Az állam a jó gazda

Az iskolák államosítása kormányzati ötletének az tud örülni, aki elhiszi, hogy az iskolák állam által kijelölt és működtetett, állami szabványhoz igazított, minden tanulónak az állam által meghatározott időkeretben, ugyanazokat a követelményeket átadó és elváró, az állam által támogatott ideológiát közvetítő rendszere azonos esélyeket teremt mindenkinek. Aki hisz abban, hogy ezáltal megoldódnak, enyhülnek azok a feszültségek, amelyek abból következnek, hogy a lakosság különböző csoportjainak szociális helyzete között ég és föld a különbség, és a társadalom politikai, vagyoni, etnikai alapon mélyen megosztott.
Esélyteremtésről azonban nincs, nem is lehet szó, és nem csak azért, mert a közoktatás egyedül nem oldhatja meg a társadalmi problémákat, hanem azért sem, mert nincs is ilyen, valóságos kormányzati szándék. Milyen esélyeket kínál a mai Kormány a ma gyermekének és szüleinek, a holnap ifjúságának, a jövő országának? A tankötelezettség idejének leszállítását, ezáltal az iskolából való kimaradás jogát, az iskolából való kizárás lehetőségét, ennek következtében az iskolázatlanok egyre növekvő számú megjelenését a munkaerőpiacon, a szociális ellátó rendszerben, illetve mindkettőből kiszorulva az bűnözők között. A korosztály többségének az átirányítását abba a tanoncképzésbe, amely jó esetben egy szakma elsajátításához, egyes munkafolyamatok betanulásához nyújt lehetőséget, de semmi esetre sem készít fel az életen át tartó tanulásra, szakma, szakmák elsajátítására, pályamódosításra, és lezárja az érettségi megszerzéséhez vezető utat. Ez a megoldás elvezet az érettségizők számának radikális csökkentéséhez, a felsőoktatásba való bejutás lehetőségének drasztikus szűkítéséhez. Felelőtlen és reménytelen kísérlet ez: olcsó munkaerő-kínálattal versenyre kelni a keleti országok gyermekmunkájával. Felelőtlen és tudatos kísérlet ez: a tudásmonopólium kisajátítása a középosztály részére. E célok megvalósításához szükség van az egész közoktatás államosítására, de nem csak ezért.
A Széll Kálmán tervből egyértelműen kiderül, a közoktatás államosításának másik mozgató rugója az, hogy ily módon forrásokat lehessen megtakarítani. A jelenlegi intézményrendszer állami működtetéséhez nincs meg a fedezet. Ma az állam a működés – és nem a felújítás és fejlesztés – költségeinek az ötven százalékát biztosítja a központi költségvetésből a helyi önkormányzatoknak. A többi, a hiányzó összegeket a helyi önkormányzatoknak kell előteremtenie. Az átvett rendszer működtetéséhez – és ekkor még nincs forrás a felújításhoz, fejlesztéshez – a hiányzó forrásokat az államnak elő kellene teremtenie. A mai gazdasági helyzetben ehhez egy út látszik megvalósíthatónak: az intézmények bezárása és a pedagógusok elbocsátása. A bezárásokat és elbocsátásokat megalapozza a rendszerben lévő tanulók számának csökkentése, a szakiskolák kilencedik és tízedik évfolyamainak megszűntetése, a szakközépiskolai oktatásban a szakképzés visszavitele a kilenc-tizenkettedik évfolyamokra, az általános iskolák körzetesítése, a pedagógusok foglalkoztatásának átalakítása a munkaterhek növelésével, a kötelező órák számának emelésével.
A rendszer költségvetési szempontok szerinti átalakítása jól szolgálja a tudáshoz való hozzáférés osztályalapokra helyezésének politikáját is. Miért? Minden közoktatási intézmény a kormány hivatalának alárendelve, gyakorlatilag a részeként fog működni. A hivatal lesz a fenntartó, a munkáltató, az ellenőrző egy személyben. Az államosítás egyben a szakmai önállóság teljes felszámolását is jelenti. Az iskoláknak az állam által kiadott dokumentumok, könyvek alkalmazása kötelezővé válik. A tankötelezettséggel kapcsolatos ügyekben nem az óvodák, az iskolák, hanem a hivatal fog dönteni. Az állami szakfelügyeleti rendszer ellenőrzi az állami utasítások végrehajtását, minősíti a pedagógusokat, dönt alkalmasságukról, alkalmatlanságukról. A minősítés szempontjai erkölcsi követelményeket is magukban foglalnak, elemezve a magánéletét is a pedagógusnak. A hivatal fog dönteni arról, ki milyen iskolába járhat, mivel az állam határozza meg az egyes iskolatípusokba felvehető összes tanulói létszámot, a felvételi követelményeket, szervezi meg a felvételi eljárást. A hivatal kezében lesznek a nem állami iskolák is, amelyek működéséhez kiadja, vagy nem adja ki az engedélyt, s ellenőrzi működésüket.
A közoktatás államosításának a lényege nem más, mint annak biztosítása, hogy az állam mondja meg, hol működjön iskola, hogy működjön az iskola, mit és hogyan tanítson az iskola, ki tanítson az iskolában, ki, milyen iskolába járhasson és meddig.
A kiválasztott rétegek gyermekei pedig messze elkerülik az állami iskolákat. Vagy külföldre viszik őket, vagy az állam által száz százalékig finanszírozott, minden korlátozás alól mentesített egyházi iskolába iratkoznak be.

2011. május 8. vasárnap

2 hozzászólás »

  1. Hogy lehetne ezeket a cikkeket a facebookra feltenni, próbáltam nem ment.Beszélj valami hozzáértővel, sokkal több emberhez juthatnánk el. Mély egyetértésemről tudlak tájékoztatni. Kétségbeesem azon,hogy ennyire tunyák és nem gondolkodnak a kollégáim. Pedig azt gondolom, mégis csak diplomás értelmiséginek számítják magukat.

    Biró Ibolya
    2011. május 19. csütörtök @ 08:56

  2. Rá kell kattintani a tetszik “gombra”, s akkor minden ismerősöd látni fogja. Ők adhatják tovább.

    drszudi
    2011. május 19. csütörtök @ 11:14

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!