Tüntetésre várva

Lehet-e egy lapra feltenni az ország jövőjét? Igen, lehet! A hatalom va banquot játszott, amikor az oktatást önös céljai szolgálatába állította.

Ma, amikor tisztán látszik, ebben a központosított, állam által kézi vezérléssel irányított oktatási rendszerben nem lehet megalapozni a fenntartható fejlődést, nem lehet megalapozni a társadalmi esélyegyenlőséget, nem lehet megalapozni a biztos megélhetést, a boldog jövőt sokak számára, a televízió képernyőjéről a jól fésült, méregdrága ruhában feszítő, földesúri babérokra pályázó, gunyorosan az alattvalókra mosolygó miniszter azt üzeni az oktatás helyzetéért aggódóknak: szamárbőgés nem hallatszik az égig. Nincs visszaút! Nincs visszaút? Ezt mindenki tudja. Aknamezőre önként nem megy rá senki. Mögöttünk pedig nincs járható út. Felszedték, elaknásították a tanszabadsághoz, a tanuláshoz való szabad hozzáféréshez vezető ösvényt.

A pedagógus méltósága

A pedagógus nem néz hátra. Fél, hogy sóbálvánnyá változik. A pedagógus a nemzeti pedagógus kar tagjaként, az állami intézményfenntartó központ alkalmazottjaként becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját. Abban bízik, nincsenek poloskák az osztályteremben. Nem veszik fel, hogy nem túl lelkes, amikor az erkölcstan órán elmondja tanítványainak, mit üzen a hatalom részükre. A pedagógus nem néz hátra. Fél, hogy sóbálvánnyá változik. Kedvenc tankönyvét betolja az asztalfiók mélyére. Kinyitja a hatalom által kifejlesztett és megküldött tankönyvet. Tudja, hogy rossz, tudja, hogy képtelenség megtanulni az előírtakat. Tudja, de várja a tanfelügyelőt. A tanfelügyelőt, aki órát látogat, megnézi a papírokat, rendben van-e minden. Ezért haladni kell. Haladni kell, akkor is, ha az osztály fele már régen lemaradt. A pedagógus nem néz hátra. Fél, hogy sóbálvánnyá változik. Érzi, hogy megvették. A hatalom erkölcsi és anyagi megbecsülést ígért. Azt, hogy visszaadja méltóságát, amelytől a liberálisok megfosztották. Ezért nem szólt, amikor megszüntették a buktatás tilalmát, a tanulók szöveges értékelését, az egyéni tanulási útvonalak kialakításának lehetőségét, csökkentették a tankötelezettség idejét, lehetővé tették a legkisebb tanuló fegyelmi úton való kizárását az iskolából. Visszakapta a méltóságát? Vissza! Visszakapta az uralmat a tanítványok felett. Megjött a fizetség is. Gyakornok. Pedagógus I. Pedagógus II. Mesterpedagógus. Kutatótanár. Szép pályaív. Mindenki a startvonalhoz állhatott. A startvonalon a múlt nem számít. A megszerzett többlettudás nem számít. A lelkesedés nem számít. A többletmunka nem számít. Jól kell teljesíteni, amikor a tanfelügyelő ruhát vált és szakértőként látogatja meg a tanórát. Tudni kell a sablonszöveget a feltett kérdésekre. Időben ki kell tölteni a számítógépes programot, a portfóliót. S ami a legfontosabb igazolni kell tudni, hogy minden az előírások, a kötelező tanterv, a kötelező tankönyv szerint halad. Akkor lehet ugrani egy fokozatot. Aki Mester, a hatalom részévé, tanfelügyelővé válik. Most már ő ellenőriz. Dupla méltósága van. Tőle kell félnie a tanártársainak.

Mára kiderült, az iskolát a börtöntől csak a bejárati kapu feletti tábla különbözteti meg. Az oktatásban a gyermek mindenek felett álló érdeke nem számít. Fontos a rend, a fegyelem, a következetes számonkérés, a szigorú büntetés. Aki lemarad, az kimarad. Az állami intézményfenntartó lenyelte az iskolákat. Az iskola a hivatal részévé vált. A hivatalvezető az intézményvezető felettese, utasíthatja, elszámoltathatja. Az igazgatónak jó. Csökkentek a feladatai. Nincs munkáltatói joga, nem gazdálkodhat. Csak lesnie kell a telefont. Jön a parancs. Megmondják fentről, mit kell tennie.

