Ítélethozatal

Mára bebizonyosodott, a vátesz szerepét töltötte be dr. Kiss László és dr. Bragyova András a két alkotmánybíró, amikor 2011-ben az Alkotmánybíróság – pénzügyi tárgykörű törvények felülvizsgálatával kapcsolatos – jogkörét csorbító alkotmánymódosítás ellen benyújtott beadványok elutasításakor meghozott határozathoz mindketten különvéleményt csatoltak. A különvéleményben rámutattak arra, az Alkotmánybíróság feladata védeni magának az Alkotmánynak a szövegét is. Azért vált szükségessé ennek kifejtése, mert az Alkotmánybíróság – konkrét alkotmányos tilalom hiányában, és nem először – arra a következtetésre jutott „ … nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem, … ha valamely rendelkezés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Alkotmány részévé vált …” . [61/2011. (VII: 13.) AB h ] A különvélemények okfejtése érthető: nem engedhető meg a már elért alkotmányosság védelmi szintjének csökkentése, így különösen a jogállamiság, az emberi jogok sérelme.

Bár az Alkotmányt felváltó, alaptörvénynek [nem véletlenül kis betűvel] elnevezett dokumentum legitimitása erősen vitatható, – akár tetszik, akár nem – a fideszi Jó Állam jogalkotásának és jogszolgáltatásának ez az iromány az alapja. Az Alkotmánybíróság, a közigazgatás szervei és a bíróságok döntéseiknél alkalmazzák, értelmezik rendelkezéseit.

Egy nem vicces mutatvány

Az alaptörvény megszövegezői 2011-ben igyekeztek azt a látszatot keltetni, hogy Magyarország demokratikus jogállam, amelyben az állam működése a hatalommegosztás elvén alapszik, amelyben a bírák függetlenek, s csak a törvénynek vannak alárendelve. Ezért – az Alkotmánnyal szinte megegyező szövegezéssel belefoglalták ezeket a nagyon fontos elveket – a minden egyeztetés nélkül összeállított és elfogadott – alaptörvénybe. Az orbáni bűvészmutatvány jól sikerült, sokan elhitték, és még ma is azt hiszik, hogy hazánkban jogállam van. A bűvészmutatvány lényege, az alaptörvény jogállami alapelveit, szövegének megváltoztatása nélkül, – eddig hét módosítással – olyan „kiegészítéssekkel” toldják meg, amelyek „kioltják” ezeket az alapelveket. Ennek ma már semmilyen gátja nincs. A törvényhozók felhatalmazták önmagukat arra, hogy bármit beépíthessenek az alaptörvénybe. Az alaptörvény negyedik módosításával az Országgyűlés megtiltotta az Alkotmánybíróságnak az alaptörvény és módosításainak érdemi, alkotmányossági szempontok alapján történő vizsgálatát.

Így aztán szóba sem jöhet az alaptörvény – 2018. június 28-án elfogadott – hetedik módosítása alkotmányossági vizsgálata. Kiemelkedő figyelmet érdemelne pedig, a bírósági jogalkalmazás szabályainak változása, összekapcsolva a bíró függetlenség kérdésével. Azért bír kiemelkedő jelentőséggel ez a kérdés, mivel a végrehajtó hatalom túlkapásaival szemben csak a független bíróság nyújthat védelmet. A bűvészmutatványt ismét bemutatták, A jogállami alapelv szövege változatlan: „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.” [Alaptv. 26. cikk (1) bekk.] Az alaptörvény módosítása „csak” a bírósági jogalkalmazásra vonatkozó rendelkezéseket egészítette ki egy új, második mondattal. A módosított szöveg a következő: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” [Alaptv. 28. cikk]

Ez a régi-új szöveg több szempontból is vizsgálható lenne: teljesíti-e a közérthetőség a normavilágosság követelményeit, illetve megvalósul-e általa a bírói hatalmi ág indokolatlan korlátozása, s ezáltal alkotmányosság védelmi szintjének a csökkenése?

A Közérthetőség követelménye

A bírói munka lényege a jogalkalmazás. A jogalkalmazás lényege a jogértelmezés. A jogértelmezés lényege a jogszabály konkrét jogesetre történő alkalmazása. A jogszabály általánosságban szabályoz. Az absztrakt normát kell adott ügyben, konkrét tartalommal megtölteni. A jogalkalmazáskor értelmezni kell a norma szövegét. Ehhez segítséget nyújthatnak a jogszabály értelmező rendelkezései, indokolása, a hosszabb időn keresztül kialakult jogértelmezési gyakorlat. Ezekkel a kérdésekkel többször foglalkozott az Alkotmánybíróság. Ennek során több – máig érvényes – következtetésre jutott. „A jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsátaniuk. … A jogbiztonságnak része a világos, a jogalkalmazás során felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlenségének, avagy eltérő értelmezést engedő voltának az a következménye, hogy kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára. A normaszöveg túl általános volta mindemellett lehetőséget ad a szubjektív, önkényes jogalkalmazásra is…” Bizonyos esetekben azonban éppen nem a részletező, hanem az általános, keretjellegű szabályozás segíti elő a jogbiztonságot. A „szakmai szabályok és szokások”, valamint a „közérdek” generálklauzula-szerű fogalma „nem tekinthető olyan értelmezhetetlen kifejezésnek, mely önmagában a jogbiztonság követelményét sértené. Éppen ezek a fogalmak biztosítanak lehetőséget arra, hogy a jogalkalmazók az általános szabályokat az egyedi esetekre alkalmazva töltsék meg tartalommal ezen szókapcsolatokat és kifejezéseket…”[847/B/1996. AB. h., 801/B/2002, AB. , 10/2003 (IV. 3.) AB. h., 10/2003. (IV. 3.) AB. h., 109/2008. (IX. 26.) AB h]

