Hit és vakhit

Vajon a világot ismét gallyra vágja, hogy a földön élők között vannak ilyen hívők, olyan hívők és nem hívők? Mert aki hisz, tagadja, elutasítja azt amiben a másik hisz. Mert aki hisz, azt gondolja, csak úgy lehet hinni, ha elutasít mindent, amiben a másik hisz. Lehet, hogy ez lesz a világunk veszte? Pedig hinni valamiben jó dolog. Hinni egy célban hasznos dolog. Sőt, nem merész állítás, hogy hit nélkül nem sok értelme van az életnek.

Sok mindenben lehet hinni: például a szerelemben, a győzelemben, a sikerben. A világot megosztó hit nem akármiről szól. A világot megosztó hit nem más, mint az ember felett álló természetfeletti erőről és a világról alkotott felfogás: a vallás, amely meghatározza az egyén, a közösség, a társadalom viszonyulását minden más kérdéshez. Ez az a hit, amely már számtalanszor borította lángba a világot, annak egy részét, uszított egymásnak tömegeket, embereket, halálba küldtek nevében milliókat. Cinikus vagy hazug, aki legyint, megvonja a vállát, s úgy gondolja, azt állítja, hogy modern korunkban nincsenek vallásháborúk. Nagyot téved, mert máglyák ugyan nem lobognak Európa piacterein, de a gyűlölet lángja sokak lelkében ég még kontinensükön is. Más földrészeken pedig dörögnek a fegyverek a különböző vallások nevében.

Alig valamivel több, mint hetven éve egy őrült eszme őrült vezére küldött milliókat gázkamrába vallásuk miatt. Akkor Európát hagyták el azok, akik megtehették. Nem kevesen voltak. Sokuknak sikerült partot érni más földrészen. Voltak, akiket nem fogadtak be. Közülük sokakra a halál várt. Ma Európán a sor, hogy befogadja a más földrészekről érkező menekülőket. Sokukat befogadnak. Sokuknak nincs hely. Rájuk, nem kizárt, hogy a halál vár. Miért van az, hogy milliók ugranak egymásnak csupán azért, mert nem ugyanazt gondolják ugyanarról? Talán azért mert nem is ismerik mit gondol a másik? Talán az “írástudók” visszaélnek a hit erejével? Talán érdekükben áll, hogy a különböző hitűek egymásnak feszüljenek? Miért? A hitre könnyű építenie. Nincs szükség magyarázatra, nem kell érvelni. Ez a vakhit. A hit köntösébe lehet burkolni harcias célokat, sanda szándékokat, jogtipró intézkedéseket. Így lesz ez mindaddig, ameddig nem találják meg egymást az egyházi vezetők, s nem alapítanak az ENSZ-hez hasonló szövetséget a vitás kérdések megoldásához? Így lesz ez mindaddig, ameddig a különböző egyházak vezetői nem mondják meg híveiknek: a közös csónakban evezni kell, hogy haladjon, nem egymásnak esni. A hittel visszaélhetnek “okos” politikusok. Meg is teszik. Van, amikor politikájuk alapja a vallás. Van, amikor politikájuk alapja a vezérbe vetett hit.

*

A mi országunk vezetése is hitre épül. Arra a hitre, hogy a hatalom mindenható. Arra a hitre, hogy a hatalom mindenki helyett mindent megold. Az ország vezetője maga a “sárkányölő”, aki harcban áll a magyarokért, aki harcban áll Európáért. Tőle tudjuk – megmondta nekünk –, kontinensük alapja a keresztény-zsidó hit. A muszlim nem “comme il faut”. Aki nem hiszi, szintén nem kívánatos személy. Jobb, ha elhagyja az országot, ameddig teheti. Jobb, ha elhagyja az országot, ameddig be nem zárul a szögesdrót kerítés.

A mi országunk vezetése is a hitre, egészen pontosan vakhitre épül. Ennek a hitnek sarkkövei: a tájékozatlanság, a tudatlanság, a közöny. Nem véletlen, hogy hazánkban a hatalom közvetlen irányítása alá vonta az iskolarendszert. Nem véletlen, hogy a hatalom mondja meg, hol lehet iskola, ki lehet a vezetője, mit taníthatnak és miből, ki lehet pedagógus. Nem véletlen, hogy hazákban a hatalom leszállította a tankötelezettség idejét két évvel, a tizennyolcadik életévről a tizenhatodik életévre. Nem véletlen, hogy a tankötelezettség után egyetlen iskola sem köteles fogadni a tanulót. Nem véletlen, hogy hazánkban a hatalom akarja megmondani kiből mi lehet. Szomorú tény, hogy a magyar társadalom – köztük a pedagógusok – nem lépett fel az oktatás megszállása ellen. Sikertelen maradt az az aláírásgyűjtés is, amelynek célja a tankötelezettség idejének visszaállítása érdekében indított referendum kiírásának kikényszerítése volt.

