Nesze, semmi …

A köznevelésben érdekelt szakmai szervezetek, civil szervezetek, szakszervezetek évek óta követelik az egyeztetési fórumok felállítását. Miután a miniszter minden pedagógusnak levelet küldött, amelyben közölte, hogy a köznevelés rendszerének kialakítása befejeződött, a kormány határozatban elrendelte az egyeztetés rendszere felállítását. A határozat nem jogszabály, jogot, kötelezettséget nem állapíthat meg, szervezet létrehozására nem alkalmas.

Nesze, semmi …

A közhatalmi döntések meghozatalában való társadalmi közreműködés lényege, a hatalom mielőtt meghozná döntését, megkéri az érintetteket – érdekvédelmi szervezeteiken keresztül -, fejtsék ki véleményüket. A hatalom pedig érdemben megvitatja a javaslattevőkkel, s ha lehet el is fogadja azokat. Ez természetes folyamat ott, ahol a cél a politikai hatalom széles körben történő megosztása. Magyarországra nem jellemző, hogy a hatalom kiteríti lapjait, és lehetővé teszi, hogy azokba mások is beletekintsenek. A rendszerváltozás kori alkotmányozáskor bekerült az Alkotmányba: feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az

érdekelt társadalmi szervezetekkel. Ez a rendelkezés megindította azt a folyamatot, amely elvezethetett volna – a társadalmi jólét alapja – a nyitott, befogadó társadalom kialakulásához. Ez a kísérlet is lezárult az Alkotmány hatályon kívül helyezésével.

Építsünk Jó Államot!

A mai hatalom filozófiája: a történeti alkotmány vívmányaival ellentétes a hatalom kezének bármilyen megkötése. Mi az a történeti alkotmány? A magyar államalapítás óta megszületett, hatásaiban nagy jelentőségű jogi normák összessége. Még senki, semmilyen szervezet nem vállalkozott arra, hogy összeállítsa ezt a listát. Kijelenthető: a történeti alkotmány nem több egy eszmefuttatásnál. Mégis, az Alaptörvény szerint rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a rendelkezés jelentős mértékben hozzájárul a jogbiztonság felszámolásához. Az Alkotmánybíróság a múlt bármelyik reliktumát segítségül hívhatja álláspontjának alátámasztására. Ékes bizonyíték: a tankönyvpiacot egyik napról a másikra felszámoló, az államot e területen (is) monopolhelyzetbe hozó törvényszöveg alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány vívmányaival “támasztotta alá”: “… az Alkotmánybíróság … áttekintette a magyar állam részvételét a népiskolai …. rendszer … fenntartásában a Ratio Educationis-tól (1777) a ….  Klebelsberg Kuno nevével fémjelzett korszakokon át a … rendszerváltás időszakáig. Általánosságban megállapítható … a magyar állam mindig … jelentős mértékben … részt vett az oktatási rendszerben, különös tekintettel az esélyegyenlőségének biztosítására.” [3024/2015. (II. 9) AB. h.]

Volt mire alapozni …

Az Alkotmány rendelkezése alapján törvények kötelezték a végrehajtó hatalmat a társadalmi partnerekkel történő előzetes egyeztetésre, jó néhány kérdésben egyetértésük beszerzésére. Minden megváltozott, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, az egyetértési jog alkotmányellenes, az egyeztetési kötelezettség elmulasztása nem alkotmánysértő. A határozatokhoz fűzött különvélemények azt mutatják, lehetett volna más következtetésekre jutni, erősítve ezzel a társadalmi partnerek helyzetét, hozzájárulva a hatalommegosztás rendje megszilárdításához.

Az Alkotmánybíróság – a köztársasági elnök kezdeményezésére indított eljárásban – alkotmányellenesnek minősítette azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek az Országos Érdekegyeztető Tanács részére egyetértési jogot biztosítottak jogszabályok kiadásánál, mondván: jogalkotó hatáskörrel csak az Alkotmány ruházhat fel egy szervet, s az OÉT nem rendelkezik ilyennel, ezért egyetértési joga ellentétes az Alkotmánnyal. A csatolt különvélemény szerint: a köztársasági elnök nem az egyetértési jogot tartotta alkotmányellenesnek, hanem azt, hogy az egyetértő nem rendelkezik demokratikus legitimációval. Olyan törvényi szabályozás kellene, amely biztosítja, hogy az OÉT oldalai az általuk képviseltek több mint a felétől nyerjék el a legitimációjukat. (Dr Kiss László különvéleménye)

Az Alkotmánybíróság szerint nem minősül súlyos eljárási szabálytalanságnak, ha elmarad a társadalmi partner véleményének kikérése, s így nem eredményezi a jogszabály közjogi érvénytelenségének megállapítását. A csatolt különvélemény szerint: Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a „formai hibás törvényhozási eljárás – megfelelő indítvány alapján – a jövőben alapot ad a törvény megsemmisítésére (Dr. Bihari Mihály különvéleménye). [ 29/2006 (VI. 21.) AB. h., 124/2008 (X. 14.) AB.h.]

