Az önkormányzatiság átadás-átvétele

Az Országgyűlés szerepe a jogállamban

Arról a kérdésről, hogy a települési önkormányzatok nem láthatnak el – az óvodai nevelés kivételével – köznevelési feladatokat, az Országgyűlés egy évvel ezelőtt, 2011. decemberében meghozta a döntését. Ehhez kapcsolódóan döntött arról is, hogy szorgalmi időben – 2013. január 1-jén – kell végrehajtani a változtatásokat, figyelmen kívül hagyva azt az oktatásszervezési alapelvet, hogy a tanítási év zavartalan megszervezése soha, semmilyen okból nem szenvedhet csorbát.

A köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló T/8888. számú törvényjavaslat azonban a fenntartóváltás mellett számos olyan kérdésről is rendelkezik, amelyek alapjaiban változtatják meg a mai intézményrendszer működését, az egyes intézmények jogállását, a pedagógiai folyamatok szervezését, a munkafolyamatokat, a tanulási útvonalakat. Mindezt teszi úgy, hogy ehhez a totális mértékű átalakításhoz az érintetteknek néhány hét áll csupán a rendelkezésükre. A folyamat megértéséhez azonban tudni kell, hogy az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztásról először a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról rendelkező 2012. évi CXXIV. törvény 23. §-a intézkedett, 2012.július 12-jén. Miután a még hatályba sem lépett köznevelési törvénynek ezek a megváltoztatott és ugyancsak hatályba sem lépő rendelkezései sem váltak be, az országgyűlés az egészségügy többletforráshoz juttatása érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLIV. törvény 27. §-ával, 2012. október 25-én újrafogalmazta ezt a paragrafust. A zárószavazás előtt álló, a Magyarország 2013. évi központi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/7677. számú törvényjavaslat 20. §-a azonban ismét új szöveggel váltja fel az október 27-én hatályba léptetett szöveget. Az alaptörvény B cikke a következőket tartalmazza: Magyarország független, demokratikus jogállam. “Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint [48/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 330.] a … jogállamiság elvéből a jogalkotással szemben levezethető követelmény az, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani.” Nem zárható ki a szakképzésről szóló törvény módosítása sem, még ebben az évben, mivel a szakképző iskolák helyzete nem világos az állami intézményfenntartó központ keretei között.

Az “életnek mennie” kell tovább

Év végéig van néhány megoldásra váró feladat. Az év hátralévő időszakában valamennyi köznevelési intézmény alapító okiratát át kell dolgozni, és újra nyilvántartásba kell vetetni őket. Ehhez a feladathoz a szükséges végrehajtási rendeletek egy része még nem jelent meg, a most benyújtott és elfogadás előtt álló törvényjavaslat pedig alapjaiban változtat meg sok mindent. Mellesleg az év hátralévő időszakában valamennyi iskolának át kell dolgoznia a pedagógiai programját. Az ehhez szükséges kerettanterv azonban még nem jelent meg. Az év hátra lévő részében át kellene írni az intézmény szabályzatait is. Persze az sem lenne baj, ha az iskolák “mellesleg” lezárnák a félévet, beindítanák a középfokú beiskolázásokat, előkészítenék az érettségi és a szakmai vizsgákat.

