A Rabszolgák kórusa

Hazánkat permanensen sújtja a kormányzár. A kormány zár alá vette a tisztességet, az ésszerűséget, a szakszerűséget és a tehetséget. Ez világosan kiderül abból a tényből, hogy amihez ez a kormány hozzányúlt az elmúlt hat évben, az gallyra ment.

Egyetlen dolog működik: a kormányzati kommunikáció, amely a kudarcokból valóban sikert gyárt. Ez viszont tényleg elismerésre méltó, nagy bravúr. Itt van például az oktatás. Semmi nincs a helyén, semmi nem működik rendesen, de mi a téma? Szállítják a tankönyveket az iskolába. Nem kell a szülőnek előre fizetni a tankönyvért, csak amikor átveszi. Tisztességes díjazást kapnak a tankönyvfelelősök. Arról már nem esik szó, hogy mindez bejáratott módon, többnyire olajozottan zajlott, mindaddig, amíg az állam bele nem nyúlt a rendszerbe. Egészen pontosan mindaddig, amíg az állam szét nem verte a tankönyvpiacot. Mindaddig, amíg az állam meg nem szüntette a tantervi szabadságot, a tanári tankönyvválasztás lehetőségét. Mindaddig, amíg az állam magához nem vonta a tankönyvfejlesztés, -előállítás és -forgalmazás valamennyi feladatát. Ekkor jött a káosz, s rendeltek a tankönyvek mellé rendőri őrizetet, postai csomagszállító kocsikat, készítettek névre szóló tanulói tankönyvcsomagot. Mellesleg kötelezték a szülőket arra, hogy előfinanszírozzák az állami tankönyvellátást, s ennek keretei között a nyári nyaralásra szánt összegből fizessék ki azokat a könyveket, amelyek meg sem érkeztek az iskolába. Hasonlóan jól működik az egészségügy reformja is. A közös minisztériumba összevont két ágazat végre a gyakorlatban is egymásra talált. A műtét során felkészítik a pácienst arra, hogy a következő, hasonló beavatkozást saját magán, saját maga végezze el. A szimbiózis első eredménye közismertté vált. Egy rokkantnyugdíjas önkezével vetett véget az életét veszélyeztető érelzáródásnak a lábában. Ez aztán a hatékonyság, a költségcsökkentő megoldás! Nem beszélve arról, hogy így lehet a leggyorsabban csökkenteni a várólistákat is. A minimálbér emelkedik, hirdeti az oktatásért felelős minisztérium régóta nyugdíjas, volt munkatársa. Nem számít, hogy Európában a bruttó 333 euróval sorrendben a tizenkilencedik helyen vagyunk. Nem számít az sem, hogy a közmunkások minimálbére bruttó 263, 85 euró (háromszáz forinttal számolva egy eurót). A reklámguru nyugdíja feltehetően a többszöröse ezeknek az összegeknek, különben nem lenne olyan lelkes résztvevője a porhintésnek.

Egyébként a kormányzár kézzelfogható változata szépen gyarapodik. A pengével is ellátott drótkerítés világosan megmagyarázza az értetlenkedőknek, Magyarország nem nyújt segítséget ahhoz, hogy hazájában bárki elkerülje sorsát. A drótkerítés nemcsak a nyugat felé tartó hordák feltartóztatására szolgál, hanem segíti a vadászturizmus fellendülését is. Nem nehéz megjósolni, hogy rövidesen felveri az éjszakai csendet a drótkerítés által elválasztott állatcsaládok sírása. Miután a drótok között legjobb esetben is csak csókolózni lehet, nem zárható ki egyes fajok kipusztulása. A vadász általában nem szívbajos. Talál megoldást a csendháborítás megszüntetésére. A drótkerítés által elválasztott vadállatcsaládok még meg is köszönik, ha egy-egy golyóval megszabadítják őket a vágyódás gyötrelmeitől. A hatékony kormányzás mintapéldája egyébként ez az építkezés. Nem kell tervezni. Nem kell engedélyeztetni. Nem kell a környezetvédelemmel törődni. Nem kell a költségekkel foglalkozni. Nem kell a határidőkkel bíbelődni. Országunknak mindenlátás, mindentudás képességével megáldott vezetője van. Akarata szent. Ha egy hónap alatt kell – az eredeti négy hónap helyett – kerítést állítani, akkor a kerítés egy hónap múlva állni fog. Ha kell minden rabot, minden közmunkást harcba szólít a harci kürt. Ha kell az összes teherautót lefoglalja az állam. Nincs akadály. A híradó már meg is mutatta, milyen eljárással lesznek tartósak az ideiglenes határzár fémoszlopai. Már érthető, sőt a vezér bölcs előrelátását igazolja a büntetőpolitika folyamatos szigorodása.

