A pedagógus-szülő-tanuló kapcsolata

A tanuló helyzete

A tanuló helyzete igen sajátos a közoktatásban. Az iskolát a szülő választja ki, s e döntésével rábízza gyermekét a kiválasztott iskolára. Az iskola működése a szülői választásoktól függ, mivel az iskolai finanszírozás vetítési alapja a tanulói létszám. Az iskola és a tanuló nincs alá-fölérendeltségi viszonyban, sőt jogilag a szülő a megrendelő. Normális viszonyok között, miután több szektorú iskolarendszer létezik, és iskolát tartanak fenn az önkormányzatok, az alapítványok, az egyházak, arra lehetne gondolni, hogy a versenyhelyzet mindent megold, minden iskola arra törekszik, hogy maximálisan kiszolgálja a szülőket, hogy odacsábítsa és megtartsa a beíratkozott tanulókat.

A gyakorlatban természetesen sok minden másképpen alakul, mint ahogy a „tiszta” jogi helyzet alapján az feltételezhető lenne. Egyes településeken a szülő iskolaválasztási joga érvényesülni tud, más településeken – több iskola hiányában – kevésbé. Az iskolába beíratott tanuló pedig hiába nincs alárendelve az őt tanító pedagógusnak, valójában mégis kiszolgáltatottá válhat a pedagógus értékítéletének, megítélésének.

A nevelés és oktatás folyamatában kiemelkedő szerepe van a pedagógus-szülő-tanuló kapcsolatrendszernek, döntő módon a bizalomra épülő együttműködésnek. E kis csoport része az osztályközösségnek – tanulóközösség, szülők közössége, pedagógusok közössége – az osztályközösség pedig része az iskolai közösségnek. Az egész rendszer, a nagy és a kis csoportok működésének alapelve kell hogy legyen az egymás kölcsönös tisztelete, az együttműködési készség és akarat, egymás kölcsönös segítése és támogatása.

A tanulói közösség, a szülői közösség és a pedagógus közösség harmonikus együttműködése arra a célra jön létre, hogy az iskolába beíratkozott tanulók részére biztosítsák a fejlődésükhöz, az eredményes tanuláshoz szükséges szolgáltatásokat, és a tanulók a képességüknek, tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelően elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyeket az iskola a felkészítő pedagógusok munkáján keresztül közvetít.

A felkészítés, felkészülés sajátos mozzanata a tanulói tudás, szorgalom, magatartás értékelése, amely hosszabb távra, akár egy egész életre is meghatározhatja az érintett életútját. A tanulói teljesítmény értékelésének lehetősége, joga és kötelezettsége az, amely miatt a jogszabályokban biztosított szülő, tanuló, pedagógus mellérendeltség a gyakorlatban megbillenhet. Az értékítélet alkotásának lehetősége magával hozhatja a megfelelés kényszerét. Az, akiről értékítéletet mondanak, az esetek jelentős részében mindent megtesz annak érdekében, hogy a legkedvezőbb színben jelenjen meg az értékelésre felhatalmazott előtt. Ezért kell az iskolának tartózkodnia attól, hogy olyan választás elé állítsa a szülőket és a tanulókat, amely döntés meghozatala során nem a saját meggyőződésük az irányadó, hanem az értékítéletet alkotónak való megfelelés kényszere. Ezért, ha az iskola olyan programot szervez, amely az ember személyiségi jogaival összefüggő, másra nem tartozó kérdésben döntési helyzet elé állítja a szülőket és a tanulókat, visszaél helyzetével. Márpedig ilyen helyzetbe kerül a szülő és a tanuló, ha az iskola olyan személyt hív meg akár tanítási időben, akár azt követően bármilyen előadás megtartására, aki ilyen vagy olyan okból nem fogadható el a szülői, illetve a tanulói közösség egy részének. Visszaél a helyzetével az iskola akkor is, ha olyan programot szervez, amelyen való részvétel vagy a részvételtől való távolmaradás alkalmas lehet annak megismerésére, hogy a tanulónak, illetve a szüleinek valamely, a magánszférába tartozó kérdésben mi az álláspontja, véleménye. Az ilyen rendezvényeken való részvételről, távolmaradásról nyilvántartások készülhetnek fejben, papíron, nyíltan vagy titkosan. Megfigyelhetik egymást a tanulók, a szülők, a pedagógusok. Az értékelés folyamata bonyolult, összetett folyamat, amely soha nem mentes a szubjektív értékítélettől. Lehet, hogy nem készül semmilyen nyilvántartás, lehet, hogy nem jegyzi meg a pedagógus, ki volt jelen és ki maradt távol meghatározott eseményről, mégis egy pozitív vagy egy negatív benyomás hosszabb távra befolyásolhatja egy adott tanulóhoz való viszonyát.

