Álmában csönget egy kicsit

Sokan gondolhatják, Jézuska könnyű helyzetben van, amikor a magyar gyermekek karácsonyi kívánságait hallgatja. Nem kértek mást – a televízión keresztül – csupán annyit, hogy három napig aludhassanak, s a felnőttek hagyják őket békében. Jézuska azonban teljesíthetetlen kívánságokat kapott.

Ami fontos

A mai kor iskolásainak tankötelezettségük kezdetekor befejeződik a gyermekkoruk. Olyan oktatási rendszer jött létre, amelyben nem a gyermek érdekei a fontosak, hanem az államé. Ez az oktatási rendszer – szemben a közoktatással – nem közszolgáltatás nyújt, hanem közszolgálatot szervez. Hasonló fogalmak. Elérő filozófiák. Aki szolgáltat, partnerére figyel. A szolgáltatásban részesülő a megrendelő. A megrendelő ellenőrzi a szolgáltató munkáját. A közszolgálat nyújtója az állami akarat végrehajtója. A megrendelő az állam. Az állam kéri számon a teljesítést. A közszolgáltatás címzettje köteles azt eltűrni. Ezért vonja meg a hatóság az iskoláztatási támogatást attól a szülőtől, akinek gyermeke mulaszt az iskolából. Az állam nem feltárja az okokat, nem segítséget nyújt azok megszüntetéséhez. Az állam “köznevel”. Aki kivonja magát ez aló, arra lesújt.

Az oktatásért felelős államtitkár sugárzó arccal jelentette ki, az államosítás gyümölcse beérett. A legutolsó nemzetközi mérés igazolja ezt. A tízéves korosztály teljesítménye olvasás és szövegértés terén javult. Elfelejtette, a tizenöt éves korosztály teljesítménye – az egy héttel korábban közzétett nemzetközi jelentés szerint – ugyanezen a területen jelentős romlást mutatott? A teljesítmények összevetése, továbbá az a tény, hogy nőtt az iskolát idő előtt elhagyók aránya, nem indokolja ezt az optimizmust. Ráadásul a “dicsőséges” jelentés szerint, a tízévesek 43 %-a panaszkodott fáradtságra. A nemzetközi átlag 32 %. Az államtitkár úgy gondolja, a pedagógusok terhelik túl a tanulókat. Nem tagadva a pedagógusok felelősségét, őket elsődlegesen a cinkosság bűne terheli. Az igazi ok a köznevelésről szóló törvény: nem védi, hanem kiszolgáltatottá teszi a tanulót. Ez a gyümölcs, a jól ismert magyar narancs.

Egy alapelv sorsa

A törvény alapelvei irányt mutatnak a végrehajtáshoz. Ezért bírt jelentőséggel a “gyermekjogi” egyezmény alaptételének beépítése a közoktatás szabályrendszerébe: “A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.” Hazugság azt állítani, hogy a kaszárnyarendre épülő, magyar oktatási rendszertől idegen, 2003-ban a közoktatási törvénybe beépült gondolat 2010-re maradék nélkül érvényesült. Az viszont bizonyos, egyre több igazgató, egyre több pedagógus felismerte ennek a tételnek a jelentőségét, s alkalmazta munkája során. Mára viszont feledésbe ment, mivel a köznevelési törvényből kimaradt. A gyermek mindenek felett álló érdeke – a közoktatási törvény szerint -, hogy részére a szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítsák. Megkapjon minden segítséget személyisége kibontakoztatásához. Ügyeiben méltányosan, a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára legkedvezőbbet választva döntsenek. E rendelkezések elhagyása szorosan kapcsolódik a kormányzati ígérethez: visszaállítjuk a pedagógusok tekintélyét. Szorosan összefüggnek a miniszter korlátlan döntési, intézkedési jogával, azoknak a rendelkezéseknek az elhagyásával, eltorzításával, amelyek a gyermekek védelmében születtek.

