A putyini úton

Az elmúlt hetekben számtalan írás elemezte a választások óta kialakult helyzetet. Az e tárgykörben Radnóti Sándor „Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet” című, az „És” 2010. augusztus 19-i számában megjelent összegező írásához és következtetéseihez: Orbán Viktor „kész jelentős többségi felhatalmazását a többség zsarnokságává konvertálni” nehéz lenne bármit hozzátenni. A legszomorúbb, mert beláthatatlan az általa felvázolt jövőkép: „Ha az alkotmányozás tartalmi korlátjait áthágják, ha a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtó függetlenségét megnyirbálják, ha a törvényhozói és végrehajtó hatalom független ellenőrző intézményeinek rendszerét csorbítják, vagy kiiktatják, akkor a láthatatlan alkotmányhoz kell hűségesnek lenni. Ez számos gyakorlati esetben jelenthet a jövőben civil ellenállást, polgári engedetlenséget. Hogy e morálisan kívánatos magatartásból politikai erővé válhat-e, annak titka a jövő méhében rejlik.”

Jelenleg ugyanis szervezett, szerveződő ellenállásnak nyoma, igénye sem látszik. Ezért csekély az esélye annak, hogy Magyarország államformája a közeljövőben hatalommegosztásra épülő parlamentáris köztársaság maradjon (legyen). A rendelkezésre álló rövid idő alatt nincs remény annak megakadályozására, hogy ne éppen a kormánypártok által sokat emlegetett Szent Korona-tan lényegével ellentétes – „Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek.” (WILKIPÉDIA, Szent Korona-tan, szócikk) – alaptörvény szülessen.

Sem civil mozgalom, sem politikai erő nem tűzte zászlajára a parlamentáris köztársaság védelmét, megmentését, az alkotmányozási folyamat befolyásolását. Pedig alkalom éppen most lenne rá, a hosszú ideig utolsó erőpróba, az önkormányzati választások.

Maradnának a civilek. Ezért több, mint jelzés értékű Kertész Ákos író „Ki nem áll itt ellen” című írása: (Népszava 2010. augusztus 18.) „Az interneten…olyan szövegekbe botlok, hogy a baloldali értelmiség ellenállás nélkül tűri a demokrácia és a jogállam szétverését…Szeretném a vádaskodók szíves tudomására hozni, hogy egyrészt be vagyunk tojva, a létünk van veszélyben, mi nem gyűjtöttünk vagyont, mint a politikusok és magas rangú tisztségviselők, másrészt mi nem számítunk. Az értelmiség érzi, hogy nincs jelentősége.  Így aztán nincs kedve szólni. Nekem sincs. Azt, amin ma a baloldali publicisták rágódnak, néhányad magammal és legalább három éve megmondtam előre… Hiába beszéltünk… Akik már két éve tülekednek a listás helyekért, és most a parlamentben meresztik a szemüket és lógatják a lábukat, és nincsenek egzisztenciális gondjaik a képviselői fizetésük mellet, szíveskedjenek ellenállást tanúsítani a demokrácia végromlását jelentő jogtiprásokkal szemben…”

Debreceni József valóra vált látomásai pedig terméketlen talajra hullottak? Nem győzték meg a választókat arról, hogy a jogállam, mint eszme nem a konzervatív, a szocialista vagy a liberális politikai hovatartozás függvénye.

Váncsa István az „És” említett számban megjelent „Füst” című írásában más utat vázol fel hazánknak: Oroszországban „a felmérések azt mutatják, hogy a polgárok mind nagyobb hányada boldog, elégedett és az Egyesült Oroszországot, Putyin pártját támogatja lelkesen. Orosz barátaink, ahogy az ötvenes és a hatvanas években is, megint előttünk járnak valamivel.”

Az út, amelyen az oroszok előttünk járnak – néhány az írásból kiragadott gondolattal bemutatva – riasztóan ismerős: A sajtó nem hazudik, csak nem  közli az igazat; a parlament nem pártcsatározások színtere, hanem műhely, ahol felelős munka folyik; a nemzeti együttműködést megtestesítő személy, a miniszterelnök a nemzeti katasztrófát is politikai propagandára használja fel, minden közhivatal falán – bár nincs rá törvény – megtalálható arcképe, és véleménye szerint az  őt körülvevő személyi kultuszban nincs semmi rossz .

Több, mint negyven évig jártunk a lenini úton. A „ruszkik” hazamentek, de vajon milyen hosszú lesz a putyini út?

 

2010. szeptember 28. kedd

1 hozzászólás »

  1. 2011.02.02. edrta: Hello koxiii! c9n is voxetret haszne1lok mif3ta megvettem a pipe1mat. nagyon vage1ny terme9k, viszont te9nyleg okosan kell haszne1lni. az e9n tapasztalatom az h f6ngyulladf3s sze9nből kell min.2-2,5db f6sszesen. c9n is megfelezek minden egyes sze9nt, e9s 3x fe9l darabot pakolok az első kf6rben, e9s amelyik leghamarabb elizzik azt rf6gvest kicsere9lem. Ele9g hamar elizzanak az f6ngyulladf3s szenek, eze9rt előfordul, hogy tf6bb is elmegy a fentiekben emlegetetthez ke9pest. azon is sok minden mfalik hogyan tf6mf6d meg a kere1mie1t. c9n viszonylag laze1ra tf6mf6m, (az eleje9n hősapke1val szinte9n) e9s ele9g bő ffcstf6t ad. Sőt, ha ha jf3l sikerfcl megtf6mni, akkor eltfcntethetsz magad kf6rfcl mindent egy le1gy kile9gze9ssel. Ez a legkire1lyabb Arra nagyon kell fcgyelni, h a ff3lia feszes legyen, e9s egy kicsit lf3gjon le a kere1mia sze9le9n(pereme9n) ,h ke9nyelmes legyen becsomagolni . Nem baj ha tf6bb re9teg ff3lie1val dolgozol.Reme9lem segedtettem, sok sikert! +5Ez a ke9rde9s hasznos volt?

    Sales
    2012. december 21. péntek @ 22:34

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!