A tanulói teljesítmény értékelése

A tanulói teljesítmény értékelésével kapcsolatos folyamat során sérülhetnek leginkább a közoktatás alapelvei. Ez a folyamat ugyanis számos olyan elemet tartalmaz, amelyet jogilag nem, vagy csak igen általános formában lehet meghatározni, szabályozni. Annak ellenére, hogy a közoktatásról szóló törvény rendelkezései között jó néhány olyan garanciális előírás található, amelyik meghatározza a tanulói minősítés és értékelés rendjét, nem vonható kétségbe, hogy ezeknek az előírásoknak a számonkérése, kikényszeríthetősége meglehetősen nehéz. Ennek indoka, hogy a tanuló teljesítményének értékelésében és minősítésében meglehetősen sok a szubjektív elem, a pedagógus, tanuló, szülő kapcsolatrendszerére épülő tényező. A központi szabályozás mellett igen jelentős szerepe van a helyi, az intézményi szintű szabályozásnak, elsősorban a pedagógiai programban, azon belül is a helyi tantervben meghatározott elvárásoknak, követelményeknek. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme valósulhat meg azáltal, hogy eltérő követelményeket állapítanak meg az egyes tanulókkal, tanulócsoportokkal szemben, illetve eltérő követelmények alkalmazásával mérik, értékelik a tanulói teljesítményeket, feltéve, hogy az eltérésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka.

Az egyenlő bánásmód követelményei az oktatásszervezésben

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyelőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebt.) külön fejezete foglalkozik az oktatással. Általános szabály, hogy nem lehet kedvezőtlenebb helyzetbe hozni az ugyanazon csoportba tartozó személyeket. Ugyanakkor az oktatásban alapelv, hogy adott esetben, meghatározott okból, meghatározott gyermeki, tanulói csoportot vagy egy gyermeket a többiekhez képest előnyösebb helyzetbe kell hozni, a meglévő hátrányok csökkentése, kiküszöbölése érdekében.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha egy személy vagy egy csoport másik, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai, illetve más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége), apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonya, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt (Ebt. 8. §).

A közvetlen hátrányos megkülönböztetés megvalósulhat minden olyan esetben, amikor valamilyen tulajdonság vagy jellemző alapján indokolatlanul különbséget tesznek. A különbségtételnek nem általában, hanem olyan személyek között kell megvalósulnia, akik egyébként azonos körbe tartoznának. A kedvezőtlenebb bánásmódnak e személyek között, csoporton belül kell megvalósulnia. A kedvezőtlen helyzet bármi lehet, ami az adott körbe tartozók között felfedezhető. Valamely helyzet jogsértő mivoltának megítéléséhez azt kell tehát mérlegelni, hogy az azonos csoportba tartozók között történt-e különbségtétel, ha igen, volt-e ésszerű indoka, ha nem volt ilyen indok, bekövetkezett-e a kedvezőtlenebb bánásmód.

A közvetett hátrányos megkülönböztetés körébe tartozik minden olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat, amely látszólag megfelel ugyan az egyenlő bánásmód követelményének, azonban valamely helyzet, tulajdonság vagy jellemző alapján egyes személyeket vagy csoportokat más összehasonlítható helyzetben lévő személyekhez vagy csoportokhoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz (Ebt. 9. §).

- Látszólag minden jogszerű. A magatartás, intézkedés, utasítás, gyakorlat látszólag nem azt a célt szolgálja, hogy különbséget tegyen az azonos csoportba tartozók között, ezért nem valósítja meg a közvetlen hátrányos megkülönböztetést.

- Mégis bekövetkezik, hogy valaki vagy valakik hátrányosabb helyzetbe kerülnek a velük összehasonlítható helyzetben lévőkhöz képest.

