A hetedik módosítás

Magyarországnak nincs Alkotmánya, ezért nincs alaptörvénye. Alkotmány hiányában az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi hatásköre mára elolvadt. Alkotmány hiányában a társadalom teljesen kiszolgáltatottá vált a hatalomnak.

A hetedik módosítás

Az Országgyűlés által elfogadott jogszabály a törvény. Az Alkotmány „csak” annyiban különbözik a többitől, hogy átfogja az ország állami berendezkedésének, működésének, az itt élők jogainak és kötelezettségeinek alapvető szabályait, a politikai erők legszélesebb konszenzusára épül, amit elfogadásának rendje is tükröz. Az Alkotmány funkcióját tekintve alaptörvény, amellyel semmilyen más jogszabály nem lehet ellentétes. A törvényeknek meghatározott megjelenési formája van, amelyik áll: a törvény kihirdetésének évéből, a római számmal jelölt sorszámból, a törvény elnevezésből és a törvény tartalmára utaló címből. Az Országgyűlés kormánypárti tagjai által elfogadott, a Magyar Közlönyben „Magyarország Alaptörvénye” megjelöléssel közzétett dokumentum nem töltheti be az alaptörvény funkcióját, mivel nincs mögötte politikai megegyezés. Megjelenését tekintve nem törvény, mivel címe nem a tartalomra, hanem a funkcióra utal, megjelenésének évét és a sorszámát nem tüntették fel. Szövegének szerkesztése ellentétes a kialakult gyakorlattal. Egyes szakaszait nem – folyamatosan növekvő arab sorszámmal ellátott – §-al, hanem a „cikk” megjelöléssel választják el egymástól, s sorszámozásuk háromszor újrakezdődik. Vannak A)-U) jelölésű, I-XXXI jelölésű és 1-54 jelölésű cikkek, amelyeket – a szöveg elején és a végén – számozatlan szakaszok kereteznek. Ez a tartalmánál fogva erősen kifogásolható, szerkesztése miatt kezelhetetlen normagyűjtemény az alapja annak a sajátos társadalmi berendezkedésnek, amelynek a hatalom a Jó Állam nevet adta.

Az Alkotmány akkor töltheti be rendeltetését, ha hosszú távra szabályoz, csak rendkívüli esetekben, nagyfokú politikai támogatottság mellett nyúlnak hozzá. Az USA alkotmánya 1788. június 21-én lépett hatályba, huszonhétszer módosították a kétszáz év alatt. A 2012. január 1-jén hatályba léptetett alaptörvényt (szándékosan kisbetűvel) a napi politika igényei szerint, már hétszer módosították. Az új parlament az alaptörvény hetedik módosításával kezdte munkáját. A benyújtott módosító javaslat világossá tette, a hatalom már a látszatra sem ügyel. Nem titkolja, nem ismer korlátokat. Sőt! Világossá tette, a társadalom teljesen kiszolgáltatott a hatalomnak. Világossá tette, a hatalom túlkapásaival szemben nincs remény a hatékony fellépésre. Világossá vált, az országnak nincs jogrendszere, megszűnt a tisztességes eljáráshoz való jog.