Pusztuljon, ami jó

Az alapító okiratok átírása

Miről is szól a 4X8-as törvényjavaslat? Mindenekelőtt elrendeli, hogy a helyi önkormányzat az általa fenntartott többcélú intézmény alapító okiratát változtassa meg, oly módon, hogy az 2013. január 1-jétől kezdődően ne lásson el állami köznevelési alapfeladatot. Ezzel az Országgyűlés a többcélú intézmények megszüntetését rendeli el. Ennek a törvényszövegnek a megértéséhez tudni kell, hogy a köznevelési alapfeladatok közé tartozik mindaz, amit az óvodák, az iskolák és a kollégiumok nyújtanak a beíratott gyerekek és tanulók részére. Többcélú intézményről akkor lehet beszélni, ha egy köznevelési intézményen belül több alapfeladatot szerveznek meg, látnak el, nyújtanak az oda beiratkozott gyerekeknek, tanulóknak. Miután a többcélú intézmények alapvetően a köznevelési törvényben meghatározott alapfeladatokra jöttek létre, és ahhoz kapcsolódhatott – nem szükségszerűen – hozzá kulturális, sport, gyerekvédelmi, családvédelmi feladat, a köznevelési feladatok kivétele nem jelent mást, mint a csontváz kivétele egy testből. Természetesen a szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy gyermeküket többcélú intézménybe íratták be, ha az óvodai nevelést és általános iskolai oktatást biztosít, vagy akkor, amikor az iskola ellátja az általános iskola, a zeneiskola, a gimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola feladatait. A szülő azt látja, azt érzi, hogy az óvodából az általános iskolába, az általános iskolából a gimnáziumba lép gyermeke. Számtalan variáció alakult ki a többcélú intézmények körében az elmúlt ötven évben. Az egyik legismertebb és legkedveltebb formája az általános művelődési központ, amelybe a beíratott tanulók azt érzékelhették, tapasztalhatták, hogy az iskolához kapcsolódóan könyvtári-, kulturális- és sportszolgáltatásokat is kaphatnak minden gond és minden nehézség nélkül. A szülőnek nem volt más dolga, mint az, hogy beírassa a gyerekét a többcélú intézmény óvodájába, és segítse őt abban, hogy átlépve az általános iskolába, onnan a gimnáziumba, eljusson az érettségi vizsgáig. Az óvoda, a különböző típusú iskolák, a kollégium, a könyvtár feladatait ellátó többcélú intézmény összehangolt pedagógiai tevékenysége garantálta, hogy a beiratkozott tanulók minden szükséges segítséget megkapjanak ahhoz, hogy személyiségük kiteljesedjen, tehetségük kibontakozzon. A többcélú intézmények keretei között működő művészeti iskolák, kulturális, sport feladatot ellátó egységek megadták a keretet ahhoz is, hogy a tanulók a szabadidejüket hasznos ismeretek szerzésére fordíthassák, és ne csak az előírt tananyagban szerezzenek jártasságot, hanem örömüket leljék a kulturális-, művészeti- és sporttevékenységben is.

A többcélú intézmények fölszámolása

Január 1-jén tehát nemcsak fenntartóváltás következik be, nemcsak arra kerül sor, hogy az állami intézményfenntartó központ átveszi a települési önkormányzatoktól az óvodák kivételével az összes többi köznevelési intézményt, hanem arra is, hogy egyidejűleg részeire, elemeire szedik szét azokat a többcélú intézményeket, amelyek eddig egységes szervezeti, pedagógiai és foglalkoztatási keretek között többféle feladatot láttak el. Január 1-jétől kezdődően meg kell szüntetni az óvodák és az általános iskolák közötti együttműködést, hiszen az óvodák maradnak az önkormányzatoknál, az általános iskolák átkerülnek az államhoz. Ha egy többcélú intézményben úgynevezett óvoda-iskola kísérlet folyt, amelynek lényege, hogy elmosódjon a határvonal az iskolakezdéskor, és zökkenőmentes legyen az óvodából az általános iskolába történő átlépés, akkor azt január 1-jei időpontban minden átmenet nélkül fel kell számolni. Nem alkalmazhatók tovább azok a rendelkezések, amelyek szerint, ha a többcélú intézmény több iskolatípus feladatait is ellátja, a tankötelezettség ideje alatt a tanulói jogviszony nem szüntethető meg, amíg a tanulmányok folytatására bármelyik iskolai feladatot ellátó intézményegységben lehetőség van. Okafogyottá válik az az előírás is, miszerint, ha az egységes iskola az általános iskola feladatai mellett a gimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola feladatai közül legalább egyet ellát, meghatározza a tanuló részére a folyamatos továbbhaladás feltételeit, aminek tartalmi és szervezeti követelményeit pedagógiai programjában rögzíti.

A pedagógusok helyzete

A pedagógusok foglalkoztatási helyzete is megváltozik a többcélú intézmények megszűnésének következtében. Ez idáig semmilyen gondot nem okozott, hogy a többcélú intézmény keretei között például egy magyartanár órát tartson az általános iskolában, a gimnáziumban és a szakiskolában. Egy intézmény, egy munkáltató, egy igazgató, egy nevelőtestület készítette el és fogadta el a tantárgyfelosztást, figyelembe véve a pedagógusok végzettségét és szakképzettségét. Január 1-jétől azonban külön munkahellyé változik az általános iskola, a gimnázium és a szakiskola. Igaz, az egységes munkáltató megmarad, mivel minden pedagógus tekintetében az állami intézményfenntartó központ elnöke látja el ezt a feladatot. Neki kell majd január 1-jére közölni a mintegy 120 000 pedagógussal, hogy adott tanítási hét adott tanítási napján melyik iskola melyik osztályában teljesíti a tanítás feladatait.