Az állam minden látni akar

Az állam mindenkin rajta tartja a szemét. A tanuló és a tanár össze van zárva egész napra. Lenin örülne: “tanulni, tanulni, tanulni”, mondta. A hatéves gyermeknek akár huszonhat kötelező tanórája is lehet egy héten. Az egész napi iskolábazárás csökkenti a káros szülői hatásokat. Igaz pihenésre, szórakozásra, sportolásra általában nincs lehetőség. Nem is ez a lényeg. Fontos, hogy az állam üzenete eljusson a gyermekhez. Rajta keresztül a szülőhöz. A pedagógus sem hagyhatja ott a munkahelyét. Nem érdekes jut-e asztal, szék a részére. Fontos, hogy hivatásához méltó magatartást tanúsítson a hét minden napján, a nap minden percében. Erre pedig a legalkalmasabb hely a nevelőtestületi szoba. Ott szemmel tarthatja a miniszter által kinevezett igazgató. A pedagógus etikai kódex világosan fogalmaz: a pedagógus sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbítja saját intézménye és hivatása jó hírét; annak öregbítésére törekszik. Munkája során külső megjelenésével és megnyilvánulásával is kifejezi hivatása rangját. Példát mutat nemzeti jelképeink megbecsülésével. Mindent megtesz annak érdekében, hogy munkája megfeleljen a jogszabályok céljainak és erkölcsileg is helyes legyen. Döntéseit a józan ész, az emberiesség és a gyermekek, tanulók jogos érdeke határozza meg. Ezek igazán pontosan, jól érthetően megfogalmazott elvárások. Mindenki tetszése szerint értelmezheti. Jó lesz pedig megtartani őket! Az etikai kódexben foglaltak megszegőivel szemben hivatalból kell megindítani az etikai eljárást. Az etikai kódex szabályai szakmai szabályok, amelyek megsértése megalapozza az állásvesztést.

A hatalom célja világos. Olyan oktatási rendszert kell fenntartani, amelyben ő mondja meg, hol lehet iskola. Mit taníthatnak az iskolában és miből. Ki taníthat és kiket. Ki tanulhat és hol. Mára jogilag minden összeállt. Mégsem stimmelnek a dolgok. Lehet, hogy a szülők mégis azt gondolják gyermekük sorsáról nekik s nem az államnak kell dönteni? Lehet, hogy a pedagógusok mégis azt gondolják ők jobban tudják, mi szolgálja a gyermek érdekét? Lehet, hogy a pedagógusok nem hátra akarnak nézni, hanem előre, egészen pontosan gyermekük és tanítványaik szemébe?

Igaza van a miniszternek, nem az aknamezőn kell visszamenni. Meg kell találni az utat egy olyan oktatási rendszerhez, amely mindenki számára biztosítja tehetsége, képessége legteljesebb mértékű kiteljesedését. Az országnak ez az érdeke. Az útkeresés első állomása lehet február második szombatja. Ezen a szombaton a pedagógusok, a szülők, az ország jövőjéért aggódók együtt mondhatnak nemet az oktatás államosítására.

A zsúrasztal mellett

A hatalom is érzi a bajt. A tüntetés bejelentésére azonnal megszületett a kormányzati válasz: köznevelési kerekasztal jön létre, feltárni a már egyébként ismert problémákat és olyan megoldásokat találni, amelyek a tűréshatáron belül maradnak. A kerekasztal, jobb találmány a zsúrasztalnál. A meghívottak körét és az étlapot a vendéglátó határozza meg. Legyen jelen mindenki, aki függ a hatalomtól. Vendégek lesznek a miniszter alárendeltjei, a “főkolompos” iskolaigazgatók. Bár végleges, hivatalos lista nem látott napvilágot, úgy tűnik, jelenleg rajta van – többek között – a meghívottak jegyzékén az állam által létrehozott és fenntartott nemzeti pedagógus kar, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, az Eszterházy Károly főiskola képviselője. Három kivételével viszont nem kaptak meghívást az érintett szakszervezetek, köztük a sztrájkbizottság két tagja. Mellőzték a többi pedagógusképző felsőoktatási intézmény és a szakmai szervezetek meghívását. A vendéglista nagyon fontos. A szavazás végkifejlete nem lehet kétséges. Hogy közben folynak a tárgyalások a Pedagógusok Sztrájkbizottságával? Kit zavar? A tárgyalások értelműket vesztik? A kerekasztal akaratával nem mehet szembe senki.

A kormányzati filozófia közismert: “majd hazamennek a tüntetők”. Ez igaz. Nem mindegy azonban, hogy kapnak-e útravalót a szervezőktől. A szombati tüntetésen a pedagógusok mellett remélhetően ott lesznek az ápolok, az orvosok, a könyvtárosok, a szociális munkások, a mozdony-, busz- és villamosvezetők, a munkások és közmunkások, a zsellérek és kubikosok, a cselédek és szobalányok, az egykor jól élők és a jobb életre vágyók. A hatalom újra választásra készül. Ígéret szintjén mindent megold. De tudni kell, hogy önként semmit sem ad. Szórja a pénzt, csak nem tudni miből.

Ha egyszerre marad zárva a tanterem, a kórterem, a műhely, s nem indulnak a kerekek, akkor világossá válik, hogy azért a víz az úr. Ezt kell tudatosítani szombaton a jelenlévőkkel.

2016. február 19. péntek

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!