A tanulói munkateher

A tanulói munkaterheket a pedagógiai folyamat megszervezése, a foglalkozásokon való részvétel ideje, a tananyag mennyisége, az otthoni felkészülés elvárásai határozzák meg. Kulcsfontosságú, hogy az iskolai felkészítés fejlesztés- vagy tananyag-centrikus-e. Az első megoldás lényege az alapkészségek fejlesztése. Ez megengedi a tanulók bevonását a tanórák munkájába, a tanórák játékos megszervezését. A második megoldás lényege az előírt tananyag leadása, bemagoltatása, visszakérdezése. Az első megoldáshoz elégséges a fejlesztési célok kitűzése. Az iskolára bízható, milyen ismeretanyag feldolgozásával ér a célba. A második megoldáshoz központilag előírt, meghatározott időre feldolgozandó tananyag kapcsolódik. Az első megoldásnál a pedagógus nagyfokú szabadsággal rendelkezik az egyéni tanulási útvonalakat kidolgozásához. A második megoldásnál a központilag előírt tananyagot a meghatározott időre mindenkinek teljesíteni kell. Az első megoldás a bizalomra, a szülő, a tanuló, a pedagógus partneri kapcsolatára épül. A második megoldás jellemzője a hivatali rendre épülő alá-fölérendeltség és a kölcsönös gyanakvás. A közoktatás fejlesztéscentrikus, a köznevelés tananyagcentrikus pedagógiai folyamatokban gondolkozott, illetve gondolkozik.

A pedagógiai folyamat megszervezése

Látszólag a pedagógiai folyamatok mindkét rendszerben a Nemzeti alaptantervre [NAT] épülnek. Alapvető azonban a különbség a közoktatásban és a köznevelésben alkalmazott Nemzeti alaptanterv között. A közoktatásban a NAT az iskoláknak szólt. A köznevelésben a NAT a kerettanterv készítőié.

A  közoktatás rendszerében az iskola – a NAT alapján - elfogadta helyi tantervét, amelyet saját maga készít, vagy adaptálja a miniszteri, illetve egy másik iskola által készített tantervet. Kerettantervet bármelyik iskola akkreditáltathat.

A köznevelés rendszerében kerettanterv akkreditálására az iskola nem jogosult. Az iskola a helyi tantervét a miniszter által kiadott, kötelező kerettanterv alapján készíti el. A tanórai foglalkozások időkerete legfeljebb 10%-ának felhasználásáról dönthet. Amennyiben a hatóság megállapítja, hogy a nem állami iskola működése sérti a NAT vagy a kerettanterv előírásait, bezárathatja az iskolát.

Érdemes áttekinteni a NAT érintett fejezetét. A közoktatásban “A NAT ÉS A HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS” cím alatt a következőket tartalmazza: “A Nemzeti alaptanterv meghatározza az iskolai nevelés-oktatás közös értékeit. Minden iskolának … gondoskodnia kell arról, hogy tanulói elsajátítsák az alapvető erkölcsi normákat, kompetenciákat. Az iskolák felelőssége annak meghatározása, hogy ezek a normák, kompetenciák milyen műveltségi területek részeként és hogyan kerülnek elsajátításra.” Ez a fejezet foglalkozik a tanulói értékeléssel is: “A pedagógiai program meghatározhatja azokat a tantárgyakat, tananyagrészeket, amelyekből a tanuló teljesítményét nem kell értékelni, illetve minősíteni ….” Iránymutatást ad a fejezet az iskola magasabb évfolyamra lépéshez szükséges döntés meghozatalához. “Az iskola helyi tantervében kell meghatározni azt is, hogy a tanuló milyen feltételek mellett léphet az iskola magasabb évfolyamába. … Nem szükségszerű, hogy minden tanuló azonos időpontban azonos teljesítményt érjen el. A nevelőtestületnek jogában áll a magasabb évfolyamra lépés lehetőségét biztosítani a tanulónak akkor is, ha adott ismeretkörben kevesebbet teljesít az átlagnál.” Mit mond a házi feladatról? „A helyi szabályozásnak kell rögzíteni a házi feladatok adásának szabályait. A szabályozás akkor lesz szakmai szempontból megfelelő és a tanulók, valamint a szülők számára elfogadható, ha figyelembe veszi az átlagos képességű, átlagos felkészültségű tanuló napi iskolai terhelhetőségét, a heti iskolai tanulmányi rendet, ha megfelelően mérlegeli a tanulók számára szükséges szabadidő biztosításának követelményét. A helyi szabályozásnak kell összehangolnia az egyes tanítási napokon, különösen a hét első tanítási napján megkövetelhető, komolyabb felkészülést igénylő írásbeli beszámolók mennyiségét, eloszlását. Az iskolaotthonos felkészítés keretei között házi feladat adásának nincs helye, mivel a tanuló az egésznapos felkészítés során készül fel a következő tanítási napokra.” A nyitott iskoláról a következőket mondja: “Az eredményes pedagógia tevékenység nem képzelhető el a szülők tevékeny közreműködése nélkül … Ezért az iskolának meg kell teremtenie és rendszeresen működtetnie kell azokat a fórumokat, amelyek módot nyújtanak az iskola tevékenységének megismeréséhez, a vélemények, javaslatok beérkezéséhez, érdemi feldolgozásához.”