A tankerületi felosztás

Ennek a változásnak a végrehajtásához semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy az állam által átvett valamennyi, volt önkormányzati intézményt elhelyezzék a megfelelő tankerület megfelelő fiókjába. A volt önkormányzati intézmények – akkor is, ha azonos épületben működnek tovább – eltérő tankerületekhez fognak kerülni, az ellátott feladatok függvényében. Az óvoda marad az önkormányzaté. Lesznek járási szintű tankerületek és megyei szintű tankerületek. A járási szint látja el az általános iskolai feladatokat, a művészeti alapiskolák, a gimnáziumok feladatait, míg megyei szintre kerülnek a szakszolgálatok, a szakmai szolgáltatások. A szakképzés fiókja még nem kész. A megye összes szakképző iskolájának egy, legfeljebb kettő tankerület-gazdája lehet. A törvény még készül. A fenntartói feladatokban való közreműködés az egyes tankerületekre lebontva nem tisztázott, miután erről a kérdésről nem jogszabály, hanem az állami intézményfenntartó központ szervezeti és működési szabályzata fog rendelkezni.
A többcélú intézményt annyi önálló részre kell darabolni, ahány köznevelési alapfeladatot lát el. Az egyes részek tevékenységének összehangolása, együttműködése megszűnik. Nézzünk egy elég gyakori példát: A megyei szintű feladatokat ellátó tankerülethez kerül a beszédjavítás. Így, ha egy községben vagy egy városban az óvodához, általános iskolához kapcsolódóan megszervezték a logopédiai ellátást, január 1-jétől kezdődően a logopédus nem vizsgálhatja meg az általános iskolai tanulókat, illetőleg az óvodába járó gyermekeket. Ezért a beszédjavító foglalkozásokat január 1-jétől kezdődően az adott óvodákban és az általános iskolákban meg kell szüntetni. Ha feláll az új megyei szervezésű beszédjavító hálózat, és eldönti, hogy a logopédusok mennek az óvodába, az iskolába, vagy a gyerekek és a tanulók utaznak a megyei beszédjavító intézetbe, újra kell szervezni a gyermekek ellátását. 2013. január 1-jéig a bölcsődékben és az erre kijelölt ápoló-gondozó otthonokban és gyermekotthonokban korai fejlesztés és gondozás keretében látták el az ötéves kor alatti gyermekek fejlesztését. Január 1-jétől kezdődően az említett intézmények nem vehetnek részt a korai nevelés és gondozás feladataiban. Nincs rendelkezés, amelyből meg lehetne állapítani, hogy az érintett gyermekek ezt követően hol és milyen formában juthatnak hozzá ahhoz az ellátáshoz, amely hozzásegíti őket a fogyatékosságukból származó hátrányok csökkentéséhez, megszüntetéséhez. Működik az országban számos olyan többcélú intézmény, amelynek keretei között kollégiumi feladatokat is ellátnak. Természetszerűen január 1-jétől kezdődően ezt a megoldást is fel kell számolni. Arra a kérdésre, hogy az iskoláktól elszakított kollégium a jövőben milyen módon oldja meg az együttműködést azokkal az iskolákkal, ahonnan a tanulókat fogadja, ma még nincs megnyugtató válasz. Mint ahogy arra sincs, hogy az egy intézményfenntartóhoz kerülő szakképző iskolák maradnak-e jelenlegi helyükön, vagy költözniük is kell oda, ahol a számukra kijelölt tankerület működik.

Azért maradhatnak többcélú intézmények is

Január 1-jétől csak az állami fenntartású többcélú intézményeket kell megszüntetni. Az egyházi többcélú intézmények tovább működhetnek ebben a formában, megteremtve így a középosztály külön intézményrendszerét. Működhet ilyen intézmény más nem állami, nem önkormányzati fenntartásban, de csak az egyházi intézmény részére biztosítja az állam a működéshez szükséges teljes fedezetet.

