Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]

Közel a cél

Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
(more…)

Néhány napja jelent meg a hír: „a vidéki szakszolgálatok szakemberhiánnyal küzdenek. A kormányzat ennek megszüntetése érdekében mindent elkövet.” Ez a hír, ebben a formában az emberek többségének nem sokat mond. Abban az estben azonban, ha szakszolgálat helyett beszédjavítást, nevelési tanácsadást, gyógytestnevelést, pályaválasztási tanácsadást; szakember helyett logopédust, iskolapszichológust, gyógypedagógust írunk, minden szülőnek világossá válik a probléma lényege, amennyiben gyermekének „hiányzik” néhány hangja, tanulási nehézséggel, esetleg fogyatékossággal küzd, iskolaválasztási problémái vannak. Arról a szolgáltatásról van szó, amelynek feladata feltárni a gyermek személyisége kibontakoztatását hátráltató tényezőket, s megírni a pedagógiai munka megtervezéséhez szükséges „receptet”. Az itt dolgozók segítik az óvodapedagógus, a tanító, a tanár munkáját. Segítik a szülőt, mire figyeljen gyermeke nevelésénél. Nagy szakértelemre, nagy gyakorlatra van szüksége annak, aki itt akar helytállni. Nem mellesleg, nagy felelősségtudatra is. Tévedni ebben a munkakörben nem szabad. Egészen pontosan, ebben a munkakörben minden tévedés helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Magyarországnak kellett már kártérítést fizetnie, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a helytelenül diagnosztizált enyhe értelmi fogyatékosság miatt kisegítő iskolába járó, s emiatt bírósághoz fordulók nem részesülhettek megfelelő iskolai oktatásban. Miért nem vonzó ez a különleges pálya?
(more…)

Nem egyszerű megválaszolni: kinek, ki az ellensége? Kinek kit kellene legyőznie? Kinek, miért is kellene győznie? Régi és új arcok jönnek, mennek a politikában. Jönnek, mennek a képernyőn. Azoknak van könnyebb dolguk, akiknek csak a kormányzati ingyen csatornákhoz van hozzáférési lehetőségük. Őket nem zavarják össze a mindenféle furcsa dolgokkal előállók. Nekik szól a miniszterelnöki üzenet a képernyőről. Jobban élünk! Fejlődünk! Legyőzünk mindenkit! Nem érdekes, hogy aki nézi, hallgatja ezeket – a szinte szentbeszéddé avanzsáló – híreket, sokszor maga is éhes, rosszul öltözött. Az okokat tudni véli (kihallhatók az üzenetekből): migránsok, idegenszívűek, bankárok, brüsszeli bürokraták, multik. Nekik harsog a Csatadal: „Aki magyar, aki vitéz, az ellenséggel szembenéz…” Ők alkotják a „mihelyt magyar” határokon átnyúló táborát. A gond csupán az, hogy magasra emelt zászlóikon nem a szabadság, hanem a kirekesztés szót láthatja az egész világ. Aki hozzájuk kíván szólni, nehéz helyzetben van. A trombita harsogását, a dob pergését nem könnyű túlharsogni. Azok pedig, akik több, különböző „színű” csatornát néznek, törhetik a fejüket, értelmezhetnek, elemezhetnek, következtethetnek, jósolgathatnak, számolgathatnak. Mire jutnak? Juthatnak-e valamire? Tudnak-e, mernek-e, akarnak-e választani? Régi pártok, új pártok. Régi arcok, új arcok. Táboron belüliek és táboron kívüliek. Van-e közös nevező?
(more…)

„A fejedelmek nagysága kétségkívül akkor mutatkozik meg igazán, ha az elébük tornyosuló nehézségeket és az ellenállást leküzdik, ezért a szerencse különösen kedvez az új fejedelemnek, ha ellenséget állít elébe… Emiatt sokan úgy ítélik, hogy a bölcs fejedelemnek, ha erre alkalma nyílik, ravaszul valamilyen ellenséget kell szereznie, úgy, hogy azzal végezvén, nagysága növekedjék.” [Machiavelli: A fejedelem]

(more…)