Simicska jogállama

Simicska Lajos szerint nincs baj, hazánk még jogállam. Mondta ezt, azt követően, hogy a bíróság megsemmisítette a Közgépet a közbeszerzési eljárásokról kitiltó határozatot. Simicskának tudnia kellene, hogy nem mond igazat. Ha nem tudná, akkor tudja meg most, súlyosan téved. Tudnia kell ugyanis, hogy cége sikerei a közbeszerzési eljárásokban – ameddig benne volt a pikszisben, enyhén szólva is – sok vitára adtak okot. Jelen ügyben mindössze arról van szó, hogy a hatalomnak nem volt fontos külön törvényben megkötni az ügyében eljáró bíróság kezét. A hatalom lehetett nagyvonalú vele szemben, hiszen tisztában volt azzal, hogy cége nem lesz nyertese egyetlen közbeszerzésnek sem, amíg ők osztogatják a közpénzeket.

Nem vitathatóan a jogállam utolsó bástyája, a bírói hatalom még nem omlott össze teljesen. Csak idő kérdése. Addig, amíg ez megtörténik, a kormány névre, ügyekre szabott törvényekkel akadályozza meg a jogállam legfontosabb elveinek érvényesülését, a bizonyítékok szabad mérlegelésének lehetőségét, a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését. A bíróságok ugyanis a törvényeknek akkor is alá vannak rendelve, ha azok ellentétesek a jogállami követelményekkel, tartalmuknál fogva, megalkotásuk miatt érvénytelenek. Jogszabály érvénytelenségét kizárólagosan az Alkotmánybíróság állapíthatja meg. Az Alkotmánybíróság tilthatja meg a jogszabály alkalmazását, megsemmisítve az alkotmánysértő rendelkezést. A bíróság – az eljárás felfüggesztése mellett – kérheti az Alkotmánybíróságtól annak megállapítását, hogy az adott ügy eldöntésére irányadó jogszabály sérti az alaptörvényt. A “körültekintő” törvényhozó azonban speciális eljárási szabályok megalkotásával garantálhatja, hogy az eljáró bíróságok ne forduljanak ahhoz az Alkotmánybírósághoz, amelynek tagjait egyébként a kormánypártok bízták meg, s amelynek döntései az esetek túlnyomó többségében összhangban állnak a kormányzati elképzelésekkel. A “körültekintő” törvényhozó speciális eljárási szabályok megalkotásával garantálhatja azt is, hogy az eljáró bíróságok olyan döntéseket hozzanak, amelyek megfelelnek a kormánypárt politikai szándékának. Ez történt legutóbb menekültügyben is.

Ennek megértéséhez ismerni kell a büntető eljárás néhány garanciális szabályát. Az elsőfokú eljárásra – általában – az a járásbíróság az illetékes, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették.  A járásbíróság  egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el, ha a bűncselekményre a törvény nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. A hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak. A bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Ha a szavazás nem egyhangú, a határozatot a többségi szavazat dönti el.  Valamely ügyben a tárgyalás kitűzéséről az eljáró bíróság dönt. Érzékelhetően sok, a hatalom szempontjából elfogadhatatlan döntés születhet, elhúzódhatnak ügyek. Ez kockázatot jelent a hatalomnak. Kockáztatni pedig ez a hatalom, ha valamit nagyon el szeretne érni, nem szeret. A menekültügyi szabályok megértéséhez ismerni kell a Büntető Törvénykönyvnek az országból való kiutasítást meghatározó rendelkezéseit is. Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasítás határozott ideig tart vagy végleges hatályú. A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Itt is mérlegelési joga van a bíróságoknak. Ez kockázatot jelent a hatalomnak. Kockáztatni pedig ez a hatalom, ha valamit nagyon el szeretne érni, nem szeret.

Nézzük, mi is történt menekültügyben. A hatalom döntött! Ez az ország nem válik befogadó országgá! Lépni kellett! És a hatalom lépett. A magyar jogrendszer nem biztosította, hogy a hatalom a büntetőjog eszközeivel léphessen fel a menekültekkel szemben egészen addig, ameddig a Parlament szeptember 4-én nem fogadott el egy “salátatörvényt”. Ebben a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggésben tíz törvényt – köztük a Büntető Törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt – módosított. E törvénnyel az Országgyűlés megalkotta a határzár tiltott átlépése, a határzár megrongálása, valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása büntető tényállásokat. A határzár tiltott átlépése, a határzár megrongálása bűncselekmények elkövetőivel szemben nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés kiszabására is lehetőség van. A parlament e bűncselekmények bírósági elbírálásához az általános szabályoktól eltérő eljárási szabályokat is alkotott. Az ezekben az ügyekben indult büntetőeljárásban az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró [nem kijelölt bíróság] jár el, egyedül, ülnökök közreműködése nélkül. E bűncselekmények miatt indított büntetőeljárást minden más ügyet megelőzően kell a lefolytatni. Ezekben az ügyekben – bűnösség megállapítása esetén – az elkövetőt ki kell utasítani az országból. A kiutasítás a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év, akkor is, ha szabadságvesztés büntetést nem szabott ki a bíróság. A kockázati elemeket a módosító törvénnyel kizárta a jogalkotó. Az ezekben az ügyekben indított büntetőeljárásokban tilos alkalmazni azokat a szabályokat, amelyek azt garantálják, hogy a vádlott megértse mit rónak a terhére, illetve megértse, milyen büntetést róttak ki rá. Nem lehet ugyanis alkalmazni a büntető eljárásnak azokat a szabályait, amelyek előírják, hogy amennyiben a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádirat reá vonatkozó részét az anyanyelvére vagy az általa megjelölt más nyelvre le kell fordítani, és azt így kell a bírósághoz benyújtani, továbbá, hogy a magyar nyelvet nem értő vádlott részére a kihirdetés után az ítélet reá vonatkozó részét az anyanyelvére, illetőleg kérésére az általa ismertként megjelölt más nyelvre le kell fordítani, és azt a részére kézbesíteni kell. Miután ezek a rendelkezések a kihirdetésüket követő napon hatályba is léptek, a határnál lévőknek esélye sem volt arra, hogy megismerjék őket. Ezzel az eljárással súlyosan megsértették a jogalkotás legfontosabb elvét: a jogszabályok megismeréséhez a jogalkotónak megfelelő felkészülési időt kell biztosítania.