Az alkotmányvédelem felszámolása

A 2010-es választásokon győztes FIDESZ-KDNP pártszövetség képviselőinek száma biztosította a jogot az alkotmányozáshoz. Megalkothatták saját alaptörvényüket, amelybe – a korábbi Alkotmány szövegével megegyezően – beépítették: az „Alaptörvény elfogadásához vagy … módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Ennek a szabálynak az adott körülmények között semmilyen jelentősége nincs. Az Országgyűlés döntéseit – jellemzően – egyszerű szótöbbséggel, a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint a felének szavazatával hozza meg. Az úgynevezett „kétharmados szabály” rendeltetése: a parlament ellenzéki pártjainak bevonása nélkül ne szülessen döntés alkotmányos kérdésekben. Nem volt írott szabály arra a helyzetre, amikor a kormányzó erők megszerzik az alkotmányozáshoz szükséges többséget. A 2004-2008 közötti időszakban fordult elő első ízben, hogy a győztes pártok ilyen többséggel rendelkeztek Nem éltek vissza helyzetükkel. Nem éltek a lehetőséggel sem, nem rendezték az alkotmányozásnál követendő eljárást kétharmados kormánytöbbség esetén. Az eredmény közismert: a politikai konszenzussal 1989-ben elfogadott ideiglenes Alkotmányt felváltotta a győztesek véglegesnek szánt alaptörvénye. Miután az említett választási eredmény 2014-ben és 2018-ban megismétlődött, semmi nem állt a győztesek útjában az alkotmányvédelem teljes felszámolásakor. Ehhez „csupán” az alkotmányvédelem céljára 1989-ben létrehozott Alkotmánybíróság helyzetét kellett megváltoztatni. Ezt három lépésben hajtották végre: megszűntették az Alkotmánybírósághoz való fordulás mindenkit megillető jogát; az ellenzék bevonása nélkül, csupa kormánypárti szimpatizánst választottak alkotmánybíróvá; korlátozták az Alkotmánybíróság törvény felülvizsgálati jogát. Döntő fontosságú volt az alaptörvény – 2013. március 25-én elfogadott – negyedik módosítása, amellyel az Országgyűlés kizárta az alaptörvény és módosításai alkotmányossági vizsgálatának lehetőségét.

A köztársasági elnök hagyományos jogosítványa az Országgyűlés által elfogadott törvény megküldése az Alkotmánybíróságnak, ha valamely rendelkezését az alaptörvénnyel ellentétesnek tartja. Az említett módosítás után a köztársasági elnök az alaptörvény és a módosítása tárgyában született törvény felülvizsgálatát csak abból a célból kérheti az Alkotmánybíróságtól, hogy megtartották-e az alaptörvénybe foglalt eljárási követelményeket. Az Országgyűlés elnöke is indítványozhatja bármelyik elfogadott törvény Alkotmánybírósághoz történő megküldését. Az alaptörvény negyedik módosítása alapján azonban az Alkotmánybíróság az alaptörvényt, illetve annak módosítását csak az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények megtartása szempontjából vizsgálhatja. [Jellemzően a törvények elfogadásának rendjét az Országgyűlés Házszabálya határozza meg.]

Nem előzmény nélküli a negyedik alkotmánymódosítás. Miután az Alkotmány (az alaptörvény eredeti szövege) nem tiltotta, nem korlátozta az Alkotmány, (az alaptörvény) szövege alkotmánybírósági felülvizsgálatának kezdeményezését, több ügyben, több esetben a benyújtott beadványok kapcsán az Alkotmánybíróság, megállapította hatáskörének hiányát. Ez történt akkor is, amikor az Országgyűlés alkotmánymódosítással korlátozta az Alkotmánybíróság törvény felülvizsgálati jogkörét: „Az Alkotmánybíróság a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről .., szóló törvényeket akkor semmisítheti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot … sérti.” és emiatt több beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a 61/2011. (VII: 13.) AB határozatában fenntartotta korábbi álláspontját: „ … nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ha valamely rendelkezés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Alkotmány részévé vált …” Nem volt egyhangú azonban az alkotmánybírósági döntés. A határozathoz fűzött különvélemények szerint az alkotmányvédelem része az Alkotmány szövegének a védelme is. [Az Alkotmány nem jelöli meg a védelmet élvező, megváltoztathatatlan alkotmányossági elveket, illetve azok szövegét.] Dr. Kiss László alkotmánybíró a következőkre hívja fel a figyelmet: „Határozott álláspontom, hogy nem engedhető meg a már elért alkotmányosság (e körben is eminensen, de nem kizárólagosan a jogállam és az emberi jogok, valamint az általános, titkos és egyenlő választójogra vonatkozó hatályos rendelkezések) védelmi szintjének a csökkentése.” Dr. Bragyova András alkotmánybíró a következőkre hívta fel a figyelmet „. az Alkotmány módosításának vannak alkotmányos korlátai. Azt is mondhatjuk, hogy az Alkotmány egyes normái jogilag az Alkotmány alapján megváltoztathatatlanok. Ezek közül a legfontosabb … „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait … Ha az emberi jogok érvényessége független az alkotmánytól, ebből az is következik, hogy az alkotmány – saját rendelkezése szerint – nem szüntetheti meg ezek érvényességét… az emberi jogok pozitív jog feletti mivoltát az Alkotmány maga állítja, ami a pozitív jogi szabályként azt jelenti, hogy alkotmányjogilag megváltoztathatatlannak minősíti őket” A negyedik alaptörvény módosítás lezárta a vitát.
2010-ben a hatalom stabil jogrendszert, magas szintű alkotmányvédelmet, demokratikus jogállamot kapott örökségbe. A hetedik alaptörvény módosítás igazolja, ennek vége. Bármi és annak ellenkezője is beírható az alaptörvénybe, akkor is, ha nincs összhangban a többi szöveggel.

