Sokan egyetértenek azzal, hogy az oktatási rendszer államosítása több, mint hiba: merénylet az ország ellen, bűn a gyermekekkel szemben. Nem azért, mert beszerzési zavarokat okozott, s nincs WC-papír vagy kréta, hanem azért mert az állam minden szereplőt kiszorított a döntési folyamatokból, minden szereplő kiszolgáltatottá vált, lényegében az egész rendszer az állami ideológia közvetítői szerepére lett kárhoztatva. Súlyos következmény, hogy maguk az intézmények megszűntek, beépültek egy hivatali rendszerbe, elveszítették azt a jogukat, hogy szerződést kössenek. Nincs költségvetésük, nincs bérgazdálkodási joguk. Az intézmény vezetője nem dönthet arról, hogy kivel kíván dolgozni. Megszűnt a tantervi szabadság, nincs egyéni tanulási útvonal, minden gyermeknek ugyanazt kell tanítani, ugyanakkor. Aki lemarad, az kimarad. Minden pedagógus felett a munkáltatói jogot egy személy gyakorolja, s minden intézmény egy szervezet részévé vált. Az állami fenntartású köznevelési intézményen belül csak az változtathat a munkavégzés helyszínén, akinek ezt az egyetlen munkáltató megengedi.
(more…)