- A hátrányos helyzet bekövetkezését kiváltó intézkedés, döntés lehet szándékos (rejtett), gondatlan, sőt véletlen, nem kívánt, az eredeti szándéktól eltérő eredményt előidéző.

Az általános, az egész jogrendre kiható elvárások mellett az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény foglalkozik az egyes jogterületekkel szemben támasztható követelményekkel, így az oktatási ágazattal is. Az oktatás-szolgáltatás területén az egyenlő bánásmód követelményét érvényesíteni kell többek között

- az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása során,

- az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelmény támasztás során,

- a teljesítmények értékelése során (Ebt. 27 § (2) bek.).

Az oktatás-szolgáltatás szervezésekor, biztosításakor az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen:

- valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban,

- valamely személy vagy csoport olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési-oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét (Ebt. 27. § (3) bek.).

Az oktatás sajátossága azonban, hogy a felkészítésnek személyre szólónak kell lennie. Figyelembe kell vennie minden olyan körülményt, amely az oktatásba bekapcsolódott személyt segíti vagy hátráltatja a tanulás folyamatában. Az oktatás szervezésnek is vannak ésszerű indokai, amelyek lehetnek csoportképző elemek. Ilyen például az életkor. Azokat a tanulókat, akik még soha nem jártak iskolába, nem végeztek el egyetlen évfolyamot sem, az első évfolyamra kell felvenni. Az iskola jogosan tesz különbséget a hét éves elsősök és nagykorú elsősök között, két külön osztályba szervezve őket. Lehetnek más oktatásszervezési elvek is, amelyek megvalósítása nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

A családi háttérből adódó iskolai feladatok

A tanuló fejlődését befolyásoló egyik legfontosabb tényező a családi háttér. Az iskola ellensúlyozni tudja azokat a hátrányokat, amelyek abból származhatnak, hogy a tanuló családi körülményei az átlagostól eltérően kedvezőtlenek. Ez az eltérés sokféle lehet, kezdve a szülők iskolai végzettségétől a „csonka családig”, folytatva a család szociális körülményeivel, anyagi helyzetével. Az iskolák egyedül nem tudják megoldani a tanuló családi hátteréből adódó gondokat, problémákat. Ezért vesznek részt a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok megoldásában, részei a gyermek- és ifjúságvédelem rendszerének. Az iskolai feladatellátáshoz nyújtanak segítséget a gyermek- és ifjúságvédelem egyéb intézményei, a családvédelemhez tartozó intézmények.

A szülő kötelezettségei

A közoktatásról szóló törvény számos rendelkezése fogalmazza meg az iskolák és a szülők együttműködésének kereteit, formáit és kötelezettségeit. Természetszerűen az együttműködés jogszabályban való elrendelése nem lehet eredményes az érdekelt felek együttműködési szándékának a hiányában. Hiába szeretne együttműködni az egyik fél, ha ahhoz a másik nem partner. Az iskolák kötelezettsége azonban az, hogy olyan légkört alakítsanak ki, amely a lehető legnagyobb együttműködési készséget kínálja a másik fél, a szülő számára. Az iskolák felelőssége és kötelessége, hogy minden lehetőséget felkínáljanak a szülő részére, adott esetben a meggyőzés eszközét is alkalmazva, hogy éljenek a rendelkezésükre álló megoldásokkal. Végső soron az iskoláknak még a szülővel szemben is érvényesíteniük kell a tanuló érdekeit, indokolt esetben fellépve a szülővel szemben.

Az együttműködés jogát és kötelezettségét a közoktatásról szóló törvény következetesen meghatározza.

- A törvény alapelveiben meghatározottak szerint az iskola felelős a tanulók testi, érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődéséért, és ennek érdekében együttműködik a szülőkkel (Kt. 2. § (4) bek.).

Ez az együttműködési kötelezettség azáltal keletkezik, hogy a szülő az iskolaválasztással gyermekét rábízza az általa kiválasztott iskolára, amely a tanulói jogviszony létesítésétől kezdődően ellátja a tanuló felügyeletével összefüggő feladatokat. A felügyelet keretei között kell gondoskodni a tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről (Kt. 121. § (1) bek. 11.).