Az emberi méltóság sérelméről
.

Az Alkotmánnyal egyezően az alaptörvény is kimondja: „Az emberi méltóság sérthetetlen.” Az Alkotmánybíróság szerint: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva … az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. … A méltóság .. minden emberre nézve egyenlő. Az egyenlő méltósághoz való jog … azt biztosítja, hogy ne lehessen emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. Ember méltósága … mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. [64/1991. (XII. 17.) AB.h., . 24/2014. (VII. 22.) AB határozat]

Az alaptörvény hetedik módosítása fütyül az emberi méltóságra, amikor beemeli az alaptörvénybe: „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be.” A szövegből árad a gyűlölet, a kirekesztés szándéka. Ráadásul a mondat nem is világos. Kinek szól a tilalom (ki nem telepíthet), kikre vonatkozik (kik nem telepíthetők), mi a betelítés? A cél ismert: emberek meghatározott köre nem érdemes arra, hogy az országban maradhasson. Miért? Mert meg nem nevezett helyzetüknél, állapotuknál fogva idegenek? Szabad keze van a hatalomnak kijelölni kik az idegenek, és miért? Kicsit kézzel foghatóbb az a rendelkezése, amelyik kizárja a menedékjogra jogosultak közül azokat a nem magyar állampolgárokat, akik „Magyarország területére olyan országon keresztül érkezetek, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem voltak kitéve.” Nincs az a helyzet, nincs az a körülmény, amely alapján a hatóságok emberként bánhatnának ezekkel az emberekkel? Legyen az gyermek, öreg, beteg, sérült. Az alaptörvény hetedik módosításakor elfogadtak több, a képviselői vita lezárása után benyújtott javaslatot (ilyen okból az alkotmánybíróság semmisített már meg elfogadott rendelkezést). A vita lezárása után érkezett a következő módosító javaslatot is: Magyarország „keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. Miután a kultúra nehezen választható el a művészettől, a művésztől ez a rendelkezés nemcsak diszkriminatív, nemcsak kegyeletsértő, hanem több kérdést is felvet. Kaphat-e megkülönböztető jelzést a keresztény kultúra? A kikeresztelkedett zsidó művész hová tartozik? A nem keresztény művész lehet-e akadémia tag? Kaphat-e állami támogatást? Vita nélkül döntöttek úgy a kormánypárti képviselők „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” Ezzel kimondták: aki hajléktalan, az nem ember. Nincs helye hazánk földjén. Az állam nem köteles gondoskodni a lakhatásról, a nyilvános illemhelyről, a közfürdőkről. A kötelessége annyi, akinek nincs lakása, az váljon láthatatlanná. Akit kilakoltatnak a jövőben, azt ki kell vinni a település határain kívülre? Ha gyermekük van, az árvaházban kell elhelyezni?

