A választások tisztaságáért

Sokan vannak azon a véleményen, hogy addig nem lehet diktatúráról beszélni, ameddig szabad választásokon le lehet váltani a regnáló hatalmat. Hazánk állapotát szemlélve el lehet vitatkozni azon, hogy a jelenlegi kormányzás kimeríti-e a diktatórikus irányítás ismérveit, vagy csak az autoriterét. E kérdés eldöntésénél nem irányadó az a tény, hogy a jelenlegi parlament szabad választások
eredményeképpen nyerte el megbízatását, mivel van rá példa, hogy a szabad választások után létrejött parlament szétveri a parlamentáris demokráciát.

Nem érdemes felsorolni – akit érdekel, az ismeri, akit nem érdekel, az meg úgy sem olvassa el –, mi történt az elmúlt közel négy évben hazánkban. Ha azonban a diktatúra egyik jellemzője, hogy a hatalom egyetlen személy kezében összpontosul, aki azt csinál, amit akar, akkor nehéz megcáfolni azt az állítást, hogy hazánkban ma diktatúra van. Valójában egyetlen hatalmi ág gerincét nem sikerült még teljesen összeroppantani, a bírói hatalomét. A technika azonban már adott. A bírói kinevezések és felmentések köztársasági elnöknél történő kezdeményezésének kormányzati hatáskörbe vonásával csak idő kérdése, hogy a személycserék meghozzák a kívánt hatást.

Ami pedig a választások szabadságát illeti, nem túlzás az az állítás, hogy nem biztosítottak az egyenlő feltételek a hatalomért indulók részére. Miért? A nyilvánosság minden előnye a kormánypártokat szolgálja. A választások megszervezésének eredetileg elfogadott szabályai is garantálták, hogy a kormányoldal felé lejtsen a pálya. A választások időpontja előtt néhány hónappal pedig számtalan ponton átírták a választási eljárási szabályokat, tovább erősítve a ma hatalomban lévők választási esélyeit. Önmagában már az a tény is aggodalomra ad okot, hogy a kétharmad a – minden politikai egyeztetés nélkül elfogadott – választási szabályokat tetszés szerint, bármikor hozzáigazíthatja a napi aktuális igényeihez. Ennek következtében az eredetileg is félreérthető, félreértelmezhető szabályok végkép megismerhetetlenné válnak a választások megszervezésében közreműködő hatóságok, a választásokon indulók és a választók részére.

Legutóbb az Országgyűlés 2013. szeptember 26-án fogadta el Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítását, amelyben korlátozta a választási kampányidőszakban folytatható tájékoztatási tevékenységet. E változtatás lényege, hogy az országgyűlési képviselők általános választását megelőző kampányidőszakban televíziós és rádiós politikai reklámot csak a közszolgálati csatornákon lehet közzétenni. Ez a korlátozás az ellenzékben lévő politikai pártokat hátrányos helyzetbe hozza, figyelembe véve, hogy a kormány közpénzen hónapok óta kampánytevékenységet folytathat a közmédiákban. A közmédiákban egyébként az ellenzéki vélemények, a kormányintézkedések kritikája nem jelenhet meg. Nem biztosított az érdekek, a vélemények ütköztetése. Nem kötelezi a szabályozás a kormánypártokat arra sem, hogy az ellenzéki kihívókkal vitaműsorokban vegyenek részt.

A választási eljárásról szóló törvényben – az Alaptörvény ötödik módosítására hivatkozva – 2013. decemberében az Országgyűlés több, mint ötven, köztük jó pár érdemi változtatást hajtott végre. A változtatások túlnyomó többségének egyébként semmi köze nincs az Alaptörvény módosításához.
A politikai reklámok közzétételére vonatkozó új rendelkezések a gyakorlatban lehetetlenné teszik, hogy a kormánypropaganda mellett az ellenzék érdemi tájékoztatást adjon a választók részére. Az országgyűlési képviselők általános választását megelőző kampányidőszak ötven napján, a pártlistát állító összes jelölő szervezet részére a politikai reklámjaik közzétételére mindösszesen négyszázhetven perc áll rendelkezésre. 2013. december 11-én léptek hatályba azok az új rendelkezések, amelyek szinte lehetetlen feltételeket szabnak a politikai hirdetésben részt vevőknek. Amennyiben sajtótermék politikai hirdetést kíván közölni, a választás kitűzését követő öt munkanapon belül az Állami Számvevőszékhez el kell juttatnia a hirdetési szolgáltatásainak árjegyzékét, amelyet az nyilvántartásba vesz, és honlapján közzétesz. A sajtótermék ugyanezt az árjegyzékét a honlapján közzéteszi. Politikai hirdetést kizárólag olyan sajtótermék közölhet, amelynek hirdetési árjegyzékét az Állami Számvevőszék nyilvántartásba vette. Politikai hirdetés csak a nyilvántartásba vett árjegyzék által meghatározott ellenérték fejében közölhető. Arra vonatkozóan, hogy a nyilvántartásba vétel kötelező-e, vagy megtagadható, s ha ez utóbbi a helyes válasz, akkor van-e jogorvoslati lehetőség, nincs válasz.

