Ki nevet a végén?

Soros György megérdemli, hogy közutálatnak örvendjen ebben az országban. Megérdemli, hiszen jelentős a szerepe abban, Magyarország vezető garnitúrája ma egy jól képzett gengsztercsapat.

Így járhat, aki forradalmárpalántákat támogat anélkül, hogy látens szándékaikról személyiségvizsgálat keretében meggyőződne, a kiválasztáskor. Persze mondhatnánk, Soros György nem ismeri a közmondást: Jótett helyébe, jót ne várj. Ez nem mentség. Kijelenthető: Soros György könnyelműen, meggondolatlanul, sőt felelőtlenül járt el, amikor a demokráciára nevelés általa támogatott résztvevőivel nem kötött meg nem támadási szerződést, amelyben az érintettek kötelezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befejezésétől számított legkevesebb huszonöt évig, nem vesznek részt diktatúra kiépítésében.

Most aztán jól megszívta! A magyarok szent háborút hirdettek ellene: nem hagyjuk, hogy ő nevessen a végén. Ez a harc hasonlít ahhoz, mint amikor Mao Ce-tung utasítására Kínában, a nemzeti együttműködés keretében nem engedték leszállni, megpihenni a kormányzati ellenséget, a verebeket. Közel hárommillió madár lelte halálát.
A magyar nemzeti együttműködés feladata ennél egyszerűbb: mindig nevessen valaki, főleg ha itt a vég. A kormányzati ellenség Soros György, bármilyen gazdag, bármilyen rafinált zsidó nem verheti meg a népet. Főleg, ha beszállnak a határon túli magyarok is. Ők levél útján nevethetnek, ha nincs magyarországi lakóhelyük.

Mégis, min nevessenek a magyarok? Mindenekelőtt saját magukon. Azon, hogy harmadszor is megválasztottak egy olyan embert, akiről régóta tudni lehetett a proletárdiktatúrából csak a jelző zavarja. Nevessenek csak bátran a magyarok saját magukon, miután bebizonyosodott Piszkos Fredre jobban rá lehetne bízni az ország kincstárát, mint hazánk vezetőjére. Piszkos Fred kilopta Delhiben a háromezer éves Buddha rubinszemét, de helyettesítette azt egy sorompó piros üvegjelzőjével. Az ország vezetője minden gátlás nélkül merít a köz pénzéből, de eszébe sem jut álcázni ezt. Kacagjunk csak bátran önmagunkon, hiszen tűrjük, hogy arénák – nem stadionok – épüljenek, legkevesebb háromszoros áron. Nevessünk bátran azon, hogy nem arénázunk semmiért, tűrjük, hogy arénává változzon az egész ország. Nemcsak tűrjük, de kívánjuk is, hogy ezt az arénát dupla szögesdrót-kerítéssel zárják körül. Nevessünk bátran a megfagyott hajléktalanokért, a kórházi fertőzésben elhalálozottakért, a műszerek hiányában műtőasztalon elhunytakért, a szegénység miatt meg sem születettekért, a putriban élő éhező százezrekért, a kukákban turkáló nyugdíjasokért, az országot elhagyókért.

Nevessünk, van min nevetni. Gyártják nekünk a kormányzati vicceket, amelyeket a miniszterelnök és miniszterei, a kormányszóvivők és frakcióvezetők adnak elő. Jó vicc született a minap is: kiegészült a „családi ezüst”, hazatértek a Seuso kincsek, hirdetett eredményt a miniszterelnök. Mennyiért? Ez nem volt vicctéma. Ezzel egy időben – egy gyermek halálának okán — kiderült nem ritka, műtét közben szállítják át a beteget egyik kórházból a másik kórházba. Ahol műtenek, nincs megfelelő műszer. Milyen viccesen néz ki a mentőben a kütyükkel teliaggatott beteg. Az illetékes miniszter – a gyermek halála előtti napon – elsütött egy poént: az egészségügy soha nem fejlődött ennyit. Nevessünk! Jogsértően működik a külföldi egyetem amikor – a hatályos rendelkezések szerint – magyar és külföldi diplomát is ad hallgatóinak. Mi ebben a vicc? A felróhatóság: az egyetem Soros-bérenc! Még ennél is jobb vicc. Nálunk minden gázszerelő potenciális milliárdos. Igaz, kell egy jó barát, aki miniszterelnök. Ehhez a mindennapi helyzethez igazodik a kormányfő oktatási programja: a jó szakma többet ér, mint az érettségi. Zárják be az állami gimnáziumokat. Nevessünk együtt: minisztereink minden gyanú felett állnak, bár jövedelmük sokszorosát költik, és családi vagyonuk – feltehetően az ország különleges klímájának köszönhetően – szépen gyarapodik.

Az utcákon mégis jószerivel csak Soros György nevető arca látható. Igaz plakátokon. Igaz nem túl előnyös fényképről. Az emberek ritkán nevetnek. A most épülő dinasztiák tagjai – akiknek van okuk (rajtunk) nevetni – autóval (helikopterrel) járnak. Lehetséges, az emberek észre sem veszik a kormányzati viccplakátokat? Pedig a pénzükön szórják a poénokat: erősek és büszkék vagyunk; szüntelen a fejlődés; Európaiként elintézzük Brüsszelt. Észreveszik, de nem értik? Nem találják viccesnek?

Soros György addig nevethet helyettünk, amíg le nem veszik a plakátokat. A tanulságot viszont ránk hagyja: ne engedjük, hogy Orbán nevessen a választások végén!

Címkék:

2017. július 28. péntek

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!