Adjuk vagy beadjuk a kulcsot?

A szétszakított álmot/nem javítja senki/Egyszerűen dobjuk el. Énekli a Generál együttes. Akkor, ha az álom arról mesél, hogy olyan országban élünk, amelynek megválasztott kormánya nem hisz hatalma isteni eredetében. Legfőbb méltósága nem egy golyóstoll. Az országgyűlési képviselők olvasatlanul nem nyomkodnak igent egy olyan törvény-javaslatra, amely megszüntet több száz egyházat. Amelyben nem lehet visszamenőlegesen adót kivetni, nyugdíjpénztári befizetéseket államosítani. Ahol működnek a helyi önkormányzatok. Nem attól vesznek el, akinek már alig van. A nyugdíjba vonulókról nem mondják, hogy pofátlanok, a rokkantakról, hogy csalók, a hajléktalanokról, hogy rontják az utcaképet, a cigányokról, hogy zavarják a köznyugalmat. Amelyben a börtönöket zárják be és nem az iskolákat, ahol egymás mellett ülve olvassák a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot, ahol nem ugyanazok a központilag megírt hírek hallhatók minden közszolgálati adón. Amelynek van Alkotmánya, s amelynek a neve Magyar Köztársaság, akkor meg kell találni az álomjavító-kulcsot.
Valószínű többkulcsos megoldást kell találni. S ha máshol már bevált a „két kulcs”: egy villanyszerelő és az általa vezetett Szolidaritás, akkor ez a megoldás beválhat nálunk is. A Szolidaritás már megalakult….Csak lesz valaki, aki képes arra a bravúrra, hogy összekösse a széttépett álomhuzalokat anélkül, hogy bombák robbannának.

2011. október 6. csütörtök

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!