Az Alkotmánybírósági iránymutatás alapján minden jogszabályból kikerült a társadalmi partner egyetértési joga. Általánossá vált az egyeztetési eljárások mellőzése. Az Alaptörvény megoldotta e problémákat: nem ír elő egyeztetési kötelezettséget a kormánynak. A kialakult helyzetet jól tükrözi a közoktatás és a köznevelés egyeztetési mechanizmusának összevetése:

Volt egyszer egy közoktatás

A közoktatás rendszerében az állam közhatalmi jogosítványokkal rendelkezett, amelyeket egyeztetési kötelezettség mellett gyakorolhatott. A közoktatás rendszerében törvény hozta létre az egyeztetésre jogosult testületeket, szabályozva jogosultságaikat, kötelezve a minisztert egyeztetésre: nemzeti, etnikai kisebbségi ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottsággal, tanulói jogokkal összefüggő ügyekben az Országos Diákjogi Tanáccsal, szülői jogokkal összefüggő ügyekben az Országos Szülői Érdekképviseleti Tanáccsal. Átfogó, minden ügyre kiterjedő jogosultsággal rendelkezett a Közoktatás-politikai Tanács, döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő testületként, és az Országos Köznevelési Tanács szakmai döntéselőkészítő testületként.

A Közoktatás-politikai Tanácsba négy-négy tagot delegáltak az országos pedagógus szakmai szervezetek, az országos pedagógus szakszervezetek, az országos szülői szervezetek, az országos diákszervezetek, a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei, az országos kisebbségi önkormányzatok, a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartók. Egy-egy tagot delegálhatott az oktatásért felelős miniszter és más, az oktatásban érdekelt miniszter, központi államigazgatási szerv.

Az Országos Köznevelési Tanácsnak huszonhárom tagja volt, akiket a miniszter kért fel: három tagját saját választása, tíz tagját az országos pedagógiai szakmai szervezetek, hat tagját a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, két tagját a Magyar Tudományos Akadémia, két tagját az országos munkaadói szövetségek és munkaadói kamarák jelölése alapján.

Az Alkotmánybíróság ismertetett állásfoglalásáig az Óvodai nevelés országos alapprogramja és a Nemzeti alaptanterv kormány részére történő benyújtásához a miniszternek be kellett szereznie az Országos Köznevelési Tanács, nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá véleményeztetnie kellett a dokumentumokat a Közoktatás-politikai Tanáccsal. A miniszter csak az Országos Köznevelési Tanács, nemzeti, etnikai kisebbségeket érintő ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértésével, és a Közoktatás-politikai Tanács véleményének kikérése után adhatta ki a kerettanterveket,

A  közreműködő testületek összetételük alapján függetlenek a hatalomtól.

Felépül a köznevelés

A köznevelés rendszerében az állam “mindent visz”: szabályoz, engedélyez, fenntart, de nem egyeztet. Most, hogy elkészült a “kabát”, jöhetnek rá a “gombok”: a szakmai testületek. Bár a kormányhatározat a kormány alárendeltjeihez szólhat, a hivatalos közlönyben megjelent, hivatalosnak látszó határozat szövege megteremti a Jó Állam lényegét: a délibábot.

Feléled az Országos Köznevelési Tanács, sok-sok feladattal: figyelemmel kísér, javaslatot tesz, véleményez, tanácsot ad. A hatalom nem kockáztat: tagjainak többsége a kormányszervekből, és a kormánnyal lojális szervezetekből verbuválódik. A testület tizenhét tagú. Négyet miniszterek, egyet a Magyar Tudományos Akadémia, egyet a Magyar Művészeti Akadémia, hármat a Nemzeti Pedagógus Kar, kettőt a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, hatot az országos pedagógiai szakmai szervezetek választanak.

Felébred csipkerózsika álmából az Országos Nemzetiségi Tanács mint javaslattevő, véleményező, tanácsadó testület. Tizenhárom tagú, akiket az országos nemzetiségi önkormányzatok delegálnak.

Az Országos Köznevelési Tanács reinkarnációja a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal, a közneveléssel kapcsolatos döntések előkészítésében javaslattevő, véleményező, stratégiai tanácsadói tevékenységet végző konzultációs szakmai testület. Öt oldala van: kormányzati, szakmai képviseleti, intézményfenntartói, szakszervezeti érdekképviseleti, országos szülői és diákképviseleti. Annak nyoma sincs a határozatban, milyen szisztéma szerint születhet meg egy-egy javaslat. Az viszont jól érzékelhető, a kormányzat nem kockáztat. A kormányzati oldalban lehet bízni. A szakmai képviseleti oldal nem fog meglepetést okozni: kilenc tagjából a Nemzeti Pedagógus Kar hármat, az Országos Köznevelési Tanács kettőt, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a Rektori Konferencia egyet-egyet, a felsőoktatási intézmények gyakorló iskolái egyet delegálhatnak. Az intézményfenntartói képviseletre is lehet számítani. Tizenegy tagjából a Klebelsberg Központ kettőt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt egyet, az országos nemzetiségi önkormányzatokat egyet, az országos önkormányzati szövetségek kettőt, a magán köznevelési intézményfenntartók egyet, az egyházi intézményfenntartók érdekeit négyet delegálhat. A szakszervezeti érdekképviselet három főből, az országos szülői egy, diákképviseletek egy főből áll.

Van megoldás!

A lényeg: a kormányhatározat – bár erre lenne egyedül hivatott – nem kötelezi a minisztert egyeztetésre. Ez nem is fog megtörténni mindaddig, ameddig a végrehajtó hatalmat az Alkotmánynak elnevezett új alaptörvény nem kötelezi egyeztetésre, kimondva azt is elmulasztása közjogi érvénytelenséget eredményez.

Címkék: ,

2017. július 17. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!