pénzesőből. Mit sem ront az arany ragyogásán, hogy ez a pénz nem a sajátja, hanem éppenséggel azoké, akiknek nem jut belőle. Sajátjaként bánik a közpénzzel is. Minden fillér jó helyre megy. Jut egyházaknak, jut sportegyesületeknek határon innen, határon túl. A legfontosabb azonban, hogy azoknak jusson, akikre támaszkodni lehet, a hűbéreseknek. Az adományozás nagyságából érzékelhető, kinek, hol a helye az osztogatás révén kialakult új uralkodó osztályban.

Félelemre semmi oka. Minden rendben, minden törvényes. Döntéseit az Országgyűlés önti törvényi formába. Mindenre van parlamenti ámen, köztársasági elnöki aláírás. (Ezeknek a feltételeknek a zsidók jogfosztását kimondó törvények is megfeleltek, azzal a különbséggel, hogy azokat a nagy példakép, a kormányzó írta alá.) Így, hát törvényesek a jogállam felszámolására, a mások vagyonának elvételére, a névre szóló pályázatok kiírására, a szerzett jogok felszámolására, az állami beruházások közbeszerzés és hatósági engedélyezés alóli kivonására meghozott minden törvény. A képviselőknek sem kell félniük. Mentelmi joguk van. Megbízható a legfőbb ügyész is. Ki is tesznek magukért. Nemcsak gombokat nyomnak mindenre, amit eléjük tesz a Nagyúr, hanem saját maguk is benyújtanak hasznos törvényeket, ha Tudjukki mosni akarja a kezét.

Nagy ember ő! Időutazó. Rekonstruálja a múlt szellemét, szobrait, épületeit. Nagy ember ő! Várostervező. Ezt bizonyítja a „Gödör” a város közepén és a Nemzeti a város peremén. Szobrokat vitet el, s szobrokat állíttat. Fákat írt ki, s helyébe kőlapokat rakat. Kisvasutat épít, a KÖKI összedől. Nagy ember ő! Gazdasági szakember. Költségvetést készíttet az országnak május közepére, amikor még semmilyen információ nem áll rendelkezésre a tervezéshez. Nincs is szükség rájuk, mivel a költségvetés fikció. Lényege, hogy minden pontjától el lehet térni, minden összeg átcsoportosítható, kiutalható, mindez kormányzati szinten. Az állami beruházásokat a haverokkal építteti. Megbízik bennük, nincs szükség közbeszerzésre, hatósági engedélyezésre, pontos költségvetésre. Kerül, amibe kerül. Nagy ember ő! Ízlésformáló. Iskolaalapító. Nagy ember ő! A hályogkovács magabiztosságával átalakította a közigazgatást, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, az egészségügyi rendszert. Nem megjavította. Kedvére formálta. A lényeg: nem szaktudásra, lojalitásra van szükség. A lényeg: mindenben az állam (ő) dönt. A lényeg minél kevesebbet fordítani arra, ami a közt szolgálja. Nagy játékos ő! Igaz, nem a földgömbbel, csupán a Kárpát-medencével játszik.

Tudjuk, nagy ember ő! Bekerült, (beíratta magát) a kötelező tankönyvekbe. Biztos, hogy benne lesz a következőkben is. Az ország sorsát tükrözi majd, miképpen mutatják be néhány évtized múlva őt és ezt a korszakot. Egy kor reális megítéléséhez, a tanulságok levonásához évtizedeknek kell eltelnie. Íme, egy példa Ormos Mária Hitlerről írt könyvéből: „1933 elején a felnőtt német lakosság 40 százaléka hitt neki és a csodálók aránya 1938-ra valószínűleg erősen megnövekedett. Előbb vagy utóbb azonban Hitler mindenkit becsapott.” A történelem értékítélete kiolvasható a könyv zárómondatából: „Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel, semmi moralitással.” Ma már tudjuk: ennek felismerése és elfogadása nyitotta meg az utat Németország felemelkedéséhez.

Hazánkban a liberalizmus és a demokráciai esetlegességének és gyengeségének kihasználásával lehetett korlátlan hatalomhoz jutni 2010-ben, anélkül, hogy világos programot hirdetett volna az akkori ellenzék. Azóta kiderült a valóságos cél: a pártállam kiépítése, az állam által támogatott egyházakra támaszkodva, a nemzeti múlt elferdítésével, állandó ellenségkép állításával, primitív jelszavak alkalmazásával. (Deja vu érzése van annak, aki végigolvassa az említett könyvet.) Nehéz felismerni, de nem kultúrharc folyik. Sokkal több annál! A nyitott, befogadó gazdaság és társadalom hívei állnak szemben a diktatúra építőivel. Ki lesz a győztes? Attól függ, hogy a hívők és a csodálók száma vagy azoknak a száma lesz a magasabb, akik megértették, hogy becsapták őket, s a csalásnak súlyos ára van, továbbá elfogadják azt is, a csalás nem játék, a csaló meg nem játékos, hanem bűnöző.

Címkék: , , ,

2019. március 18. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!