A bírói függetlenségről

A demokratikus jogállam jellemzője, nincs korlátlan hatalom. Ennek egyik lényeges eleme a tisztességes eljáráshoz való jog. A tisztességes eljárás lefolytatásának döntő feltétele a bírói függetlenség. Az alaptörvény hetedik módosítása világossá tette, nincs, nem lehet a kormányzó hatalomtól független a bírói hatalom sem. Látszólag cáfolja ezt az állítást az alaptörvény szövege: „A bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak”. A bírák helyzetét azok a törvények határozzák meg, amelyeket alkalmazniuk kell. Ha nem így lenne, akkor a proletárdiktatúra bíróságai is független bíróságként működtek volna, miután az 1949-ben kihirdetett Alkotmány szövege is tartalmazta a fent idézett mondat első felét. Csak a demokratikus jogállam stabil jogrendszere garantálhatja a bírói függetlenséget. Magyarországon nincs stabil jogrendszer, bármikor, bármilyen ügycsoportra, akár egyetlen nap alatt születhet speciális rendelkezéseket tartalmazó törvény. Kimondható: a bírák teljesen kiszolgáltatottak a hatalomnak. A közelmúlt legismertebb két ügycsoportja a devizahitelesek megsegítésére elfogadott törvénycsomag, illetve a migránsok elleni fellépés jegyében megszületett törvénycsomag igazolja ezt az állítást. Mindkét esetben egyedi eljárási szabályokat állapított meg az Országgyűlés, amelyekkel döntően befolyásolták a bírósági ügymenetet, befolyásolták a meghozható bírói döntéseket. Az első ügycsoportban az Országgyűlés megváltoztatta a polgári peres eljárás rendjét. Az első fokon eljáró bíróságnak a keresetet, a másodfokon eljáró bíróságnak a fellebbezést harminc napon belül kellett elbírálnia. A bíróságok kezét számos eljárási kérdésben megkötötték, korlátozták a bírósági mérlegelés kereteit, korlátozták a szabad bizonyítás elvének érvényesülését.

A tömeges bevándorlás kezelésével összefüggésben megalkotott törvénycsomagban az Országgyűlés megalkotta a határzár tiltott átlépése, a határzár megrongálása, valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása büntető tényállásokat. A parlament e bűncselekmények bírósági elbírálásához az általános szabályoktól eltérő eljárási szabályokat alkotott. Ezekben az ügyekben az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró jár el, ülnökök közreműködése nélkül. Ezekben az ügyekben – a bűnösség megállapítása esetén – az elkövetőt legkevesebb két évre ki kell utasítani az országból. Ezekben az ügyekben nem alkalmazható a szabály: a magyar nyelvet nem ismerő vádlottnak a vádirat reá vonatkozó részét az anyanyelvére vagy az általa megjelölt más nyelvre le kell fordítani, illetve az ítélet reá vonatkozó részét az anyanyelvére, vagy az általa megjelölt más nyelvre le kell fordítani.

Az alaptörvény újítása a bírói jogértelmezés követelményeinek meghatározása: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Ez a törvényszöveg a tipikus példa arra, miképpen tilos jogszabályt szövegezni. A fogalmaknak ugyanis nincs világos értelme. A hetedik alaptörvény módosítás – egy utólag benyújtott, így vita nélkül elfogadott javaslattal – kiegészítette ezt a szöveget egy második mondattal: „A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.” Indokolása csak a törvénynek van. Az indokolás nem hivatalos, az Országgyűlés nem fogadja el. A rendelettervezethez készülhet minisztériumi előterjesztés, amely nem nyilvános. Az állam képviselője viszont be tudja csatolni a bíróságnak.

Nem szabad legyinteni! A bírói függetlenség ellentételezésére, az alaptörvény lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntés alaptörvénnyel való összhangját. Az Alkotmánybíróság az alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban értelmezi. A történeti alkotmány része bármelyik, a magyar államalapítás óta megszületett „nagy horderejűnek” nyilvánított törvény. Nincs biztonságban egyetlen bírói ítélet sem!

A nyolcadikra várva

A miniszterelnöki bejelentésből tudható: rövidesen megkezdődik Magyarország alaptörvényének felülvizsgálata. A király nélküli királyság, leválthatatlan kormányzóval, írott alkotmány nélkül, revizionista külpolitikával, nyílt választással kiolvasható a történeti alkotmányból. Érthető Németh Szilárd honvédelmi államtitkár, alaptörvény felülvizsgálatára kijelölt miniszterelnöki kegyenc bejelentése: Magyarországnak olyan hadsereget kell fenntartania, amelyik képes megvédeni önmagát. Igaz, ez még sohasem sikerült.

2018. augusztus 11. szombat

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!