A siker (hályog)kovácsa

Az oktatásért felelős államtitkár sikeres ember. Sikeres, mint maga a kormány. Sikere nem több és nem kevesebb annál, mint, hogy sikerült felszámolnia a tanítás szabadságát, sikerült korlátoznia a tanuláshoz való jogot, sikerült megszüntetnie a feladatmegosztás, az egyeztetés rendjét az oktatásban.

2013. január 1. mérföldkő a pályáján. Ezen a napon teljesült a miniszterelnök húsz éve dédelgetett titkos vágya. Sikerült az önkormányzatok karmából kiszabadítani és az állam alá rendelni a köznevelés intézményrendszerének nagy részét, az itt dolgozó több, mint százötvenezer közalkalmazottal. Ezzel a teljesítménnyel előkelő helyet foglal el egy olyan kabinetben, amelynek legfontosabb célkitűzése, a pártállam visszaállítása a befejezéshez közeledik. Nem is késlekedett az államtitkár a győzelmi jelentés kiadásával. A televízió nyilvánossága előtt tudatta a nagyvilággal: minden rendben, minden jól működik, nem érezték meg a változásokat a pedagógusok, a szülők, a tanulók. A pedagógusok megkapták a fizetésüket, az iskolák kapuit kinyitották, a tanulók leülhettek padjaikba, megtalálták tanáraikat, megkapták a házi feladatokat. Érdemes azonban áttekinteni az eseményeket. Mi is történt idáig? Mi van még hátra az államosításból?

Valamennyi, az önkormányzattól átvett intézmény jogilag megszűnt, beolvadt az állami intézményfenntartó központba, a hivatal részeként működik tovább. Ezért az intézmények nem tudnak ügyeket intézni, mivel nincs még meg az új nevük, nem készültek el a levélpapírok, a bélyegzők. Ennél komolyabb változás, hogy ezév január 1-jétől az intézményeknek megszűnt a gazdálkodási, bérgazdálkodás joga, nem rendelkeznek munkáltatói jogokkal, nincs költségvetésük. Ezért az igazgató nem vehet fel új dolgozót, nem engedélyezheti a szabadság kivételét, nem írhat alá egy hitelkérelemhez szükséges munkáltatói igazolást. Miután at intézményeknek nincs költségvetése nem vásárolhatják meg a legkisebb, a legszükségesebb eszközöket sem, nem vehetik át a szülőktől az ebédpénzt. Feljegyzést készíthetnek hivatali főnökeik részére és várhatják az ügyintézési határidő lejártát, a postás csengetését.

Az épületek, a bútorok valóban a helyükön maradtak, csak az intézmények változtak meg benne. A változás egyik kiváltó oka az, hogy a bölcsődék, az óvodák, a könyvtárak, a művelődési házak, a sportlétesítmények államosítása várat magára. Az önkormányzatok felelősek továbbra is ezekért a feladatokért, ezért az állami intézmények keretei között többé nem lehet ellátni őket. Így, bár egymás mellett működik továbbra is az óvoda és az általános iskola, az általános iskola és a könyvtár, már külön intézményként, másnak a fenntartásában. Az óvodapedagógus és a tanító már nem egymás kollégája, a könyvtáros már nem a nevelőtestület tagja. Pusztulniuk kellett a közoktatás legsikeresebb intézményeinek, az általános művelődési központoknak, amelyek biztosítani tudták volna, hogy a szeptembertől induló reggel nyolctól délután tizenhat óráig tartó általános iskolai oktatásban a tanulók tanterem és iskolaudvar helyett a kulturális, sport, művészeti intézményekben tölthessék el a napi foglalkozási idő egy részét. A nevelési tanácsadást, a beszédjavítást, a pályaválasztást, a gyógytestnevelést a jövőben megyei szinten összevonják egy szervezetbe. Az óvodákkal, iskolákkal egy intézmény keretei között dolgozó logopédusok, fejlesztő pedagógusok, iskola pszichológusok az államosítás pillanatától kezdődően nem tartoznak a nevelőtestülethez, nem feladatuk az ott lévő óvodás gyermekek vizsgálata, a tanulók fejlesztése. Ma még ott vannak a régi helyükön, s feltehetően el is látják a gyermekeket, a tanulókat.

A tényleges intézményátszervezések most kezdődnek. Készülnek az állam által átvett köznevelési intézmények új alapító okiratai. Egészen pontosan az állami intézményfenntartó központ alapító okiratát kell az illetékes tankerületnél kiegészíteni a köznevelés feladatait ellátó szervezeti egységekkel. Most kell eldönteni, hogy melyik intézmény működhet tovább és milyen feladatotokat láthat el: – például elláthat-a két tanítási nyelvű oktatást, emelt szintű oktatást, nyelvi előkészítést. Most kell eldönteni, feladatonként szétszedik-e azt az iskolát, amelyikben ellátják az általános iskola, a gimnázium, a szakiskola feladatait, vagy tovább működhet többcélú intézményként. Miután január 1-jétől megyénként általában csak egy szakképző iskola működhet, most kell eldönteni azt is, melyik szakképző iskola marad meg. Ezeket a döntéseket az oktatásért felelős miniszternek kell meghoznia.