- Az együttműködés keretei és formái megfogalmazásra kerülnek a szülői jogok között is. A szülő joga, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjon, továbbá hogy gyermeke neveléséhez tanácsokat és segítséget nyújtsanak részére (Kt. 14. § (1) bek. b/ pont).

E szülői joggyakorlás igényli az érdekelt aktív közreműködését, érdeklődését, bekapcsolódását az iskolai életbe, az iskola által nyújtott lehetőségek kihasználásával.

- A szülői jogok kiegészülnek a szülői kötelezettségekkel, amelyek között a tájékozódás és a segítségnyújtás joga mellett megjelenik az együttműködés kötelezettsége. A szülő ugyanis nemcsak jogosult, hanem köteles is arra, hogy figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét, gondoskodjék arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit (Kt. 13. § (2) bek. c) pont).

A szülőtől elvárja a közoktatásról szóló törvény azt is, hogy gyermeke részére minden tőle elvárható segítséget megadjon. Ez a megfogalmazás szükségszerűen magában foglalja azt is, hogy a szülői kötelességek teljesítésénél minden esetben egyéni mérlegelést igényel, hogy milyen mértékű segítségnyújtás az, amely megfelel az adott körülmények között, az adott helyzetben. A „tőle elvárható segítség” elsősorban nem az anyagi segítségnyújtás formáját öleli fel, hanem azoknak a további kötelezettségeknek a teljesítését, amely megfogalmazást nyert a közoktatásról szóló törvényben.

- A szülővel szemben támasztott további elvárás ugyanis az, hogy rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal, és megadja részükre a szükséges tájékoztatást. A szülővel szemben támasztott elvárás az is, hogy segítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az iskola rendjének a közösségi élet magatartási szabályainak az elsajátítását (Kt. 13. § (2) bek. d)-e) pont).

- E körbe tartozik az is, hogy a szülőnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében, ugyanakkor tiszteletben kell tartania az iskola vezetői, pedagógusai és más alkalmazottai emberi méltóságát és jogait (Kt. 13. § (2) bek. f)-g) pont).

A szülővel szemben megfogalmazott elvárások tehát korántsem az jelentik, hogy a szülőnek egymagának kell gondoskodnia a gyermeke tanulmányaihoz szükséges feltételek előteremtéséről, illetőleg egymagának kell megoldania a gyermeke felkészítésével kapcsolatos feladatokat.

A „tőle elvárható segítség” megadása gyermeke részére azt tükrözi, hogy a szülőnek mindent meg kell tennie ahhoz, hogy gyermeke rendszeresen megjelenjen az iskolában, és hogy az iskola által nyújtott segítséget gyermeke igénybe vegye. A szülőtől elvárható közreműködés sérelmét jelenti, ha gyermeke rendszeresen mulaszt az iskolából, és eredménytelen marad az iskola figyelmeztetése. E körbe sorolható az a magatartás is, ha az iskola biztosítja a tankönyvekhez való ingyenes hozzájutást, de a szülő ezt a segítséget nem veszi igénybe, illetve nem gondoskodik arról, hogy gyermeke megfelelő módon óvja a rendelkezésére bocsátott tankönyveket vagy más eszközöket. Nem teljesíti a szülő a kötelezettségét akkor sem, ha nem veszi igénybe a napközis foglalkozás, a tanulószobai foglalkozás, az iskolaotthonos ellátás lehetőségét annak ellenére, hogy gyermeke részére a felkészüléshez szükséges feltételeket otthoni környezetben nem vagy nem megfelelő módon tudja biztosítani. Problémát jelenthet az is, ha a tanuló nehezen illeszkedik be a közösségbe, adott esetben sérti mások jogait, és a szülő nem nyújt segítséget az iskola jelzése ellenére ahhoz, hogy megoldódjanak ezek a gondok, problémák. Nehezítheti az együttműködés kialakulását, eredményességét, ha maga a szülő az, aki nem tartja tiszteletben a gyermekével foglalkozó személyek jogait.