A társulási feladatellátás megszüntetése

A benyújtott javaslat megtiltja a települési önkormányzati társulásoknak 2013. január 1-jétől az állami köznevelési alapfeladatok ellátását. Ez a rendelkezés a gyakorlatban ezeknek a társulásoknak a megszüntetését jelenti, arra való tekintettel, hogy az elmúlt fél évtizedben az intézményfenntartó társulások alapjaiban közoktatás-köznevelési feladatainak ellátására jöttek létre. A köznevelésről szóló törvény 2011 decemberében a helyi önkormányzatok részére tiltotta meg – az óvodai nevelés kivételével – a köznevelési feladatokban való részvételt. Így a települési önkormányzati társulások által megkötött társulási szerződéseket az Országgyűlés átíratja.

Az intézmények megszüntetése

A törvényjavaslat 2013. január 1-jével beolvadással, jogilag megszünteti azokat az intézményeket, amelyek ellátják az állami köznevelési alapfeladatokat. Az iskolák, a kollégiumok, a pedagógiai szakmai szolgáltatást és pedagógiai szakszolgálatokat nyújtó intézmények beolvadnak az állami intézményfenntartó központba, és annak intézményegységeként működnek tovább. Nincs többé intézményi költségvetés, intézményi ügy. Az állami intézményfenntartó központ egy személyben testesíti meg az intézményfenntartót és magát a feladatot ellátó intézményt. Az állami intézményfenntartó központ saját ügyeként dönt, amikor beleszól az intézményi ügyekbe. A beolvadással történő megszűnéskor, a szervezeti átalakítás során nem kell megtartani azokat a korlátozó rendelkezéseket, amelyek tiltják a szorgalmi időben történő átszervezést, és nem kell betartani azokat az egyeztetési, véleményeztetési szabályokat, amelyeknek meg kell előzni az ilyen jellegű döntéseket. Az állami köznevelési feladatokat ellátó szervezeti egységek vezetőinek nincs beleszólása a költségvetési kérdésekbe, nincs bér- és létszámgazdálkodási kérdésekbe.

Minden az állam

2013. január 1-jén a köznevelés intézményei megszűnnek, beolvadnak az állami intézményfenntartó központba, s annak szervezeti egységeként működnek tovább. Ettől az időponttól kezdődően a köznevelés terén az állam szerepe három csoportba sorolható: a közhatalmi szerepre, a tulajdonosi szerepre, és az intézményi szerepre. Mint közhatalom szabályoz, ellenőriz, büntet. Mint tulajdonos szervez, fenntart, finanszíroz. Mint intézmény szolgáltat, foglalkoztat. Ez a három szerep azonban nem határolódik el egymástól. Összemosódik, s ezáltal válik az intézmény, az intézményvezető, a pedagógus, a szülő és a gyermek teljesen kiszolgáltatottá. A fülkeforradalomban megszületett az oktatás új “szentháromsága” az állam, az állami fenntartó és az állami iskola három-egy Vezér formájában. Ez a rövid mondat fejezi ki az állami köznevelés rendszere működésének lényegét, amelyet nem megérteni, hanem hinni kell. Hinni kell abban, hogy az oktatás terén csak egy akarat van, a vezéri, amely megtestesül az állami akaratban, és érvényesül az állami fenntartón keresztül az iskola által. Az iskola, amely teljesen egy a fenntartójával, de megkülönböztethető tőle, míg az állami fenntartó nem más, mint maga az állam. Így tehát a szülő és gyermeke, mikor belép az iskola kapuján, az állam küszöbén lép keresztül, s az osztályfőnök nem más, mint az állam képviselője.