Mindezek tükrében – annak ismeretében, hogy az Alkotmány ilyen rendelkezést sosem tartalmazott – érdemes áttekinteni az alaptörvénynek a bírói jogértelmezést meghatározó előírásait: az „Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál”. Mit jelent a „józan ész”? Egy lehetséges válasz: „A józan ész a tizennyolc éves korunkra összegyűjtött előítéletek gyűjteménye.” mondja Albert Einstein. Egy másik: „A való világ józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.” fogalmazza Timothy Ferriss. Mi a „közjó” jelentése? Erre is található válasz: „A közjón a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.” [A Katolikus Egyház Katekizmusa (1905 – 1917)] Az „erkölcsös” kifejezés értelmének a feltárásánál adódó kérdések: melyik kor? Melyik társadalmi csoport a mérvadó? Mi a gond a „gazdaságos” fogalommal. Milyen időtartamban? Kinek, Kiknek gazdaságos?

A négy fogalom, amelyeket kötelező összekapcsolni, a lehető legtágabb jogértelmezéshez nyit utat, bár a józan paraszti ész azt diktálja a bírónak, ne mérlegeljen. fogadja el tényként, a hajléktalanok közterületen való tartózkodásának tilalmát elrendelő és szankcionáló jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

A bírói függetlenségről

Az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, a hatalommegosztás elve nem pusztán annyit jelent, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, hanem azt is: „a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs. A hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait A bírói hatalom – amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik – döntően az ítélkezésben ölt testet.” A „bírói hatalom sem korlátlan. A bírói hatalom korlátait a törvények jelentik …” A bírói függetlenség garanciája: a bíró „egyedi ügyekben a jogviták eldöntése és a jogsérelmek orvoslása tárgyában … döntését mindenféle befolyásolástól mentesen, a törvények, illetve általában a jogszabályok alapján, belső meggyőződése szerint hozza meg. … Az Alkotmánybíróság állandó és következetes álláspontja, hogy „… a minden külső befolyásolástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény, és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll” [53/1991. (X. 31.) AB h., 19/1999. (VI. 25.) AB h., 24/2013. (X. 4.) AB h.]

Érvényesülhetnek-e a bírói függetlenség garanciái, amikor az alaptörvény nemcsak megdönthetetlen vélelmet állít fel a jogszabály céljáról, hanem kötelező „bizonyítási eszközöket” is hozzárendel a jogértelmezéshez. Miután a jogszabály része a preambulum (az úgynevezett felvezető szöveg), ennek bírói alkalmazását az értelmezésnél teljesen felesleges elrendelni. Felesleges, de nem indok nélküli. A jogértelmezés kötelező eszközeként szerepe megváltozhat, terjedelmi korlátok hiányában, betöltheti az útmutató szerepét. Más a helyzet a jogszabályi indokolás kötelező figyelembe vételével. Csak a törvényeknek van nem hivatalos indokolása. Az indokolást az Országgyűlés nem vitatja meg és nem fogadja el. Kihirdetésre nem kerül. A rendeletekhez nem is készül indokolás. A kormányhoz előterjesztést nyújt be a miniszter, amelyben kifejti a csatolt kormányrendelet elkészítésének indokait. Ez azonban nem nyilvános anyag. Csak a kormány képviselői ismerhetik és adhatják át a bírónak.

Miután az indokolás nem jogszabály, érdemes felidézni az Alkotmánybíróság egyik határozatát a jogszabályok értelmezéséről. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az Országgyűlés korábban (2011. január 1-jéig) elvi állásfoglalást adhatott ki a törvények értelmezéséhez. Az Alkotmánybíróság megállapította: „A törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása a hatáskörök megosztását jelenti, nem pedig hierarchikus alá-fölérendeltséget. A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom viszonyából következik, hogy az Országgyűlés jogszabálynak nem minősülő jogértelmezése sem a bíróságokra, sem a büntető eljárásban részt vevő egyéb hatóságokra nem kötelező … elvi állásfoglalásban történő jogszabály-értelmezés csupán az Országgyűlésre magára és szerveire nézve kötelező. Az ennél tágabb címzetti körre az Országgyűlés a törvényi rendelkezések értelmezésére a legális (törvénnyel való) jogértelmezést veheti csak igénybe.„ [41/1993. (VI. 30.)] AB. h.]
Ez az okfejtés helytálló a törvényi indokolás tekintetében is.

Nincs kegyelem

Aki azt gondolja, hogy ezeknek a rendelkezéseknek nincs jelentősége a bírói munkában, téved. A bírósági ítéletek felülvizsgálhatók, – az alaptörvény hatályba lépése, 2012. január 1. óta – nemcsak a bírósági fórumrendszerben.

Lassan minden összeér: Felállnak a közigazgatási bíróságok, amelyek eljárásaiban az egyik fél az állam. Ha veszít, van másik lehetősége. Alkotmányjogi panasz alpján az Alkotmánybíróság megvizsgálja a bírói döntés alaptörvénnyel való összhangját, és megsemmisíti azt, ha alaptörvény ellenesnek találja. [Alap. tv. 24. cikk]
Az alaptörvény hetedik módosításába az Országgyűlés belefogalmazta a bírói függetlenség halálos ítéletét. A köztársasági elnök nem élt a kegyelmezés jogával. Aláírta.

2018. augusztus 24. péntek

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!