Néhány napja jelent meg a hír: „a vidéki szakszolgálatok szakemberhiánnyal küzdenek. A kormányzat ennek megszüntetése érdekében mindent elkövet.” Ez a hír, ebben a formában az emberek többségének nem sokat mond. Abban az estben azonban, ha szakszolgálat helyett beszédjavítást, nevelési tanácsadást, gyógytestnevelést, pályaválasztási tanácsadást; szakember helyett logopédust, iskolapszichológust, gyógypedagógust írunk, minden szülőnek világossá válik a probléma lényege, amennyiben gyermekének „hiányzik” néhány hangja, tanulási nehézséggel, esetleg fogyatékossággal küzd, iskolaválasztási problémái vannak. Arról a szolgáltatásról van szó, amelynek feladata feltárni a gyermek személyisége kibontakoztatását hátráltató tényezőket, s megírni a pedagógiai munka megtervezéséhez szükséges „receptet”. Az itt dolgozók segítik az óvodapedagógus, a tanító, a tanár munkáját. Segítik a szülőt, mire figyeljen gyermeke nevelésénél. Nagy szakértelemre, nagy gyakorlatra van szüksége annak, aki itt akar helytállni. Nem mellesleg, nagy felelősségtudatra is. Tévedni ebben a munkakörben nem szabad. Egészen pontosan, ebben a munkakörben minden tévedés helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Magyarországnak kellett már kártérítést fizetnie, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a helytelenül diagnosztizált enyhe értelmi fogyatékosság miatt kisegítő iskolába járó, s emiatt bírósághoz fordulók nem részesülhettek megfelelő iskolai oktatásban. Miért nem vonzó ez a különleges pálya?
(more…)