Az állam mindenek felett

A természetes kiválasztódás elve

A kormány és a felsőoktatás viszonyát kitűnően illusztrálja az a nemrég napvilágot látott kormányrendeletet, amely meghatározza a nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerét. Ez a – nemcsak – kívülállók számára nehezen értelmezhető rendszer nem szól másról, mint arról, milyen módon tehet különbséget a kormány „jogszerűen” a felsőoktatási intézmények között. Különbséget a támogatások odaítélésénél, a saját maga által kitalált játékszabályok alapján, egy olyan időszakban, amikor minden felsőoktatási intézmény feje felett ott lebeg a bezárás réme, a működéshez szükséges költségvetési feltételek hiánya miatt. A kormányrendeletből megállapítható, hogy a nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerébe történő bekerülés középtávon anyagi biztonságot jelent az érintettek számára. A nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerébe bekerült felsőoktatási intézmény ugyanis kormányzati támogatásban részesül. Ez a megoldás felgyorsítja a természetes kiválasztódás folyamatát: lehetőleg csak az a felsőoktatási intézmény maradjon meg, amely a kormány számára fontos.
(more…)

Vajon sikerül-e ismét átverni a választókat a tündérmesékkel, a délibáb színes képeivel, a szivárvány fényjátékaival? Hiszen a rezsicsökkentés, a tizenharmadik havi nyugdíj, az ingyen tankönyv, a pedagógusfizetés megemelése nem több puszta illúziónál, még akkor is, ha tényleg megvalósulnának.
(more…)

A mai kormány és kormányzó pártok annyiban térnek el elődjeiktől, hogy míg azokat „legfeljebb” súlyos gondatlanság terhelte a rossz döntések miatt, addig a maiak nem csak vétenek az ország érdekei ellen, hanem előre megfontolt szándékkal hoznak olyan döntéseket, amelyek a pusztuláshoz vezethetnek. Voltak már olyan időszakok a világban, amikor valamely ideológia nevében szétverték az államot és másikat építettek a helyébe. Ma ez az ideológia maga a hatalom. Ennek megtartása érdekében kellett pusztulnia mindennek, ami az elmúlt húsz évben létrejött. Míg a késő kádárkorszakot az, „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” filozófia mentén irányították, és a döntéseket a három „T” – tiltás, tűrés, támogatás – jegyében hozták meg, addig a maiaknak az a meggyőződése, hogy „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” , és még csak az első „T-ig” jutottak el.
(more…)

Sokan egyetértenek azzal, hogy az oktatási rendszer államosítása több, mint hiba: merénylet az ország ellen, bűn a gyermekekkel szemben. Nem azért, mert beszerzési zavarokat okozott, s nincs WC-papír vagy kréta, hanem azért mert az állam minden szereplőt kiszorított a döntési folyamatokból, minden szereplő kiszolgáltatottá vált, lényegében az egész rendszer az állami ideológia közvetítői szerepére lett kárhoztatva. Súlyos következmény, hogy maguk az intézmények megszűntek, beépültek egy hivatali rendszerbe, elveszítették azt a jogukat, hogy szerződést kössenek. Nincs költségvetésük, nincs bérgazdálkodási joguk. Az intézmény vezetője nem dönthet arról, hogy kivel kíván dolgozni. Megszűnt a tantervi szabadság, nincs egyéni tanulási útvonal, minden gyermeknek ugyanazt kell tanítani, ugyanakkor. Aki lemarad, az kimarad. Minden pedagógus felett a munkáltatói jogot egy személy gyakorolja, s minden intézmény egy szervezet részévé vált. Az állami fenntartású köznevelési intézményen belül csak az változtathat a munkavégzés helyszínén, akinek ezt az egyetlen munkáltató megengedi.
(more…)