A szülő jogkövető magatartása a jog eszközeivel kikényszeríthető. Döntő szerepe van e folyamatban a jegyzőnek, aki közigazgatási hatósági eljárás, szabálysértési eljárás, a gyermek- és ifjúságvédelem terén a védelembe vétellel összefüggő eljárás során alkalmazhat állami kényszert a szülővel szemben. Nem kizárt a büntetőeljárás megindítása és lefolytatása sem, hiszen a pedagógus és a tanuló felügyeletében közreműködő más személy büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személynek minősül. Ezeknek az eszközöknek az igénybevétele azonban csak a legutolsó lehetőségként jöhet számításba, hiszen alkalmazásuk az iskola pedagógiai tevékenységének kudarcát jelzi, és nagy valószínűséggel megnehezíti, esetleg teljesen kizárja a további együttműködés lehetőségét.

A pedagógus kötelezettségei az együttműködés területén

A szülő-iskola kapcsolatrendszerének építésében, kialakításában és működtetésében az együttműködő másik fél, a tanulóval foglalkozó pedagógus. Az együttműködés feladatainak ellátása nem mérlegelés kérdése, hiszen a közoktatásról szóló törvény meglehetősen pontosan meghatározza az elvárásokat e területen. A pedagógus kötelessége, hogy a szülőket gyermekük nevelésével és oktatásával, fejlődésével kapcsolatosan rendszeresen tájékoztassa. Kötelessége a pedagógusnak az is, hogy a szülőket tájékoztassa az őket érintő kérdésekről, továbbá hogy figyelmeztesse a szülőt, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek. Az együttműködés alapelve az is, hogy a pedagógusnak a szülő és a tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ kell adnia, továbbá hogy feladatainak ellátása során tiszteletben kell tartania a tanulók és a szülők emberi méltóságát és jogait (Kt. 19. § (7) bek.).

A munkaköri kötelezettségeit figyelmen kívül hagyó pedagógussal szemben is fel lehet lépni a jog eszközeivel. Közalkalmazotti foglalkoztatás esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehetősége is fennáll, míg a munkaviszonyban foglalkoztatott pedagógus esetén a munkaszerződés megszüntetésének lehetőségével élhet a munkáltató. Súlyos kötelezettség szegés esetén a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének lehetősége is a munkáltató rendelkezésére áll. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása végső eszközként jöhet számításba, hiszen igénybevételük azt tükrözi, hogy az iskolai pedagógiai folyamatokban súlyos, valószínűleg nehezen kiküszöbölhető zavarok álltak be.

A pedagógus kötelezettsége a tanuló felkészítésével összefüggésben

A pedagógus alapvető feladata a rábízott tanulók nevelése és tanítása. E kötelezettségével együtt jár, hogy a nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a tanuló személyiségének fejlődéséről. E kötelezettségének egyik eszköze, hogy az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse. Összevetve a pedagógus és a szülő kötelezettségeit, meglehetősen nehéz meghatározni, tetten érni, hogy egy esetleges pedagógiai kudarc esetén kit, milyen arányú és milyen mértékű felelősség terhel. Szinte teljes bizonyossággal kijelenthető azonban, hogy a pedagógus akkor sem mentesülhet a reá háruló kötelezettségek alól, ha azt tapasztalja, hogy a tanuló nem tesz eleget kötelezettségeinek, nem vesz részt rendszeresen a tanórai foglalkozásokon, nem teljesíti tanulmányi kötelezettségeit. Nem adhat felmentést a pedagógusnak az sem, ha a szülő sem teljesíti az Alkotmányból, a családjogi törvényből és a közoktatási törvényből levezethető kötelezettségeit, nem működik közre gyermeke felkészítésében, nem tartja a kapcsolatot az iskolával, az osztályfőnökkel és a pedagógussal. Nem teljesíti a pedagógus a munkaköri kötelezettségét, nem jár el az a pedagógus a tőle elvárható gondossággal, aki „lemond” bármelyik tanítványáról.

A közoktatásról szóló törvény megfogalmazása szerint a pedagógus kötelezettsége, hogy a nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokultúrális helyzetét és fejlettségét, sajátos nevelési igényét (Kt. 19. § (7) bek. b) pont).