A pedagógusok januári fizetésüket megkapták, köszönhetően a kincstár dolgozóinak, akiknek emiatt az idén nem volt pihenőnapjuk decemberben és az önkormányzatoknak, amelyek megelőlegezték a fedezetet. A februári utalás végrehajtása már az új gazdán múlik. A gazdasági, munkaügyi és más technikai feladatokat ellátókat azonban már elküldték az intézményekből. A jövő hónapra kiderül, hogy az állami intézményfenntartó talált-e megfelelő szakembereket, hogy elvégezze az illetmények kifizetéséhez szükséges feladatokat. Nincsenek már az intézmény állományában a portások, a takarítók, a fűtők, ha a működtetés feladatait az önkormányzat látja el. Az igazgatónak így semmi köze sincs azokhoz, akik az adott épület működtetésével összefüggő feladatokat látják el. Igaz, a pedagógusok felett sem gyakorol már munkáltatói jogokat az igazgató. Az állami intézményfenntartó keretei között mindenkinek egy személy a munkáltatója, függetlenül attól hogy hol dolgozik. Az intézményfenntartó központ elnökének kell engedélyeznie, ha a pedagógus szabadságra akar menni, munkahelyet kíván változtatni.

Az állami intézményátvétel a szülőt általában nem érdekelte. Azok az események, amelyek érintik a szülőket, még hátra vannak. Az általános iskolai felvételi eljárás keretében idén először kell a szülőnek nyilatkoznia arról is, hogy gyermekét erkölcstan órára vagy hit- és erkölcstan órára íratja be. Ebben az évben nincs már olyan iskola, amelyik köteles lenne felvenni az általános iskolai tanulmányok után a tanulót. Indul viszont a HÍD-program, amelyben a tankötelezettségét teljesíti az, aki nem jutott be a középfokú iskolába.. A programban részt vevő iskolák kijelölése még nem történt meg.

A tényleges helyzet az, hogy még nem dől el az egyes átvett intézmények sorsa. A miniszter még nem adta ki azt a fővárosi, megyei feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési tervet amely meghatározza, hol, milyen köznevelési intézmény működhet tovább szeptembertől. A miniszter még nem adta ki az állami intézményfenntartó központ szervezeti és működési szabályzatát, így senki nem tudhatja, milyen ügyben jogosult, köteles eljárni, dönteni.

Ma még mindenki vár. Csak a nagyon bátrak mernek szólni. Ez a siker igazi titka.

Az egészben az a legszörnyűbb, hogy ez a rendszer működhet nagyon olajozottan, minden zökkenő nélkül. Minden remény megvan arra, hogy ez a rendszer át is áll az új rendre. Hivatalnokokat ugyanis minden feladatra lehet találni. Az intézményekben dolgozók pedig teljesen ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. Az intézményvezetők kinevezése és felmentése miniszteri jogkör. Próbáljon meg akadékoskodni…. A pedagógus pedig nemcsak azért kiszolgáltatott, mivel nem menekülhet el munkáltatója elől, hanem azért is, mert az állami szakfelügyelet figyelemmel kíséri, hogy hivatásához méltó magatartást tanúsított-e a munkahelyén és azon kívül is.

A közoktatás rendszere akkor lehet sikeres, ha megadja a lehetőséget mindenkinek ahhoz, hogy használható tudásra tegyen szert, hogy személyiségét a lehető legteljesebb mértékben kiteljesítse. A köznevelés rendszerét pedig nem ehhez építik ki. A tantervi utasításra és az ahhoz előírt kötelező tantervre épülő oktatási folyamat, az önálló gondolkozás jogában korlátozott pedagógus, a jogi személyiségétől megfosztott, a hivatalnokok által irányított iskola ezt a feladatot nem tudja megoldani. Az új országgyűlésnek, ha abban a mai ellenzék jut vezető szerephez, ezért az első ülésén el kell fogadnia az új közoktatásról szóló törvényt, amely visszaállítja az önkormányzatok felelősségét, a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget, az iskolák szakmai önállóságát, a szakiskolai képzés becsületét.

2013. január 14. hétfő

1 hozzászólás »

  1. [...] A bejegyzés itt folytatódik. [...]

    A siker (hályog)kovácsa [dr.Szüdi] | minimum+
    2013. január 14. hétfő @ 13:06

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!