Iskolámat egy sztrájkért

Sokan egyetértenek azzal, hogy az oktatási rendszer államosítása több, mint hiba: merénylet az ország ellen, bűn a gyermekekkel szemben. Nem azért, mert beszerzési zavarokat okozott, s nincs WC-papír vagy kréta, hanem azért mert az állam minden szereplőt kiszorított a döntési folyamatokból, minden szereplő kiszolgáltatottá vált, lényegében az egész rendszer az állami ideológia közvetítői szerepére lett kárhoztatva. Súlyos következmény, hogy maguk az intézmények megszűntek, beépültek egy hivatali rendszerbe, elveszítették azt a jogukat, hogy szerződést kössenek. Nincs költségvetésük, nincs bérgazdálkodási joguk. Az intézmény vezetője nem dönthet arról, hogy kivel kíván dolgozni. Megszűnt a tantervi szabadság, nincs egyéni tanulási útvonal, minden gyermeknek ugyanazt kell tanítani, ugyanakkor. Aki lemarad, az kimarad. Minden pedagógus felett a munkáltatói jogot egy személy gyakorolja, s minden intézmény egy szervezet részévé vált. Az állami fenntartású köznevelési intézményen belül csak az változtathat a munkavégzés helyszínén, akinek ezt az egyetlen munkáltató megengedi.

Mégsem egyszerű megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségei, kötelezettségei, feladatai vannak, lehetnek a szakszervezeteknek abban a helyzetben, amikor az Országgyűlés már meghozta a döntést a köznevelés rendszerének államosításáról. Egy olyan helyzetben, amikor a pedagógusok jelentős része a mai kormánypártokat támogatta. Egy olyan helyzetben, amikor a pedagógusok túlnyomó többségének – érthető és elfogadható okokból – a munkahely megőrzése a legfontosabb elvárása. Egy olyan helyzetben, amikor a pedagógusok – néhány kivételtől eltekintve – napi megélhetési gondokkal küzdenek. Nem lényegtelen tény az sem, hogy a százhetvenezer pedagógus körében – valamennyi szakszervezetet figyelembe véve – sincs ötven százalékos a szervezettség,

A valóság az, hogy az önkormányzatiság felszámolása, ehhez tartozóan a közoktatás rendszerének köznevelés rendszereként történő államosítása szinte teljes társadalmi közöny mellett zajlott le. A nemzeti köznevelésről szóló törvény alkotmányosságát vitató, 2011 december utolsó napjaiban – még a régi szabályok szerint – benyújtott, majd 2012. januárjában – az új szabályok szerint – megújított alkotmánybírósági beadvány nem jutott el a tárgyalási szakaszig, mivel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a benyújtó Pedagógus Szakszervezet nem tudta bizonyítani érdekeltségét a támadott törvénnyel összefüggésben. Az alapvető jogok biztosa a Pedagógusok Szakszervezete februári megkeresésére augusztusban az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve a törvény alkotmányossági kontrollját. Döntés nincs. Nem tudott tömegeket megmozgatni a Pedagógusok Szakszervezete akkor, amikor a települési önkormányzatok polgármestereit kérte, helyi vitanapokon kérdezzék meg a lakosságot arról, mit szólnak az iskolák államosításához. A két egymást követő évben a Pedagógusok Szakszervezete által a Pedagógus napon szervezett tüntetéseken nagy eredménynek számított, hogy a Szalay utca megtelt, sőt kilógtak a résztvevők a “kettes” villamosig. A köznevelés parlamenti vitanapján – amelynek megtartására azt követően került sor, hogy a Pedagógusok Szakszervezete valamennyi képviselő részére megküldte az állami fenntartásba vétel elhalasztásának indokolását tartalmazó levelét – a képviselők semmivel sem voltak többen, mint ahányan egy átlagos parlamenti napon lenni szoktak. Az üres ház falai között (vissz)hangzott el, jószerivel cáfolat nélkül, a kormányzati beszámoló az államosítás előkészítettségéről.