Az állam ennek a ténynek az ismeretében bátran vállalhatja, bátran végrehajthatja célját, az oktatáshoz való hozzáférés szűkítését. Megvalósíthatja azt az elvet, hogy a tömegeknek nem kell több ismeret, mint amennyi szükséges és elégséges ahhoz, hogy kiszolgálják uraikat. Ez az elv nem új. Mindenütt és mindenkor alkalmazzák ott és akkor, ahol és amikor a hatalom kisajátítása és megtartása volt a cél. Ott és akkor, ahol és amikor a tömegek féken tartása, kijátszása, megosztása a cél. A tudatlanság a hatalom legfontosabb partnere. Ha az iskola az állam irányítása alatt áll, abból lesz valaki, aki az állam szerint „megérdemli”. Ha az iskola az állam irányítása alatt áll, a tanintézeteken keresztül lehet a lehető legtöbb emberhez eljuttatni azt, amit a hatalom fontosnak tart. Ha az iskola az állam irányítása alatt áll, az állam a kezében tartja az ifjúság szellemi fejlődésének, befolyásolásának legfontosabb eszközét. Hosszú, hosszú évtizedekig betöltötte rendeltetését az államilag irányított oktatási rendszer. Ennek is köszönhetően a cseléd cseléd maradt, az uraság uraság. A nép természetes állapotának fogadja el a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot. Ha a nép nem érti, mi zajlik körülötte, akkor lehet minden bajt másra – külső és belső ellenségre – hárítani. Akkor lehet elérni, hogy mindig fentről várják a csodát, az utasításokat, a jóváhagyást. Akkor lehetett elérni, hogy egymásnak ugorjanak, akik más vallást gyakorolnak, más nemzethez, más nemzetiséghez tartoznak, más országban élnek.

Van kiút? Van! Nincs más segítség, csak a tudás, csak a megismerés. Minél többen ismerik és értik az írást, annál kevesebben lesznek azok, akik kardot rántanak a másikra azért, mert más a hite, a bőre színe, a neme, más a nyelve, más a ruhája, más a haja. Minél többen ismerik és értik az írást, annál kevesebben lesznek azok, akik úgy gondolják, ki kell rekeszteni bárkit azért mert más a hite, a bőre színe, a neme, más a nyelve, más a ruhája, más a haja. Van kiút! A kiút a szabad iskola, és a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga és lehetősége. A hittel csak akkor és ott lehet visszaélni, ahol nem értik, mi történik a világban. Ahol nem értik, hogy nem csak annak van értéke, ami ehető. A szabad iskola az, amely képes felszabadítani a gondolatokat, képes megtanítani a gyermeket a kételkedésre, az igazság keresésére, a problémák felismerésére, a lehetséges megoldások feltárására, az öngondoskodásra. A szabad iskola az, amely az egyén képességének, tehetségének, személyiségének feltárását, legteljesebb kibontakoztatását szolgálja, amely felváltja a katonaság szervezési elveire épülő, a pedagógusra az őrmester, a tanulóra a baka szerepét kiosztó, a szülőt hadtápszolgálatra kötelező “hagyományos” iskolát.

*

Európa keresi az utat. Keresi a kiutat a szegénységből, a gazdasági válságból, a széthúzásból, az idegengyűlöletből, a terrorfenyegetettségből. Mindenre válasz lehet az oktatás. Európának – ha nem akar lemaradni – az oktatásba kell befektetnie. Ehhez európai üggyé kell tenni az oktatás lényegét: a tanszabadságot és a tanulás szabadságát. A gyakorlat azt igazolja, hogy az oktatás legfontosabb kérdéseiben szükség van egységes, közös és kötelező megoldásokra. Az oktatás kiszélesítése, az uniós polgárok műveltségi szintjének emelkedése nem lehet tagállami ügy. Az oktatást nem lehet kitenni a változó politikai elvárásoknak. Az oktatásban vannak olyan kérdések, amelyek megtartása nem tartozhat a tagállami ügyek körébe:
- Minden európai polgárnak elidegeníthetetlen alkotmányos joga, hogy megkapja a lehetőséget személyiségének szabad kibontakoztatásához. Az Európai Unió alapvető érdeke, hogy minden polgára éljen a tudás adta lehetőségekkel és kibontakoztassa tehetségét, képességeit. Ezért e jog érvényesítéséhez meg kell, hogy kapjon minden segítséget.
- Az oktatás a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja. Az oktatásban következetesen érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményét, s szigorúan fel kell lépni a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen.
- Az oktatás a készség, képesség fejlesztését helyezze középpontba. Meg kell ismernie mindenkinek a különböző nézeteket, vallásokat, eszmerendszereket. El kell sajátítani minden tanulónak az együttműködést, egymás kölcsönös segítését, tiszteletét.
- A pedagógusnak nagyfokú szabadságot kell biztosítani ahhoz, hogy a gyermekhez igazított egyéni tanulási útvonalat alakíthasson ki. A pedagógus ismerje az európai értékeket, az emberi jogokat, tartsa tiszteletben azokat, s nevelő-oktató munkájában sajátíttassa el azokat tanítványaival.

*

Addig nem lesz béke keleten, nem lesz béke nyugaton, nem lesz béke északon és délen, nem lesz béke a világban, ameddig nem gyúl világosság a fejekben. Ha világosság gyúl a fejekben, akkor a hit nem válhat vakhitté.

Címkék: , ,

2015. október 20. kedd

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!