Szavazz nyugdíjas!

Egyes politikusi nyilatkozatokkal ellentétben, nem valószínű, hogy a nyugdíjasok fogják hatalomban tartani a Fideszt. Miért nem a pedagógusok, az oktatók, az orvosok a gyanúsak?

A nyugdíjasok pártszimpátiája nem változik meg attól, hogy kikerülnek a munkahelyükről. Az említett foglalkozást űzök közül viszont sokan erre a hatalomra szavaztak. Ki tudja, megrengeti-e hitüket az államosítás okozta káosz, a forráshiány, a beígértnél jóval alacsonyabb béremelés? Az bizonyos, hogy közülük sokan, akik úgy érezték, ez az ország nem igazán élhető, máshol keresnek boldogulást. Aki pedig kitette innen a lábát, az ritkán áldoz arra, hogy szavazni menjen, akarva, akaratlanul segítve távolmaradásával a hatalomban lévőket.

Visszatérve a nyugdíjasokhoz, ők valóban sokan vannak. Azonban nem alkotnak eszmei közösséget. Sorsuk annyiban közös, hogy a választásokig a kutyának sem hiányoznak, s túlnyomó többségük nem érdeklődik a tőzsdei árfolyamok iránt. Vannak nagyon szegény nyugdíjasok. Az ő helyzetükön segíteni kell. 2008. január elseje óta az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 28 500 forint. Miután az 1997-ben kiadott, e kérdést szabályozó kormányrendeletben ez az összeg 13 700 forint volt, ki lehet jelenteni, minden érintett miniszterelnök és minden érintett miniszter sáros ebben az ügyben, így egyetemleges a felelősségük azért, hogy több mint hetvenezren “élnek” hazánkban 50 000 forintnál kevesebb nyugdíjból, s ezek között több ezren vannak, akik a minimumot kapják. A nyugdíjas szegénységet (is) fel kell számolni! A nyugdíjak értékét meg kell őrizni! Aki ennél többet ígér, az felelőtlen! Arra nem érdemes szavazni! A nyugdíjak értékállóságát az euró bevezetése garantálja. Nem mindegy azonban, hogy az átszámítás milyen árfolyamon történik. Érdemes arra szavazni, aki vállalja a közös valuta minél gyorsabb bevezetését, a lehető legkedvezőbb árfolyamon!

A friss nyugdíjasok többsége biztosan nem támogatja a Fideszt. Sokuknak ugyanis esze ágában sem volt nyugdíjba menni. Nemcsak a politikai okokból leszállított foglalkoztatási korhatár alapján elküldött bírókra kell gondolni. Ez a hatalom elrendelte, hogy a közszférában nem dolgozhat tovább, aki megszerezte a nyugdíjjogosultságot. Egészen pontosan: az dolgozhat tovább, aki erre engedélyt kér a miniszterelnöktől, és az kegyet gyakorolva megadja azt. Kell az engedély akkor is, ha az érintett tesz szívességet a munkáltatójának, mivel nincs, aki a helyébe lépjen. Ez a helyzet a köznevelésben is, ahol – cáfolva, hogy vonzó az előmeneteli rendszer – szinte minden kieső pedagógus helye üres marad. Egy jogszabálynak nem minősülő kormányhatározat alapján az állami munkáltató engedély nélkül akkor sem foglalkoztathatja a nyugdíjast, ha pedagógus hiányában órák maradnak el. Más kérdés, megéri-e tovább húzni az igát? A közszférában bevezették a kettős javadalmazás tilalmát. A közalkalmazott, a köztisztviselő az illetménye mellett nem jogosult nyugdíjra. [Nem vonatkozik ez a tilalom az országgyűlési képviselőkre és a polgármesterekre. Ők felvehetik a fizetésüket és a nyugdíjukat is.] Akinek e rendelkezések bevezetése előtt megállapították és folyósították a nyugdíját, le kellett mondania róla, ha maradni akart. Amikor újra nyugdíjas lesz, nem kérheti nyugdíja ismételt megállapítását. A ledolgozott idő nem számít szolgálati időnek, bár a nyugdíjjárulékot levonják, a nyugdíj folyósítását szüneteltetik. Ennek a helyzetnek az orvoslása jogos igény. Érdemes arra szavazni, aki vállalja, hogy a munkáltatóra bízza foglalkoztat-e nyugdíjast, aki vállalja, hogy – visszamenőleges hatállyal – megszünteti a kettős javadalmazás tilalmát.

A nyugdíjasok többségének van gyermeke, van unokája. A nyugdíjasokat érdekli, mire számíthat a jövő generációja. Látják, az állam néhány év múlva nem tudja a mai szinten sem finanszírozni a nyugdíjakat. Átfogó reform szükséges. Reform, amelyik bevonja a munkavállalót és a munkáltatót a rendszer finanszírozásába. A nyugdíjrendszer hasonlít a diófához. Nagyon hosszú idő után fordul termőre. A Fidesz fő bűnei közé tartozik, hogy már két alkalommal verte szét a nyugdíjreformot. 1998-ban felszámolta az akkor hét éve működő társadalombiztosítási önkormányzatokat, államosítva az 1200 milliárd forintnyi vagyonukat. 2010-ben az Orbán-kormány több lépcsőben felszámolta az 1997-ben létrehozott kötelező magánnyugdíjpénztárakat, A 3000 milliárd forintot meghaladó megtakarítást az állam elköltötte. A magánnyugdíjpénztárakban önként bennmaradók pénzét lényegében zárolta. Csak úgy mellékesen, a béren kívüli juttatásként adott munkáltatói nyugdíjtámogatás adómentességét megszüntette. Igaz, mindkét felszámolt reformkísérletnek voltak problémái. Ezeknek a megszüntetése, a rendszer jobbítása helyett döntött a Fidesz a felszámolás mellett, hogy rátehesse a kezét a meglévő vagyonra. Érdemes arra szavazni, akinek világos elgondolásai vannak egy új nyugdíjrendszerről, annak finanszírozhatóságáról, az öngondoskodás érdekeltségi rendszerének kialakításáról, a nyugdíjas szegénység felszámolásáról.

A Fidesz alaptörvénye szerint a nagykorú gyermek köteles eltartani rászoruló szüleit. Az állam alkotmányos kötelessége annyi, hogy törekedjem szociális biztonságot nyújtani minden állampolgárnak. Érdemes arra szavazni, aki vállalja a szociális biztonsághoz, öregség esetén a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jog Alkotmányban történő rögzítését, és annak megvalósítását.

Születésünk pillanatától haladunk a nyugdíjkorhatár felé. Senkinek sem közömbös milyen válaszok születnek ezekre a kérdésekre. Akinek tetszenek a válaszok, és hitelesnek tartja a válaszadót, tekintse magát nyugdíjasnak. Nyugdíjasok vannak! Hiteles válaszok és válaszadók kerestetnek!

2017. szeptember 28. csütörtök

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!