A köznevelés és az internetadó

Az államosított köznevelés sorsa egyetlen ember szeszélyének van kiszolgáltatva, annak a személynek, aki a kormány nevében a döntéseket hozza. Az államosított köznevelés ugyanis teljes egészében az államtól, annak pénzügyi helyzetétől, illetve az oktatás társadalmi szerepének kormányzati elismerésétől függ.

Miután az államosított köznevelési intézményeket megfosztották jogi személyiségüktől, saját bevételre nem tehetnek szert. Miután kivonták őket a helyi önkormányzati feladatellátásból, érdemi önkormányzati támogatásra nem számíthatnak. Magukra maradtak. egészen pontosan az állam nyakán. Annak ellenére, vagy épp azért, mert az állami intézményrendszert egyetlen hivatalba szervezték, biztonságos működésükhöz sem az ez évi, sem a jövő évi tervezett költségvetés nem biztosítja a szükséges fedezetet. Nem kell matematika tanárnak lenni annak kiszámításához, hogy a jövő évi költségvetés benyújtott tervezetéből legkevesebb százötvenmilliárd forint hiányzik ahhoz, hogy az államosított köznevelés rendszere működéséhez szükséges minimális fedezet rendelkezésre álljon. A rendszer hiánya persze sokkal több, mert az óvodák fenntartásához szükséges fedezetet sem kapják meg az önkormányzatok. A hiány természetesen sokkal nagyobb, mivel az állami fenntartásba vett intézmények önkormányzati működtetéséhez szükséges fedezet sem látszik a költségvetésében. Íme a beszédes számok: a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ költségvetése nem éri el az idei módosított költségvetését. Az eredeti 484 244,7 millió forintot 60 000 millió forinttal egészítette ki az idén a kormány. A javaslatban ennél kisebb összeg 523 857,6 millió forint szerepel. Hiányzik a 2014. szeptemberi béremelés áthúzódó költségvetési hatása, a mintegy havi 10 000 millióforintnyi kiadás fedezete, a 2015. évi soros előrelépések, a januári Pedagógus II. fokozatba lépőknek, a szeptemberi béremelés további költségeinek, az életpálya szeptemberi, további mintegy hétezer főre történő kiterjesztésének – fedezete. Annak ellenére, hogy az állami intézményfenntartó költségvetésében – a személyi kiadások terhére – megduplázódott a dologi kiadások előirányzata – 25 747,3 millióról, 53 432,1 millióra –, ez az összeg még a legszükségesebb kiadásokat sem fedezi. Fejlesztésre pedig egy fillér sem jut. Az óvodák fenntartására szánt többlet források – 138 596,1 millióról nőtt 142 348,9 millióra – jól érzékeltetik, hogy az önkormányzati intézményfenntartók sem tudják ellátni feladataikat e támogatásokból, mivel e körben is megjelennek ugyanazok a többletterhek, mint amelyek megjelennek az állami intézményfenntartónál. A gyermekétkeztetésre szánt többletforrások – 52 639,6 millió forintról nőtt 58 000 millióra – mutatják, hogy az egészséges étkeztetés kormányprogram fedezetét az önkormányzati intézményfenntartóknak kell előteremteniük.

Hoffmann Rózsa a hályogkovács magabiztosságával szajkózta négy éven keresztül, hogy a köznevelés közszolgálat, amelynek semmi köze nincs a piachoz, a gazdasághoz, ezért nem lehet az iskoláknak saját bevétele. Minden gyermeknek, minden tanulónak, bármelyik településen él, azonos színvonalú ellátáshoz van joga, mondta az államtitkár, ezért az iskoláknak nincs helyük az önkormányzati ügyek körében. Álláspontja szerint az azonos színvonalú ellátás csak akkor biztosítható, ha az állam mondja meg, hol lehet iskola, mit kell tanítani az iskolának, mikorra, miből, ki lehet iskolaigazgató, ki lehet pedagógus. Ami a legfontosabb, az állam mondja meg hányan, kik és milyen iskolában tanulhatnak tovább a tankötelezettség megszűnése után. Cél az egységes magas színvonalú oktatás elérése, mondta az államtitkár. Koránt sem mindegy, hogy milyen magasan van a léc? Az egyre romló tárgyi feltételek, az egyre nehezebb munkakörülmények sok jóval nem kecsegtetnek.

