Országomat egy kerítésért

Egy választás nem lehet a világvége ott, ahol működik a demokrácia. Elnökök jönnek, elnökök mennek, a jogállamot nem lehet megingatni. A demokrácia alapja a választások szabadsága. Nálunk nincsenek meg a törvényi feltételek a választások szabad lebonyolításához. Nálunk nincs demokrácia.

Országomat egy kerítésért

Orbán Viktor miniszterelnök is gratulált Facebook oldalán Donald Trump győzelméhez. Azt írta, „milyen remek hír, a demokrácia még él.” Ebben az egyben igaza van. Az Egyesült Államokban szilárd a demokrácia. Ezért lehetnek nyugodtak a választók. Ők biztosan számíthatnak arra, legkésőbb nyolc év múlva más személy kerül a “trónra”. Ezzel szemben nálunk, fene se tudja meddig kell elviselni még ezt a garnitúrát, élén azzal a személlyel, aki nem átallotta leírni a fenti sorokat. Nem átallotta, pedig ő volt az, aki levezényelte hazánkban a jogállam alapjainak felszedését, és egy új típusú, jogállami köntösbe bújtatott diktatúra alapjainak lerakását. Nem átallotta, pedig tudja, hogy az általa kialakított magyar választási rendszer nem biztosítja a szabad választások megszervezéséhez szükséges jogi feltételeket. Vagyis tudnia kell, nálunk az ő jóvoltából nincs már demokrácia. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ő és csapata megdöntse a példakép Horthy Miklós országlásának idejét.

A hatalommegosztás a törvényesség garanciája

Az Egyesült Államok csalódott választói azért is megbékülhetnek sorsukkal, mert hazájukban stabil és kiismerhető a jogrend, valóságos a hatalommegosztás. Így bárki, bármilyen képességgel, szándékkal lesz is a végrehajtó hatalom feje, a választó biztos lehet abban, hogy nem tudja a saját szája íze szerint átírni az Alkotmányt, megfojtani a sajtószabadságot, kisajátítani a törvényhozást, megfélemlíteni a bírókat. Jó példa erre a New Deal bevezetésének “esete”. A New Deal egyik alappillére a nemzeti ipar-helyreállítási törvény, amelynek I. cikkelye az ipar helyreállítására összpontosított. Rendelkezéseinek célja az volt, hogy megfékezzék az ipari versenyt, nagyobb jogokat biztosítsanak a munkásoknak a szakszervezetek létrehozásához, a munkanormák szabályozásához. 1935. május 27-én a Legfelsőbb Bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy a törvény I. cikkelye alkotmányellenes. Ítéletük szerint „lehet, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldást kíván, de […] a rendkívüli helyzet nem teremt és nem is bővíti ki az alkotmányozó hatalmat.” Roosevelt – aki egyébként kiváló elnöki teljesítményt nyújtott – egyetlen “alkotmányos megoldást” talált: a bíróságok kapjanak egy kis vérfrissítést, mondta. Törvényjavaslata – elfogadása esetén – elég lett volna ahhoz, hogy eltávolítsák azokat a bírákat, akiket még egy korábbi, konzervatívabb kormány nevezett ki, és akik a legaktívabban ellenezték a New Dealt. A törvényjavaslatot a szenátus bírói bizottsága – elutasító válasz kíséretében – megküldte a szenátusnak, mondván, a törvényjavaslat „szükségtelen, hiábavaló, és nagyon veszélyes lenne megtagadni az alkotmányos alapelveket […]”. A szenátus 70:20 arányban leszavazta a javaslatot. Bár a kongresszusnak és a szenátusnak közvetlen érdeke fűződött ahhoz, hogy kiválogassa a neki tetsző bírákat, és így biztosítsa azt, hogy az összes New Deal törvényt jóváhagyják, a képviselők és a szenátorok megértették, hogy ha az elnök alááshatja a bírói testület függetlenségét, akkor az aláásná annak a rendszernek a hatalmi egyensúlyát is, amely megvédi őket az elnöktől, és biztosítja a pluralista politikai intézmények fennmaradását. [Daron Acemoglu, James A. Robinson, Miért buknak el a nemzetek 312-315. o.]

A mi – nagybetűre méltatlan – országgyűlésünk orbánhű tagjait a jogállami sallangok nem zavarják. [Mint ahogy - a nagybetűre szintén méltatlan - alkotmánybíróság tagjait sem.] Törvényhozói munkájuk alapja és motorja a hűség a párthoz, hűség a vezérhez. Megtehetik, mivel nincs következménye annak, hogy döntéseik nem felelnek meg a saját maguk által összetákolt és elfogadott alaptörvénynek. Az is igaz, hogy nálunk mit sem rontott a kormányzati pártszövetség támogatottságán a sok-sok napvilágra került svindli. Sőt, támogatottságuk töretlen.

Az új amerikai elnök szerencsésnek mondhatja magát. A mozgásterét jelentősen meghatározó szenátusban és képviselőházban többségben vannak a republikánus párt tagjai. A Legfelsőbb Bíróság megüresedett székére ugyancsak ő jelölhet bírót, így ott is biztosított lesz számára a kedvező összetétel “kialakítása”. Mégis, az új világban élő, más választási eredményre számítóknak reményre ad okot, hogy a képviselői megbízatás két évre szól, s a szenátus egyharmadát is két évente “lecserélik”. Így a kongresszus minden tagjának a választók – és nem az elnök – kegyeit kell keresnie ahhoz, hogy sikerrel induljon újra a mandátumért. Jó esély van arra, hogy a kongresszus kézben tudja tartani az elnököt. Amennyiben mégsem sikerülne, van egy másik lehetőség is: a közigazgatási felelősségre vonás eljárása (impechment), amely már több elnök ellen is folyt, s amelynek megindítása után lemondott Richard Nixon.

