Az égig (nem) érő fák

Gondterhelt a miniszterelnök. Érthető. Vállain egy nemzet – határon innen és túl – sorsa. Mennyi és milyen súlyosak a terhei? Nyomasztja Európa jövője. Aggódik a kereszténységért is. Nem véletlenül szedett fel jó pár kilót. Soványan nem lehet elviselni ekkora nyomást. Persze, kell a tekintély annak, aki harcban áll mindenkivel. Mindenkivel, aki gondolkodni, pláne az övével nem egyező gondolatokat kimondani merészel. Nem véletlenül szabdalják egyre mélyülő árkok a homlokát. Gyötrődik! A gyötrődésnek pedig ára van. Jól látszik mindez a heti rádiós szózatainak televízión keresztül történő közvetítésekor. Ügyes beállítás: gondos apaként magyaráz a tudatlan népnek. Gesztikulál, kissé az asztalra terülve. Néha könyököl. Elmélyülten tekint a távolba, amikor megosztja gondolatait, töprengéseit, terveit. Félelmeit nem kell megosztani. Kétségek nem gyötrik. Nem kapkod. Lassan tagolja szavait. Ha kell, ismétel. Mindent megfontol, mindent meggondol, mint ahogyan tette ezt egykoron Ferenc József császár, mikor – nyugodt lelkiismerettel – hadat üzent Szerbiának, kimondva egyúttal több millió ember halálos ítéletét, megpecsételve – többek között – saját birodalmának sorsát. Ki tudja miért vállalkozott erre a “kalandra” az agg uralkodó? Ki tudja, miért nem látta, hogy birodalma a huszadik században fenntarthatatlan?
(more…)

Címkék: ,

2017. március 17. péntek

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!