A köznevelésben “A NAT, A KERETTANTERVEK ÉS A HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS” fejezet cím alatt, a következők olvashatók: “A Nat-ban megfogalmazott elvek, célok, fejlesztési feladatok … a kerettantervekben öltenek testet. Az oktatásért felelős miniszter által kiadott, illetve jóváhagyott kerettantervek jelentik a tartalmi szabályozás következő szintjét. A kerettantervek tehát meghatározó szerepet töltenek be a Nat céljai és feladatai érvényesítésében … A Nat-ban megfogalmazottak alapján a kerettantervek határozzák meg a tanulás-tanítás folyamatában elsajátítandó fejlesztési követelményeket, továbbá az elvárt tudás mélységét, szervezettségét, és alapul szolgálnak a kimeneti követelmények meghatározásához. A Nat normái … irányt mutatnak a tankönyvíróknak és szerkesztőknek, a tanítási segédletek, eszközök készítőinek, továbbá az állami vizsgakövetelmények, valamint az országos mérési-értékelési eszközök kidolgozóinak, de legfőképpen az iskolák nevelőtestületeinek. … A helyi tantervek iránti alapvető követelmény, hogy megfeleljenek annak a választott kerettantervnek, amely elkészítésük alapjául szolgál, továbbá az iskola arculatára jellemzően töltsék meg tanítási-tanulási tartalommal és tevékenységekkel a rendelkezésükre álló átlagosan 10%-os szabad időkeretet.” A többi kérdésről nem esik szó.

Tanórai foglalkozások

Míg a munkavállalók heti munkaideje öt munkanap és negyven óra, addig a tanulók heti munkaterheinek felső határa akár a csillagos ég is lehet. A jogszabályok meghatározzák a tanórák heti mennyiségét, azonban nem szabnak határt az otthoni munkavégzésnek.

A közoktatás rendszerében a tanuló kötelező tanórai foglalkozásainak száma az első-harmadik évfolyamon heti 20, a negyedik-hatodik évfolyamon heti 22, a hetedik-nyolcadik évfolyamon heti 25, a kilencedik-tizedik évfolyamon heti 27, a tizenegyedik évfolyamtól 30 óránál nem lehetett több. Választható órákkal ez az időkeret egy tanítási héten az első-negyedik évfolyamon legfeljebb 2, az ötödik-hatodik évfolyamon legfeljebb 3, a hetedik-tizenharmadik évfolyamon legfeljebb 4 tanítási órával megemelkedhetett

A köznevelés rendszerében a tanuló heti óraszáma az első-harmadik évfolyamon 25, a negyedik évfolyamon 27, az ötödik-hatodik évfolyamon 28, a hetedik-nyolcadik évfolyamon 31, a kilencedik évfolyamon 35, tizedik évfolyamon 36, a tizenegy-tizenkettedik évfolyamon 35 óra. Választható tanórákkal ez az időkeret egy tanítási héten az első-negyedik évfolyamon legfeljebb 2, az ötödik-hatodik évfolyamon legfeljebb 3, a hetedik-tizenharmadik évfolyamon legfeljebb 4 tanítási órával túlléphető.

Az állami ideológiát közvetítő, az állam által kifejlesztett tankönyvekben testet öltő hatalmas mennyiségű tananyagot a megnövekedett óraszámok keretében sem lehet átadni.

Összegzés helyett

A magyar oktatási rendszer nem készít fel a gondolkodásra. A hatalom hibernálná a társadalmat. További négy évet kér ehhez! Lapozni kell! Nem az „Altató”, hanem a „Levegőt!” című vers a költő mának szóló üzenete.

2018. január 15. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!