Ezzel szemben hazánkban reménye sincs egy mai kormánypárti képviselőnek az újrázásra, ha a legcsekélyebb mértékben szembekerül – a sosem felejtő – miniszterelnökkel. Ezért fogadhatott el az országgyűlés kevesebb mint huszonnégy óra alatt olyan törvényt, amely évente több százmilliárd forint közpénz “magánosítását” adótitokká – így a nyilvánosság számára elérhetetlenné – minősített. Így fordulhat elő, hogy a miniszterelnök gyermekkori, meg nem valósuló álmait felnőtt korában, közpénzből valósíthatja meg. Kapott a háza mellé egy mesebeli stadionocskát, egy vidáman füttyentgető, tip-top kisvasúttal. Igaza volt Bud Spencernek és Terence Hillnek: “ki barátot talál, az kincset talál”. Orbán Viktor barátjává fogadta Mészáros Lőrincet. Ez egy igaz barátság, amelyik megmutatja milyen sokra viheti egy szakmunkás, ha van kire támaszkodnia. [Ez is a Horthy-korszak idilljét idézi, amikor a gyors- és gépírás szaktudás aranyat ért, ha mellesleg a szakember fiatal, szőke, kék szemű, cseresznye ajkú, jó lábú, vékony derekú, hajadon volt.] Orbán és Mészáros együttműködése mindkettőjük számára kincset érő barátsággá nemesedett. Ennek egyik gyöngyszeme az említett vasutacska, amelyik továbbfejlesztés előtt áll. Átszövi majd az országot. Micsoda perspektíva! Legyen hazánk a pöfögő, zötyögő kisvasutak országa. Így nemcsak az energiatermelésben, hanem a vasútszervezésben is megmutathatjuk Európának, mi a fejlődés útja A kormány segítette a kormányfői álom megvalósulását. 2013-ban kiemelt beruházássá nyilvánította a felcsúti kisvasút megépítését. Elkülönített megvalósítására hatszázmillió forintot, részben uniós fejlesztési forrásból. Az áldozatkész barát felvállalta, hogy egyedül elindul a pályázaton. Erőfeszítése nem volt hiábavaló. Az általa vezette Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány nyert. A nyereményhez a kormány – bónuszként – hozzácsapott még potom kétszázötvenmillió forintot. Mészárosék közbeszerzési eljárás nélkül kiválasztották a Swietelsky cégét. Eljárásuk jogszerű volt, mivel a projektben felhasznált uniós támogatás nem érte el a hetvenöt százalékot. [Portfolio: A Swietelsky cége építi a felcsúti kisvasutat] Hogy jár akinek nincsen barátja? Megtudhatjuk a Kőbánya-Kispest vasútállomás sorsából. Neki nincs barátja. Kincse sincs. Sorsa az enyészet. Nem újítja fel senki. Igaz, nem működnek a mozgólépcsők, összedőlnek a lépcsőházak, deszkával pótolják az egyre több hiányzó ablakot, nincsen akadálymentesítés. Naponta több tízezren botladoznak a roncsok között. Sebaj. Orbánék nem járnak arra. Csak a kisvasútnak, az atomenergiának, és a Trabantnak, a vezetékes rádiónak lehet jövője nálunk.

Remények és hiú remények

Orbán Viktor örül és bizakodik. Bizakodásának van, oka és van alapja. Mára kiderült ugyanis, hogy Donald Trump győzelmét egy magyar hölgynek köszönheti, aki nőmozgalmat indított támogatására. A felmérések szerint a mozgalom sikeres volt. A fehér nők többsége Trumpra szavazott, annak ellenére, hogy elnökjelöltként kiderült, nem becsüli sokra a szebbik nemet. Nem lehetetlen, hogy a mozgalmat szervező aktivista a magyar kormány beépített embere volt? Miben reménykedik miniszterelnökünk, Európa és a kereszténység jelenkori védőpajzsa? Talán abban, hogy Donald Trump elnökként is úgy viselkedik majd, mint jelöltként, s végrehajtja mind azt, amit megígért. Ekkor pedig minden jóra fordulhat. Miniszterelnökünk bejáratos lesz a washingtoni Fehér Házba. Miniszterelnökünk nemcsak Putyinra, hanem Amerika elnökére is számíthat, amikor üzenetét átadja Brüsszelnek. Peche akkor lesz, ha az amerikai elnök ismeri a klasszikus orbáni útmutatást: “ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljetek, amit teszek.” Hogy mit tesz, mit tehet, az a jövő zenéje. Annyi bizonyos, az élet nem áll meg. A sorsukkal elégedetlenek száma egyre nő. Jöhetnek váratlan fordulatok. Például, ha Skóciának sikerül függetlenné válnia, és Kalifornia is kilép az Egyesült Államokból, létrejöhet egy új szövetségi állam, amelyik befogadhatná azokat, akiknek nem tetszik Anglia kilépése az Európai Unióból, illetve akik a másik elnökjelöltre szavaztak. Remélhetően az államformában meg tudnak állapodni. Mint ahogy remélhetően – némi fizetésemelésért – II. Erzsébet is elvállalja a királynői feladatok ellátást az új államban.

Orbán csak nyerhet a dolgon. Ő csak tudja, – megmondták neki – milyen fontos a szaktudás. A kerítésépítéshez pedig nagyon ért. Így biztosan számíthat szükség estén egy elnöki megbízatásra ezen a területen. Mi csak abban bízhatunk, módjában lesz elfogadni ezt a számunkra is megtisztelő felkérést. Mint ahogy bizakodunk abban is, hogy magával viheti az egész csapatát.

Címkék: ,

2016. november 28. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!