Normális körülmények között – miután a sztrájktárgyalások a munkáltatók és a munkavállalók között zajlik – sztrájkügyekben a kormány nem illetékes. A pedagógusok sztrájkbizottsága novemberben indított akciójánál azonban alkalmazni kellett a sztrájktörvénynek azt a rendelkezését, miszerint, ha a munkáltató személye a sztrájkkövetelésben nem határozható meg, a kormány kijelöli az egyeztető eljárásban részt vevő képviselőjét. Közel kettőezer ötszáz intézményfenntartó önkormányzat helyett lépett be a kormány, illetve képviselője, az oktatásért felelős miniszter. A sztrájkbizottságban részt vevők elfogadták, hogy a Pedagógusok Szakszervezete által elkészített megállapodás-tervezet legyen a vitaalap.

Az első tárgyalási napon világossá vált, hogy az államosítás felfüggesztéséről a kormány nem tárgyal, a közszféra mindenkire kiterjedő húsz százalékos illetmény emelésére vonatkozó követelés megtárgyalására pedig az adott keretek között folyó egyeztetés nem illetékes. A szakszervezetek képviselői nem álltak fel az asztaltól. Tárgyaltak. Öt szakmai bizottsági ülésen, öt plenáris ülésen alakult az eredeti szakszervezeti javaslat olyanra, amilyen formában azt a – a sztrájkbizottságban részt vevő négy szakszervezet közül – három aláírta. Szeptemberig eldől, kinek volt igaza. Eddig ugyanis a valóságban nem sok minden történt. Most készül az állami intézményfenntartó központ alapító okirata, amelybe be kell építeni a központba beolvadt köznevelési intézmények adatait. Amelyik intézmény belekerül, az kinyit a következő tanévben, amelyik nem, az megszűnik. Részt kell-e venni ebben a folyamatban, vagy hagyni kell, hogy a miniszter szabadon döntsön az intézménybezárásról? Az aláírók a részvétel mellett döntöttek. Szeptemberben belép a pedagógus foglalkoztatás új rendje. Nincs jogszabályban rögzítve a feladatellátáshoz szükséges, finanszírozott álláshelyek kiszámításának módja. Az állami intézményfenntartó központba beolvasztott intézményekben foglalkoztatottaknak egy munkáltatója van, a hivatal elnöke. Hagyni kell, hogy a munkáltató szabadon döntsön hány gyerekre jut egy tanító, s hány órát kell tanítani egy héten a pedagógusnak? Az aláírók úgy döntöttek, hogy nem lehet szabad mérlegelés tárgya több tízezer pedagógus sorsa.

Vita esetén a bíróságnak kell döntenie arról, hogy az államosítás ténye beletartozik-e a gazdasági, szociális ügyek körébe. Ekkor lehet jogszerűen sztrájkot szervezni. Mint ahogy az a kérdés is bírósági döntésre vár, kell-e a sztrájk ideje alatt gondoskodni a “még elégséges szolgáltatásokról”, s ha igen, akkor milyen módon? Ennek teljesítése is feltétele a jogszerű sztrájknak.

A most zajló államosítás olyan kormányzati politika, amely nem egyeztethető össze az önkormányzatisággal, a tanítás szabadságával. Arra a kérdésre azonban, hogy meddig maradnak az iskolák állami kézben, akkor lehet megadni a választ, ha lesz, lesznek olyan politikai erők, amelyek az önkormányzatiság, az iskolai önállóság visszaállítását beépítik választási programjukba, s ez a program 2014-ben elégséges szavazatot kap.

Miután a gyakorlat azt igazolja, hogy a bezárt létesítményeket meglehetősen ritkán nyitják meg újra, nem tűnik feleslegesnek mindent megtenni annak érdekében, hogy egy új kormánynak legyen mit visszaadnia az önkormányzatoknak.

2013. február 5. kedd

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!