Ami mégsem kell az államnak

Az állami intézményfenntartó központ nem veszi át az önkormányzatoktól valamennyi intézmény működtetésének a gondját. Az állam szándéka az, hogy – a szakképzés kivételével – a háromezer lélekszámnál nagyobb települések gondoskodjanak a köznevelés ellátásához szükséges feltételek megteremtéséről, mindenek előtt az ingatlanok fenntartásáról, fűtéséről, világításáról, felújításáról, őrzéséről, az ehhez szükséges személyzetről, a saját költségvetésük terhére. Ezek az úgynevezett működtetői feladatok. Arra vonatkozóan azonban, hogy milyen kapcsolat jön létre az állami intézményfenntartó központ és a települési önkormányzat között, a törvény nem tartalmaz rendelkezéseket. A működtető települési önkormányzat kötelessége átvenni az úgynevezett technikai feladatot ellátó munkatársakat. Hogy ezek a személyek milyen kapcsolatban állnak az állami alapfeladatot ellátó szervezeti egység vezetőjével, arra nincs válasz. Közérthetőbb módon: nem tisztázott, hogy a szervezeti egységként működő iskola vezetője megkérheti-e a fűtőt, hogy tegyen még egy lapáttal a kályhára, ha hideg van az osztályteremben? Azt mondják ennek az ötletnek a kiagyalói, hogy nem történik államosítás, hiszen a tulajdonviszonyok nem változnak. Igaz. a helyzet hasonlít ahhoz, mint amikor valaki
a szomszédja kocsiját használja, minden ellenszolgáltatás nélkül és az üzemanyagot, a javítást és a biztosítást a szomszéd fizeti. Ha az önkormányzat nem látja el a működtetés feladatait, akkor az is az államra hárul.
Joggal adódik a kérdés: amennyiben egy épületben működik az óvoda, a könyvtár, amelyeket az önkormányzat tart fenn, továbbá az általános iskola, amelynek a működtetője, akkor miért kell szétszedni az ezeket a feladatokat ellátó szervezeti egységeket? Az sem érthető, hogy, ha ebben az épületben van egy logopédiai szakszolgálat, miért nem lehet megállapodni az állami intézményfenntartóval a közös működtetésben. A válasz egyszerű és érthető: csak!
A technikai kivitelezéssel sem sokat törődik a jogalkotó. 2012. november 15-én jelent meg az a kormányrendelet, amelyik módosítja azt a bejelentési eljárást, amelynek keretei között a települési önkormányzat kérheti, hogy ne kelljen működtetői feladatot ellátni, illetve azt, hogy bár nem kellene ellátnia, mégis szeretné. Az ügyekben dönteni kell. Ezt követően válik világossá, hogy a technikai dolgozókat ki fogja foglalkoztatni az állam vagy az önkormányzat. Ezt követően lehet tisztázni, kit terhel a működtetés költsége. Nem mellékesen, ha az önkormányzat veszi át a technikai dolgozókat, nem lehet jogszerűen lebonyolítani a közalkalmazottból munkavállalóvá történő változást, mivel az előírt értesítéshez, gondolkozáshoz, válaszhoz nincs elégséges idő.

A pályázatok átalakítása

A törvényjavaslat felszámolja a hazai és európai uniós forrásból társfinanszírozott projekteket. Egészen pontosan, az eddigi szerződő önkormányzati fenntartó vagy köznevelési intézmény helyébe a törvény erejénél fogva belép az állami intézményfenntartó központ. Abban a kérdésben, hogy ezt az Európai Unió elfogadja-e vagy sem, évek múlva születhet döntés Brüsszelben. Amennyiben a szerződéses kapcsolatok ilyen módon történő megváltoztatása nem kapja meg a szükséges uniós támogatást, az országnak vissza kell fizetnie azt a néhány százmilliárd forintot, amelyeket ezek a változások érintenek. Állami feladatokat ugyanis uniós pénzből nem lehet megoldani.
Ugyancsak a törvény erejénél fogva az állami intézményfenntartó központ váltja fel a települési önkormányzatokat, azokban a közoktatási megállapodásokban, amelyeket korábban kötöttek a települési önkormányzatok a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartókkal. Az állami intézményfenntartó központ pedig felülvizsgálja a megkötött szerződéseket. A felülvizsgálat alapján módosítja vagy felbontja azokat. Döntési szempontok nincsenek. A szerződések megváltoztatásának, felbontásának alkotmányos tilalma szóba sem kerül.

Az állam nem nyugtalan

Az illetékes államtitkár szerint ezek a változások semmilyen zavart nem fognak okozni. A tanuló észre sem fogja venni azokat, minden megy tovább. Feltehetően igaza van az államtitkárnak. Miért is venné észre a tanuló, hogy bezárják a könyvtár ajtaját, hogy nem léphet be a művelődési otthonba, hogy nem haladhat tovább a kilencedik évfolyamra, hanem felvételi lapot kell benyújtani, hogy esetleg más épületbe, intézménybe kell járni, hogy megszűnnek órái, hogy nem ugyanaz a pedagógus fogja tanítani, hogy nem lesz portás bácsi, konyhás néni?

