A magas polc

Az ember azt gondolná, a hivatal méltóságot, tartást ad. Minél magasabb a polc, annál egyenesebb derékkal lehet ülni rajta. Minél nagyobb sarzsit visel valaki, annál nagyobb bátorságot, öntudatot merít belőle. Nálunk ez is másképpen alakult. Nálunk az is, akinek az egekben kellene trónolnia, visszabukik a felhők alá, hogy megcsókolja azt a kezet, amelyik támasztékul szolgált a felkapaszkodásához.

Jól kifundált ez a rendszer! Cifra rangok mögé rejtett szolgalelkű kegyencek keresik uruk kedvét. Ez jellemzi hazánk főméltóságait is akik – bár tisztük szerint a végrehajtó hatalom ellensúlyát lennének hívatva betölteni – sietnek megnyugtatni mentorukat, a miniszterelnököt: eszük ágában sincs tenni a dolgukat. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem ártsanak a kormánynak. Schmitt Pál, az állam első embereként nem érzett rá arra, nem tartotta fontosnak, hogy a nemzet egységének kifejezéséhez hozzátartozik a tárgyilagos mérték- és távolságtartás a pártoktól, a végrehajtó hatalomtól, hogy az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés nem egyeztethető össze a motor szerepének elvállalásával a kormányzati törvényalkotásban. Mint ahogy az Alkotmánybíróság elnöki pozíciója is kizárja, hogy Lenkovics Barnabás kötelezettséget vállaljon a kormányzati munka “akadálymentesítésére”. Ez a magatartás nem a jobboldali vagy a baloldali szemléletből ered, nem oldalfüggő. Ez a magatartás a hivatástudat hiányából vezethető le.

Az ország érdekében a miniszterelnöknek alkotmányos-gúzsba kötve kellene táncolnia, melynek egyik végét a köztársasági elnök, másik végét az Alkotmánybíróság elnöke tartja a kezében, szorosabbra húzva azt, valahányszor ki akar törni szorításából. Rég nincs már azonban alkotmányos jogrend hazánkban, s ebben nagy szerepe van a jelenlegi köztársasági elnöknek és elődjének. Kivette a részét e helyzet kialakulásában az Alkotmánybíróság is. Ma senki nem számolhat ép ésszel azzal, hogy megismerheti és megtarthatja a játékszabályokat. Senki nem számolhat ép ésszel azzal, hogy amennyiben megtartja a játékszabályokat, akkor tisztességes úton boldogulhat. Nincsenek játékszabályok, nincsenek tisztességes utak. Csak az boldogulhat, aki közel van a tűzhöz. Akinek nincs rokona, nincs ismerőse, nem utódja senkinek, aki ma számít, azt nem fogja szeretni ez a hatalom.

A fülkeforradalom nem más, mint a demokratikus jogállam lebontásának és helyette a Jó Állam [ezt a kifejezést használják és így leírva a különböző törvényekben] felépítésének a programja. Milyen is a Jó Állam? Korlátlanul felelőtlen, minden kontroll nélkül működik, amelyben személyre szabott, pillanatok alatt megszületett, tetszés szerint újra és újra írt, turmixként összekavart jogszabályzagyvalék adja a törvényesség látszatát. A Jó Állam fokozatosan terjeszkedik. Mindent elnyel, mindenbe beleszól.

Jól kifundált ez a rendszer! Egyetlen személyre épül. Egyetlen személy akarata ölt testet törvényi formában. Egyetlen személy akaratától függ, kiből lesz, kiből lehet valaki. Nem csoda hát, hogy senki nem számíthat segítségre, ha bajba jut. Nincs kihez, nincs hova fordulnia. De éppen ezért nem lehet jól kifundált ez a rendszer. Ez a rendszer csak addig működik, amíg ki nem nyílik azoknak a szeme, akik ma elhiszik, sorsuk az alávetettség. Akik ma elhiszik, az állam mindenható. Akik ma elhiszik, egyszer nekik is jut a tortából.

Ha kinyílnak a szemek, leborulnak a polcok. Minél magasabb a polc, annál nagyobbat lehet zuhanni róla.

2015. március 18. szerda

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!