Az állami fenntartású intézmények szakmai kiadásainak költségeit az állam magára vállalta. A működtetéssel összefüggő kiadásokat a háromezer főnél nagyobb lélekszámú településeknél hagyta. Ezt a feladatot az önkormányzatoknak saját, egyre csökkenő bevételeikből, lényegében költségvetési támogatás nélkül – 2, 500,0 millió forint van beállítva ehhez a feladathoz – kell fedezniük. A köznevelés finanszírozásának elvi alapja a köznevelésről szóló törvény rendelkezései szerint az elismert, számított álláshelyeken foglalkoztatottak bére és azok közterhei. A köznevelésről szóló törvény és végrehajtási rendeletei fenntartótól függetlenül meghatározzák, hogy adott köznevelési intézményben milyen munkakörökben hány létszámot kell alkalmaznia és finanszíroznia a fenntartónak. A köznevelésről szóló törvény azonban a legfontosabb munkakör létszámigényét nem határozza meg. Ehhez három mutatóra van szükség: a finanszírozott időkeretre, a pedagógus heti tanórai foglalkozásainak a számára, a csoportok, osztályok kialakításánál alkalmazott gyermek-, tanulólétszámra. Ezek közül egyetlen mutató, a finanszírozott tanítási időkeret szabályozott egyértelműen és pontosan a köznevelésről szóló törvényben. A pedagógusok heti tanórai foglalkozása huszonkettő-huszonhat óra, de harminckét órát kötelesek az intézményben tartózkodni, és huszonhat óra felett további eseti helyettesítésre és felügyelet ellátására kötelezhetők. Az óvodai csoportoknak, iskolai osztályoknak a köznevelésről szóló törvényben minimális, átlag és maximális létszáma van. Nem mindegy, hogy kilencven tanulóból harminc fős vagy huszonhárom fős osztályokat alakítanak ki. Nem mindegy, hogy heti huszonkettő vagy heti huszonhat órát kell tanítania a pedagógusnak. A köznevelésről szóló törvény azt sem határozza meg hány iskolának kell működnie az országban, milyen befogadóképességgel. Annyi biztos, hogy az államnak, ha a gyermek eléri a tizenhatodik életévét, megszűnik az ellátási kötelezettsége. Annyi bizonyos, hogy a tankötelezettség – a még szakmát sem nyújtó – Híd-programban is teljesíthető, ha nincs elég iskolai férőhely. Ezért bizonytalan minden iskola, s különösen a magánintézmény helyzete. 2015. szeptember 1-jétől a nem állami intézmények közül csak az egyházi intézmények jutnak hozzá a javaslatban meghatározottak alapján számított – tehát nem a ténylegesen kifizetett bér és járulékainak megfelelő – támogatás teljes összegéhez. Ettől az időtől kezdődően a magánintézmények közül a gazdasági társaságok a támogatás harminc, az alapítványok hetvenöt százalékára válnak jogosulttá.

A kormány egyetlen döntésével elrendelheti, hogy a köznevelés működéséhez, fejlesztéséhez szükséges hiányzó forrásokat megszorító intézkedésekkel – a munkaterhek növelésével, tömeges elbocsátásokkal, intézménybezárásokkal, a tanulmányi idők csökkentésével, a pedagógus illetmény előmeneteli rendszernek a minimálbértől való elválasztásával – teremtsék elő.
Miután törvényi garancia hiányában minden megoldás elképzelhető, az a kérdés, hogy gyermekeink sorsa ér-e annyit, mint az internethez való hozzáférés joga?

2014. november 11. kedd

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!