Ez csak a kezdet

Arra a kérdésre, hogy hány intézményt zárnak be, hány pedagógust és más alkalmazottat küldenek el, hogy nőnek-e a fizetések vagy csak a munkateher, hogy hány tanulónak kell jövőre a HÍD-programban kezdeni a tanévet, hogy tizenhat évesen hányan lépnek ki a reménytelenség útjára, egy év múlva lehet megadni a választ.

Szüdi János
Megjelent a GALAMUS-on

JOGÁLLAMISÁG KÖVETELMÉNYEI A JOGALKOTÁSBAN

166/2011. (XII. 20.) AB határozat
(kívonatos szöveg)

“Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint [48/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 330.] az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből a jogalkotással szemben levezethető követelmény az, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Kellő időt kell hagyni a jogszabály címzettjeinek arra, hogy a jogszabály szövegét megismerhessék, és döntsenek arról, miként alkalmazkodnak az új jogi helyzethez. A kellő idő mértékének meghatározása a jogalkotó feladata, a jogszabály jellegét és a végrehajtáshoz szükséges felkészülési időt figyelembe véve. A jogszabály alkotmányellenessége csak a felkészülési idő jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető hiánya miatt állapítható meg. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45., 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156-159.; 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.]”

28/2005. (VII. 14.) AB határozat
(kivonatos szöveg)
“7.2. Az Alkotmánybíróság a „kellő idő” követelményével kapcsolatban a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában (ABH 1992, 155.) az alábbiakat állapította meg: „[a]z Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy a jogbiztonság kiemelkedően fontos jogállami érték, s ebből eredően meghatározott kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervekre.
A jogállam sem tud eltekinteni attól, hogy mind a természetes, mind a jogi személyektől megkövetelje a törvényesen kihirdetett jogszabályok ismerését, és az azokkal összhangban álló magatartást, s mindezek garanciájaként érvényre juttassa azt az elvet: a jogszabály nem ismerése senkit sem mentesít jogellenes magatartásának következményei alól.
A demokratikus jogállam azonban – sok egyéb mellett- abban is különbözik a diktatúrától, hogy nem él vissza azzal a lehetőséggel, amelyet a jog megismerésének általános érvényű követelménye és az erre alapított felelősségre vonás az állam számára nyújt, hanem kellő törvényi garanciákkal megteremti annak a reális lehetőségét, hogy a jogalanyok valóban megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket, s módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. Ilyen garancia a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (3) bekezdésében foglalt ama szabály, amelynek értelmében a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozza: ha a jogalkotásról szóló törvény nem tartalmazná az idézett szabályt, az akkor is levezethető lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből. E törvényi rendelkezés az alábbi részkötelezettségeket hárítja a jogalkotó szervekre: a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon
a) a jogszabály szövegének megszerzésére [...] és áttanulmányozására [...];
b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez (ideértve szükség esetén a jogszabály szervezett továbbképzés keretében való alapos megismerését, a felmerülő jogszabály-értelmezési problémák tisztázását, a jogszabály végrehajtásához szükséges nyomtatványok, űrlapok beszerzését vagy előállítását, a zökkenőmentes végrehajtás személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodást);
c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez [...].

Az Alkotmánybíróság a jövőre nézve felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy abban az esetben, hogy ha valamely rendszert radikálisan, alapvetően megváltoztat, úgy köteles azt oly módon tenni, hogy mind a keret-, mind az egyes részletszabályok olyan időben kerüljenek megalkotásra, hogy azok ne csak a jogszabályi (időbeliségre vonatkozó formai) feltételeknek feleljenek meg, hanem azokat az érintettek is megfelelő módon és ténylegesen megismerhessék, megérthessék és befogadhassák. Köteles továbbá fokozott figyelmet fordítani annak előzetes ellenőrzésére is, hogy az új rendszer alkalmazására az érintettek megfelelően felkészültek-e. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a szükséges információk birtokában, tudatosan és a következményeket átlátva hozhassanak döntéseket. Az Alkotmánybíróság a jövőben – az arra irányuló, kellő időben érkezett indítvány esetén – megsemmisíti az olyan, új rendszer bevezetésére irányuló jogszabályokat, amelyek az új rendszerre való átállást, illetve annak tényleges megismerését és megértését – akár az időtényező, akár más egyéb szempont miatt – nem biztosítják megfelelően.”