Van még reformelképzelés a tarsolyban. Igaz, csak úgy foghegyről odavetve lehet megismerni az újabb és újabb kormányzati ötleteket. Az sem baj, ha az egy-egy ágazatot “jobbító” szándékok látszólag nincsenek egymással összefüggésben, látszólag semmit sem javítanak a helyzeten. Nézzük például a kormányzat kedvenc kísérleti terepét, a köznevelést. Mit számít az, hogy kikapcsolják a gázt az iskolákban? Mit számít az, hogy a gyermekek közül sokan éhesek? Semmit! Ezek a problémák elhanyagolhatók. Az viszont – az elejtett kormányzati prüntyögésekből – már tudható: bevezetik az általános iskolákban a kilencedik évfolyamot, megrövidítik a nyári vakációt, s mellesleg elrendelik a mindennapos éneklést. Mi az összefüggés? Egyszerű. A köznevelés azé, aki megérdemli. Ki érdemli meg? Azt eldönti a mindentudó. Az évfolyamnöveléssel például kialakítható a hat + három + három iskolaszerkezet, amely lehetővé teszi a tanulók korai szétválogatását. A szegény családok gyermekeinek – hat elemi után – a Híd programokba irányítását. Minél kevesebben tanulnak tovább a tankötelezettség lejárta után, annál több a költségvetés megtakarítása. Az elit családok gyermekei a hetedik évfolyamtól a gimnáziumokba mehetnek. Van még lehetőség más megtakarításra is. A vakációnak a szorgalmi időbe történő áttolásával az állam megmenekült a nyári táboroztatás feladatainak egy résztől. Szorgalmi időben a pedagógus munkaidőben, a fizetéséért felügyel a tanulókra. A mindennapos éneklés friss miniszteri ötlet. Friss, de nem vitathatóan praktikus megoldás. Egyrészt elnyomja a gyomor korgásának fület zavaró hangját, másrészt megoldja azt a dilemmát is, miképpen lehet az állami iskolákba behozni a vallásos nevelést? Énekléssel! A zsoltáréneklés az a kulturális nevelés része, nem hitoktatás. A zsoltáréneklés egyébként megoldható a mindennapos testnevelési órák keretében. A zsoltár hangjaira jól lehet menetelni. Az oktatás ura még bizonytalan. Lehet, hogy első időkben megelégszik iskolánként egy-egy kórussal is. Vajon eszébe jutott-e a Rabszolgák kórusa? Valószínűleg nem. Pedig azt nem is kell megszervezni! Ott vannak a Nemzeti Pedagógus Karba bekényszerített pedagógusok. Mellesleg, aki nótára és nem cigarettára gyújt rá, az ellen csak akkor lehet – a Nemzeti Pedagógus Kar Pedagógus Etikai Kódexe rendelkezései alapján – etikai eljárást indítani, ha rosszul választja meg a nótát.

Mit tegyen az ellenzék? Ha segítő kezet nyújt a további “reformok” kidolgozásához, világossá teszi, hogy a Jó Állam része, s nem kíván mást, mint átvenni a kormánykereket.. Voltak, vannak ilyen kezdeményezések! Pedig, aki ennek a kormánynak segít, az a cinkosává válik. A kormánykerék átvétele egyébként sem javít a helyzeten. Újra kell építeni az esélyegyenlőségre és a szolidaritásra épülő, demokratikus jogállamot. Az esélyegyenlőségre és a szolidaritásra épülő, demokratikus jogállam újraépítése drótkerítések között nem oldható meg. Annak, aki felvállalja ezt a feladatot, világossá kell tennie, melyik az az út, amelyik kivezet a szögesdrótok közül. Világossá kell tennie azt is, mi a teendő annak érdekében, hogy ne csak a határon, hanem a lelkekben is ledőljenek a falak.

A Rabszolgák kórusát pedig országosan kell megszervezni. Tagja lehet mindenki, aki úgy gondolja nem Orbán Viktornak, hanem saját magának kell döntenie arról, vasárnap misére megy vagy vásárolni. Minél többen vannak a kórusban, annál hangosabban szól a szabadság utáni vágyódás dala. Talán a kórus meghozza az összefogást, a bátorságot, kinyitja a szájakat. Talán a dal hazánkban is új lángot gyújt a bús szívekben. Van rá ok. Moldova György megírta a Joszif Sztalin szárnyvasút történetét. Így tudható milyen sors vár a hatalom által elrendelt szakszerűtlen építkezésekre. A kormányzást látva, van ok az aggodalomra.

2015. augusztus 22. szombat

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!