A törvény által támasztott követelményből adódik, hogy a gyakorlatban a pedagógusnak minden tanítványának felkészítéséhez egyéni, a tanulóhoz igazodó programot kell készítenie, adott esetben papíron, de „fejben” minden esetben. A pedagógus feladata az is, hogy segítse a tanulót képességének, tehetségének kibontakoztatásában, illetve nyújtson segítséget ahhoz, hogy a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő tanuló felzárkózzon tanulótársaihoz. A felkészítés és az ismeretek átadása, közlése mellett a pedagógusnak feladata az is, hogy elsajátíttassa a tanulóval a közösségi együttműködés magatartási szabályait, és megkövetelje azok betartását. Közre kell működnie minden pedagógusnak a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában és megszüntetésében. Ezek a kötelezettségek együttesen határozzák meg az egyes pedagógusoktól elvárható magatartás alapjait, a pedagógus-munkakörben végzett feladatok alapelveit, függetlenül attól, hogy az adott pedagógus foglalkoztatására milyen jogviszony keretében kerül sor, továbbá függetlenül attól, hogy az adott pedagógus az adott iskolában milyen nevelő és oktató munkát lát el. Nem függnek ezek a kötelezettségek attól sem, hogy végrehajtásukhoz milyen segítséget kap a szülőtől, illetőleg, hogy a tanuló mennyire működik közre abban, hogy az iskola, a pedagógusok közössége és az egyes pedagógus munkája eredményes legyen (Kt. 19. § (7) bek. d) pont).

A helyi szabályozás szerepe a tanulói értékelésben

A helyi szintű szabályozásnak meghatározó szerepe van abban, hoy egy adott, konkrét iskolában milyen lehetőséget biztosítanak a beíratkozott tanulók fejlődéséhez, tehetségének kibontakoztatásához, hátrányainak felszámolásához. A tartalmi szabályozás rendszere, a Nemzeti alaptantervre épülő helyi szintű szabályozás a gyakorlatban szinte teljesen szabad kezet biztosít ahhoz, hogy az adott iskola a saját pedagógiai programjának elkészítésekor és végrehajtásakor a legnagyobb mozgásteret biztosítsa a nevelőtestület tagjainak, az egyes pedagógusoknak és magának a nevelőtestületnek is az egyes tanulók megítélésénél. Az iskola pedagógiai programjának alapelveit meghatározó nevelési programnak kell választ adnia azokra a kérdésekre, amelyek alapján az egyes pedagógusok megszervezik saját tevékenységüket mind a felkészítés, mind a szülői kapcsolattartás területén. A nevelési program része többek között az iskolában folyó személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok meghatározása, a beilleszkedési, magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenység kérdéseinek rendezése, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenység, a szülő, a tanuló, az iskola és a pedagógus együttműködési formáinak meghatározása (Kt. 48. § (1) bek. a) pont).

Az iskolai nevelési program végrehajtása feladata és kötelezettsége minden pedagógusnak, betartatása feladata és kötelessége minden nevelőtestületnek és az intézmény vezetésének.

Az iskolai pedagógiai program részét alkotó helyi tanterv ugyancsak meghatározó szerepet tölt be a tanulói értékelés rendszerében. Az iskolai helyi tanterv határozza meg lényegében, hogy adott intézményen belül milyen eszközei lehetnek a pedagógiai feladatok megoldásához a pedagógusoknak.

- Nincs olyan jogszabályban meghatározott kötelező előírás, amely arra kötelezné az iskolát, az iskola nevelőtestületét, illetve az egyes pedagógust, hogy szándéka ellenére egyetlen tanulót is évfolyamismétlésre utasítson.

- Nincs olyan központi előírás, amely meghatározná, hogy a pedagógiai folyamat mely szakaszának végére milyen teljesítményt kell elérnie az adott évfolyam adott osztályának, azon belül az egyes tanulóknak.

Minden, az értékeléssel összefüggő kérdés rendezése, a döntéshozatal alapjául szolgáló rendelkezések meghatározása a helyi szintű szabályozás rendszerének a része. Az iskola helyi tanterve határozza meg ugyanis