A menekültügyben megalkotott salátatörvény nem csak ahhoz nyújt lehetőséget, hogy a kormány megszabaduljon a segítségre szorulóktól. Felhatalmazta a kormányt, hogy saját hatáskörben, az Országgyűlés nélkül megállapítsa, hogy az országban, annak egyes területein a tömeges bevándorlás miatt válsághelyzet alakult ki. Szabad kezet biztosít továbbá a kormánynak ahhoz is, hogy különleges intézkedéseket vezessen be. Így például a kormány szabadon eltérhet minden, az épített környezet alakítására és védelmére vonatkozó előírástól. Néhány példa erre a “felhatalmazásra”. Nemzetbiztonsági célú építmények telkére rendeletben megállapíthatja a beépítés szabályait. Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén rendeletben meghatározhatja a területfelhasználás és beépítés feltételeit. A területileg érintett települési önkormányzat – a fővárosban a fővárosi vagy a kerületi önkormányzat – hatályban lévő településrendezési eszközeinek a kormány rendeletében meghatározott szabályokkal ellentétes szabályait pedig nem lehet alkalmazni Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni általában nem szabad. Nem vonatkozik ez a tilalom arra az estre, ha az építmény tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén nemzetbiztonsági célt szolgál. Az építési tilalom alá eső területen építési munkát nem lehet végezni, kivéve a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben a nemzetbiztonsági célú építmények, építési tevékenységeinek elvégzését. E felhatalmazások alapján kiadott jogszabályok lehetővé teszik, hogy – a lehető leggyorsabb ütemben – oda építsen a kormány lágereket, ahova akar, szögesdrót kerítést húzzon bárhová.

Nem ez az első eset, hogy a Parlament meghatározott ügyekre – a politikai igényeinek, s nem a jogállam követelményeinek megfelelő – speciális szabályokat alkotott. A közismert nevén devizahiteleseket “mentő” törvényben az Országgyűlés megváltoztatta a Polgári Törvénykönyv elévülésre vonatkozó szabályait. Megállította az elévülést. Visszamenőleges hatállyal meghatározta azokat a feltételeket, amelyeknek a fogyasztói kölcsönszerződésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy a pénzintézet részére biztosított egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre, díjemelésre vonatkozó rendelkezései érvényesek maradjanak. Ezekben az ügyekben megváltoztatta a polgári peres eljárások rendjét is, lerövidítve az eljárási határidőket, korlátozva a bíróság mérlegelés kereteit, korlátozva a szabad bizonyítás elvének érvényesülését.

Visszatérve a közbeszerzésekre, itt sincs rendben semmi. Törvény biztosítja, hogy a kormány döntése alapján a közbeszerzési eljárásban kizárólag az ajánlattételre felhívott gazdasági szereplő tehessen ajánlatot. Ez a megoldás lehetőséget biztosít arra, hogy az legyen a nyertes, aki közel áll a hatalomhoz

A jogállam nem attól jogállam, hogy léteznek törvények, amelyek alapján bírói ítéletek születnek. Ha ez a két feltétel elég lenne, akkor a zsidó törvényeket végrehajtó bírói ítéletek is jogállamban születtek volna meg. A jogállam attól jogállam, hogy szilárd és megismerhető a jogrend. Érvényesül a törvények uralma. A végrehajtó hatalom a törvények keretei között szabályozhat. A törvények megtartása, megtartatása mindenkire kötelező. A törvények biztosítják az emberi méltóságot. A törvények nem tesznek különbséget azon az alapon kik tartoznak a hatalomhoz, s kik nem. A törvények egyértelműen meghatározzák a követendő, elvárt magatartást. A törvények garantálják, hogy akik megtartják rendelkezéseit, azok sikeresek lehetnek. Garantálják továbbá, hogy akiknek sérülnek a jogaik, azok független bíróság előtt, tisztességes eljárásban kereshetnek védelmet. A jogállamban biztosított, hogy a jogszabályok megfelelő előkészítés után, az érdekeltek bevonásával, a következmények mérlegelésével születnek meg, s bevezetésükhöz, megismerésükhöz elégséges időt biztosít a jogalkotó.

A mai hatalom által felépített Jó Állam – ellentétben egyik építőmesterének állításával – ezeknek a követelményeknek a tükrében nem tekinthető jogállamnak. Ahol pedig nincs jogállam, ott senki és semmi nem lehet biztonságban.

2015. szeptember 30. szerda

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!