2012. november 30. péntek

8 hozzászólás »

  1. Tisztelt Uram!
    Most hallom egy ismerősömtől, hogy az egész átalakítás a kormány szempontjából mellékes.Abban az esetben ha Ő az önkormányzatnál marad,vagy a járási hivatalhoz kerül megmarad a mai fizetése.Igen, de Ő szeretne az iskolákkal menni-tanár a lelkeme- akkor csökken mert ilyen szabályt hoztak. Tehát járási szinten köztisztviselők között eltérés lehet.Na így szeretnék az átalakítást levezényelni.
    Pető István Pest Megye

    Pető István
    2012. december 1. szombat @ 15:34

  2. Tisztelt Uram!
    A kormány ezzel az átalakítással átveszi az uralmat a teljes oktatás felett. Ez a fő célja.

    drszudi
    2012. december 2. vasárnap @ 07:45

  3. Tisztelt Uram!

    Én csak erre a munkajogi anomáliára hívtam volna a Jogász figyelmét.
    Pető István Szigethalom

    Pető
    2012. december 3. hétfő @ 13:39

  4. Köszönöm.

    Szüdi János
    2012. december 6. csütörtök @ 13:53

  5. Tisztelt Uram!
    Igen ez kétségbeejtő amit leírt, de én ha már rátaláltam erre az oldalra, ha lehet szeretnék munkajogi kérdést feltenni ezzel kapcsolatban.Általános iskolában Bp-en “funkcionális alkalmazott vagyok. Az átadó és átvevő a mai napig nem tette meg a Kjt.25/A.§(2) bek. szerinti tájékoztatást. Az Önkormányzat annyit tett eddig, hogy kb. 2 héttel bekérte a technikai dolgozók nevét, munkakörét, bérét. Tegnap délutáni email-ben a következőket kérik.
    - lista az Önkormányzatnak átadásra kerülő “technikai” dolgozókról, beküldendő 2012.12.17. 13 óráig.
    - az átadásra kerülő foglalkoztatottak személyi anyagai összeállítandó 2012.12.19-én 10 óráig. (ezután kerülnek átadásra)
    Kérdésem:
    - ezek után megteheti-e az Önkormányzat, hogy a dolgozókat a munka törvénykönyve szerint, esetleg kormámytisztviselőként foglalkoztja tovább? (2013.jan.1 utáni elbocsájtás esetén a felmentési idő lényegesen kevesebb mint közalkalmazotti jogviszonyban ill. nincs jubíleumi jutalom)
    - mit tehet a dolgozó?
    Ha lesz szíve válaszolni, megköszönöm: Tóth Anita

    Tóth Anita
    2012. december 15. szombat @ 14:31

  6. Tisztelt Uram!
    A technikai dolgozók vagy közalkalmazottként vagy munkavállalóként dolgozhatnak tovább. Lehetnének kormánytisztviselők is, de jogszerűen, a határidők megtartása mellett ez az eljárás nem folytatható le. Lehetséges – sajnos – hogy elküldik őket.
    Január 1-jéig dönteni kell.

    Szüdi János
    2012. december 16. vasárnap @ 07:05

  7. Tisztelt Államtitkár Úr!
    Ez az utolsó megjegyzése nagy csalódás nekem.
    Miért kell rémhíreket terjesztenie-hogyan küldhetnék el Őket.
    Ki működteti majd az intézményeket?
    Pető István Sz.halom

    Pető István
    2012. december 19. szerda @ 10:00

  8. Tisztelt Pető Úr!
    Érdekelte ezt a kormányt eddig is az ilyen semmiség, bármely fontos területen? (Gazdaság, köz- és felsőoktatás, művészeti élet, civil szféra, szociális ügyek – soroljam?)
    Üdvözlettel
    Ilona

    Ilona
    2012. december 20. csütörtök @ 22:50

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!