Az államnál nagyobb tolvaj nincs

Az állam az elmúlt száz évben többször is bebizonyította, mennyire leleményes akkor, amikor másnak a vagyonát szeretné lenyúlni. Nem véletlen, hogy ebben az országban kevés család mondhatja el: ősei birtokán, házában, vagyonának hasznaiból él, szülei, nagyszülei foglalkozását űzi, vállalkozását vezeti. Nem véletlen az sem, kevesen gondolják úgy, hogy érdemes befektetni, megtakarítani, félretenni. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink meséiből tudhatjuk, miképpen olvadtak el azok a hadikölcsönök, amelyeket az állam vett fel tőlük koronában, pengőben a háborús kiadások fedezéséhez vagy békekölcsön formájában, forintban a gazdasági vészhelyzet megoldásához. Államosították már ebben az országban a földeket, az üzemeket, a gyárakat.. A közösségeket is kifosztották. Felszámolták az egyesületeket, a nyugdíjpénztárakat, eltüntetve vagyonukat. Államosították az egyházak vagyonát is.


A történelem ismétli önmagát. A mi korosztályunknak is lesz mit mesélnie gyermekeinek, unokáinak. Nem csak a magánnyugdíjpénztári befektetések államosítása miatt kísért a múlt. Rövidesen, január elsején hatályba lép az a törvény, amely alapján az állam tulajdonába kerül azoknak az egyházaknak a vagyona, amelyek nem felelnek meg az új rendelkezéseknek, ezért jogutód nélkül megszűnnek. Nagy dobásra készül az állam. Nem kisebb a célja, mint a helyi önkormányzatok több ezermilliárdos vagyonának a lenyúlása. Ez az intézkedés „törvényes lesz”, abban az értelemben, hogy az állam – mint ahogy tette korábban is -, megalkotja a szükséges jogszabályokat. Összhangban lesz Magyarország Alaptörvényével is, mivel kimaradt belőle a helyi közösségek önkormányzáshoz való joga, és a helyi önkormányzati vagyon védelme. Bekerült viszont a meglévő önkormányzati vagyon köztulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítása és közérdekhez rendelése. Így, ha az oktatás, az egészségügyi ellátás stb. többé nem helyi közügy, hanem állami közérdek, akkor az e feladathoz kapcsolódó vagyon is átszáll a feladattal együtt az államra. Ma már nyílt titok, hogy az önkormányzatiság felszámolása a közeljövő egyik központi célkitűzése. Nem lehet kormánytól független akarat. Ehhez jól kapcsolódik annak elhitetése, hogy az állam mindenkinél minden jobban tud, s csak az állam képes arra, hogy döntsön, szervezzen, intézkedjen. Nem kellenek közalapítványok, érdekképviseleti szervek, helyi önkormányzatok, az egyházak közül is csak annyi, amennyit az állam jónak tart.

Először a megyei önkormányzatiságot számolják fel, átvéve intézményeiket a kormányhivatal. Ebben a megoldásban a legérdekesebb, hogy a megyék által működtetett oktatási intézmények jelentős része nem is a megyéké, hanem a városoké, községeké.. Visszajárna nekik, ami az övék? Visszajárna, ha nem az lenne a cél, hogy ne lássanak el közszolgáltatásokat. A kormányzati elképzelések szerint, mint ahogy a szülőknek, a tanulóknak nincs köze ahhoz, hogy ki, mit, hogyan, miből oktat az iskolában, mint ahogy a pedagógusnak sincs köze ahhoz, hogy milyen tantervet, tankönyvet kell alkalmaznia, úgy a település lakosságának sincs köze ahhoz, hogy a lakóhelyen milyen és hány óvoda, iskola, kollégium működik. Az állam átveszi a feladatokat, államosítja az intézményeket és dönt. Dönt arról, hol, milyen, hány intézmény, milyen feladatokkal működhet tovább, az egyes intézményekben hányan és kik dolgozhatnak.

Az önkormányzati közoktatási intézmények működtetéséhez az állam által biztosított támogatások a bérek mintegy ötven százalékát fedezik. A hiányzó összegeket az önkormányzatnak kell előteremteni, mint ahogy a működés, beszerzés költségeit is, miután ahhoz az állam nem járul hozzá. Ebből az következik, hogy az állam az átvett intézményrendszert nem tudja fenntartani és a benne foglalkoztatottakat sem tudja teljeskörűen tovább foglalkoztatni. Annál is inkább, hiszen létre kell hozni azt az apparátust, amelyik irányít, jóváhagy, engedélyez, ellenőriz.

Hogy hány intézményt kell bezárni, hány pedagógust kell elbocsátani, az attól függ, hogy a teljes rendszer fenntartásához szükséges, mintegy három-négyszáz milliárd forintot össze tudja-e szedni az állam. A szakiskolák kilencedik-tízedik évfolyamának megszűntetése, a szakiskolai közismereti tantárgyak felszámolása, a szakközépiskolai szakképzési évfolyamok megszűntetése, a nyelvi előkészítő évfolyamok eltörlése, a gimnáziumok befogadó képességének negyven százalékkal történő csökkentése, a tankötelezettség idejének két évvel való leszállítása, az általános iskolai felső tagozat körzetesítése megnyitja az utat az intézmények bezárásához és értékesítéséhez. További források teremthetők elő a pedagógusok kötelező óraszámának megemelésével, a túlóradíj eltörlésével.
Az állam rövidesen új megbízást adhat a nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak. A nyugdíjakon ugyanis már nincs mit védeni, így megkaphatja az önkormányzati vagyon védelmére szóló kormánybiztosi megbízatást. Abban is biztosak lehetünk, hogy azt követően, amikor az önkormányzati vagyon is a magánnyugdíjpénztári vagyon sorsára jut, az állam talál majd további, védelemre szoruló vagyont.

Az írás teljes szövege megtalálható a Galamus.hu oldalon

2011. szeptember 6. kedd

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!