Alapvetően megváltoztak a szavazóhelyiségekhez való eljutás szabályai. A választópolgár az új törvényszöveg szerint ehhez igénybe veheti más személy segítéségét is. Ez a mondat így feleslegesnek tűnik. Mert a segítségkérés és nyújtás sok minden lehet, például öltöztetés. Miért ne kérhetne, és kaphatna segítséget bárkitől a választópolgár ahhoz, hogy eljusson a szavazóhelyiségbe, például mert nem tud járni? A törvényalkotó viszont csak egy, számára fontos segítségnyújtásra gondolt, nevezetesen a választók szavazóhelyiségbe történő szállításának megszervezésére, amely eddig tilos volt, s okot adott a választás eredményeinek a megsemmisítésére. A jogalkotói sanda szándék csak az ismertetett mondathoz hozzákapcsolódó további új törvényszövegből tárható fel. A decemberi törvényszöveg ugyanis a következők szerint folytatódik: a szavazóhelyiséghez történő szállításra nyilvános felhívás nem tehető közzé, a szavazóhelyiséghez történő szállításra autóbuszos személyszállítás nem végezhető. Nem tilos viszont a személygépkocsival történő szervezett szállítás megszervezése, és nem tilos az utaztatás során a választói akarat befolyásolása.

Nem új vitapont, hogy a választási törvény hátrányosan megkülönbözteti a nemzetiséghez tartozó választópolgárokat. A nemzetiségi választópolgárként névjegyzékben szereplők részére ugyanis az egyéni választókerületi szavazólap mellett csak a nemzetiségének listás szavazólapját kell átadni. A nemzetiséghez tartozó választópolgárok tehát nem vehetnek részt a pártlistára történő szavazásban. Ez sérti az érintettek jogait, és indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz, hiszen dönteniük kell, hogy a szavazatukat a pártlistára vagy a nemzetiségek listájára adják-e le. Ez több százezer választót érint. A módosítással az országgyűlés nem oldotta fel ezt az alkotmánysértő ellentmondást.

A választásról szóló törvény különbséget tesz a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok és a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok között. A vitatott decemberi módosítás e körben is alapvető változásokat vezetett be, anélkül hogy megszüntette volna az aggodalomra okot adó eljárási hiányosságokat. A Nemzeti Választási Iroda felveszi a levélben szavazók névjegyzékébe azt a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárt, aki legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján szerepel a központi névjegyzékben. A levélben történő szavazásnál azonban továbbra is hiányoznak azok a garanciák, amelyek kizárják a választójoggal való visszaélés lehetőségét. Nem lehet ellenőrizni, hogy a választójogot az érintett saját akaratának megfelelően, szabadon gyakorolta-e, vagy más befolyása alatt. Az, aki a választás napját megelőző hetedik napot követően magyarországi lakcímet létesít – amennyiben a Nemzeti Választási Iroda megküldte részére a szavazási levélcsomagot, vagy a szavazást megelőző tizenötödik és hetedik nap között bármelyik napon szerepel a levélben szavazók névjegyzékében – az részt vehet az egyéni választókerületi szavazásban is. Ez a megoldás lehetővé teszi a külhoni szavazók korlátlan számú bejelentését minden olyan körzetbe, ahol bizonytalan a végkifejlet.

Abban az esetben, ha Magyarországon lakcímmel rendelkező állampolgár külföldön tartózkodik, nem szavazhat levélben, hanem be kell jelentkeznie a külképviseleti névjegyzékbe. A külképviseleti szavazás csak akkor lehetséges, ha azt a fogadó állam nem ellenzi. Ebből az következik, hogy míg a határon túl élő, de az országban lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgár levélben szavazhat, ha élni akar ezzel a jogával, a külképviseleti szavazást a fogadó állam megakadályozhatja. A Magyarországon kívül tartózkodó, külképviseleti névjegyzékben szereplő választópolgár a külképviseleten adhatja le szavazatát, amely adott esetben jelentős költségekkel járhat, illetőleg hosszú ideig tartó utazást igényelhet. A decemberi törvénymódosítás nem változtatott ezeken a szabályokon.

A Szabad Emberek Magyarországáért Liberális Párt a választások szabadságának védelmében – 2014. január 12-én – petíciót nyújtott be az Európai Parlamenthez, kérve, hogy az alakítsa ki véleményét, és fogadjon el ajánlást a következő kérdésekben: összhangban áll-e az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel
– a választási eljárás rendelkezéseinek a választás időpontja előtt néhány hónappal történő átfogó módosítása, illetve
– a választási eljárásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek különbséget tesznek a választópolgárok között, azon az alapon, hogy a magyar nemzethez vagy valamely magyarországi nemzetiséghez tartoznak, illetve azon az alapon, hogy rendelkeznek-e Magyarország területén állandó lakóhellyel vagy sem?

2014. január 27. hétfő

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!