Mese a Jó Államról és a jogállamról

A hatalom döntött. Fel kell építeni a Jó Államot. A hatalom intézkedett és a Parlament elkezdte lerakni az alapokat. Már kormánybiztosa is van a feladatnak. A Jó Állam kialakítása érdekében született meg 2011. november 21-én a megyei önkormányzati intézmények ingyenes államosításáról rendelkező törvény. Bár ez a törvény ellentétes a „nyuszi tojta” Alaptörvénnyel, mivel az tiltja a tulajdon ingyenes kisajátítását: „Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet [XIV. cikk], a köztársasági elnök ebben az esetben mégis bátran gyakorolhatta az aláíráshoz való jogát. Nem csak azért, mert feltehetően szakértői emlékeztették arra, hogy az Alaptörvény csak 2012. január 1-jétől hatályos, hanem főleg azért, mert a Parlament 2011. november 14-én, következő napi hatályba léptetéssel kicserélte a „sztálinista 1949-es” Alkotmánynak azt az idejét múlt rendelkezését, amely szerint az „állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát”. Helyébe a kor [vagy kór, lehet választani] szellemének megfelelően a következő mondatot tette: „Helyi önkormányzati tulajdonnak az állam vagy helyi önkormányzat részére történő ingyenes átadásáról törvény rendelkezhet.”

A Jó Állam azonban nemcsak a leírásakor, hanem az értelmezésekor is gondot okozhat, mivel így, tulajdon névként – például a megyei intézmények államosítását elrendelő – törvényben leírva úgy tűnik, mintha hazánk nevét jelentené. Csakhogy az Alaptörvény még nem hatályos A) cikke szerint „HAZÁNK neve Magyarország”. Az összhang kedvéért kellene e szöveget megváltoztatni „HAZÁNK neve Magyarország, a Jó Állam” szövegre. Igaz a „HAZÁNK neve Jó Állam” szöveg önmagában is megállná a helyét. A lényeg, hogy a bíróságok a Jó Állam nevében hirdethessék ki, az ily módon megkérdőjelezhetetlenné váló ítéleteiket.

Az építkezés folyik tovább. A képviselők asztalára került 2011. november 28-án az a törvényjavaslat, amely nagyot lendít a Jó Állam programon. Az első ízben T/5066. számon, majd másodszor T/5070. számon benyújtott törvényjavaslat Esztergom Város Önkormányzata egyes intézményeinek ingyenes államosításáról szól. Ez a javaslat is példamutató, hiszen utat mutat a jövőnek, miképpen kell a vitás, alapvetően politikai kérdéseket [gyorsan és konfliktusok nélkül] rendezni, s utat mutat arra is, miképpen [ne] tartsa tiszteletben egy település választóinak az akaratát a parlamenti többség, ha korlátlan felhatalmazáshoz jut. Egy törvény benyújtásánál lényeges körülmény az a tény, hogy nem a kormány, hanem négy képviselő a beterjesztő. Különösen akkor, ha a javaslat egyik aláírója mellesleg az igazságügyi miniszteri feladatok ellátásáért is felel, ezért tudnia kellene, hogy a törvényjavaslatok elkészítési rendjének fontos része az érdekeltekkel történő egyeztetés. Ezt lehet kijátszani akkor, amikor a javaslatot nem a kormány, hanem egy vagy több képviselő nyújtja be. Feltehetően ezt a javaslatot sem egyeztették a település polgármesterével, a település választóival.

A Jó Állam nagyon hasonlít a kis gömböchöz”, lenyeli azt, ami az útjába esik. Az épülő Jó Állam már lenyelte a szabad sajtót, az egyházakat, az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, az ügyészséget. Most készül lenyelni a helyi önkormányzatokat és intézményeiket, a köz- és felsőoktatást. Ahogy dagad a Jó Állam, úgy fogy a jogállam.
Mi a mese vége? Íme: „Gurult tovább, a kis gömböc, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt. Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.”
A Jó Állam kis gömböcnek pedig akkor lesz vége, amikor a választók akaratából a jogállam jó államként felépül.

2011. december 12. hétfő

4 hozzászólás »

  1. Sajnos, a “való világunk” meséje szomorúbb véget ért! A mese befejezése: lehet, hogy
    - nem állt az út szélén a kondásfiú; vagy
    - nem volt kinyitva a hegyes, fanyelű bicskája; vagy
    - félt attól, hogy amennyiben ellenáll, még paprikás szalonnája sem
    lesz!

    Így aztán az összegömbölyödött oktatásügy – akadály nélkül – lecsúszott a gömböc torkán.

    Tisztelt Államtitkár Úr! Ön mindent megtett annak érdekében, hogy ennek a gyilkos mesének ne ilyen vége legyen!

    Nagy Lászlóné
    2011. december 20. kedd @ 08:28

  2. A mesének még remélhetően nincs vége. A csata elveszett,
    de a háború legkorábban 2014-ben fejeződhet be.
    Az oktatásügy lehet még az a szálka, amelyik megakad.
    Köszönettel: Szüdi János

    Szüdi János
    2011. december 20. kedd @ 13:48

  3. A kis gömböc ahogyan falja az útjába kerülőket, úgy dagad és ezáltal vékonyodik a bőre! Lehet, hogy nem is kell kis kondás, vagy a fiú is arra a pillanatra vár, amikor a legvékonyabb és a legsebezhetőbb lesz! Talán nem kell sokat várni, mert a mohóság és a falási kényszer megteszi hatását!

    Hoppál Marianna
    2011. december 21. szerda @ 08:46

  4. Remélhetően a közoktatás a torkánakad.

    drszudi
    2011. december 22. csütörtök @ 11:48

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!