- az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat,

- az ezekhez rendelt tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait,

- illetőleg a tantárgyakhoz kapcsolódó tananyagot és követelményeket,

- iskolai hatáskör annak rendezése is, hogy a tanuló milyen feltételek teljesítésével léphet az iskola magasabb évfolyamára. A helyi tanterv határozza meg az iskolai beszámoltatás, a számonkérés követelményeit és formáit, a tanulói teljesítmény, a magatartás és a szorgalom értékelésének, minősítésének formáit. Megteremthető a feltétel ahhoz, hogy az iskola lehetőséget biztosítson a különbségtételre egyes tanulók között. Megvan a lehetőség ahhoz, hogy az iskola meghatározza a magasabb évfolyamra lépés minimális feltételeit, oly módon, hogy az érintett pedagógus figyelembe tudja venni az osztályába járó tanulók között lévő objektív és szubjektív okokra visszavezethető különbségeket. Adottak a lehetőségek ahhoz, hogy az iskola igazodjon az egyes tanulók képességéhez, irányultságához, tehetségéhez. E lehetőséggel élve lehet biztosítani az egyes tanulókban meglévő képességek, tehetségek kibontakoztatását, más tanulóknál a minimális elvárási szintre történő felzárkózást.

A legkitűnőbb példa a helyi szabályozás lehetőségeinek megértéséhez a Nemzeti alaptanterv magyar nyelv és irodalom műveltségi területének rövid áttekintése. A fejlesztési feladatok szerkezet között található az „Olvasás, írott szöveg megértése”. Ehhez kapcsolódó útmutatás szerint az olvasás, írott szöveg megértése, az iskolai képzés szintjének megfelelő szövegértés, olvasási készség, értő olvasás, amely magában foglalja a korosztálynak megfelelő hangos és csendes olvasást, a különböző tartalmú és rendeltetésű szövegek megértését, a szövegekben megformált értékek felfogását, megítélését, kritikáját, befogadását, a művészi szövegek metafórikus jelentéseinek megértését a korosztálynak megfelelő szinten. Az első-negyedik évfolyamhoz kapcsolt útmutatás szerint e műveltségi terület keretei között, ezeken az évfolyamokon a következő feladatokat kell megoldani:

- az olvasás jelrendszerének elsajátítását a diákok egyéni sajátosságának figyelembevételével,

- a tanult betűk összeolvasását,

- a szavak, szószerkezetek, mondatok hangos olvasását,

- az egyszerű szövegek szó szerinti jelentésének megértését,

- a különböző mondatfajták hanglejtésének megfigyelését és reprodukását a hangos olvasásban.

Semmilyen utalás, előírás, kényszer nem olvasható ki a Nemzeti alaptantervből, amelynek alapján a tanítónak minden tanulótól meg kellene követelni, hogy az általános iskola első félévének a végére folyamatosan olvasni tudjon. Mindebből az következik, hogy szinte teljes egészében az iskolán múlik, milyen módon nyújt lehetőséget az egyes tanulóknak ahhoz, hogy elérjék a megkívánt minimális szintet, utolérjék társaikat, teljesítsék az előírt követelményeket.

A tanulói teljesítmény értékelésének folyamata

A közoktatásról szóló törvény meghatározza azokat az eljárási szabályokat, amelyek megtartásával az iskolának el kell végeznie a tanulói teljesítmény értékelését. Ezek a rendelkezések azért érdemelnek figyelmet, mert amíg a megállapított érdemjegyek, osztályzatok jogorvoslattal nem támadhatók meg, addig maga az eljárás, amellyel az értékelés és a minősítés történt, igen. A pedagógus feladata, hogy a tanuló teljesítményét év közben rendszeresen érdemjeggyel értékelje (Kt. 70. §).

Ezek az érdemjegyek azok, amelyek tükrözik, hogy a szorgalmi idő során milyen felkészültséget, hozzáállást tanúsított a tanuló. A törvény nem értelmezi a „rendszeresen” fogalmat, és nem tartalmaz arra vonatkozóan sem előírást, hogy az érdemjegy meghatározására, megállapítására milyen eljárás keretében kerüljön sor.

Az iskolai helyi szabályozás kérdése annak meghatározása, hogy a beszámoltatás milyen formáját alkalmazzák. A helyi tantervben kell meghatározni, hogy a pedagógus milyen beszámoltatási formát alkalmazhat, amely a lehető legváltozatosabb lehet.

- A pedagógiai programban kell szabályozni azt a kérdést, hogy milyen írásbeli beszámoltatási formát alkalmaznak egy adott iskolában, milyen időközönként és milyen korlátozások mellett.

- A helyi tanterv meghatározhat időszakos vizsgákat, és meghatározhatja azt is, hogy azoknak milyen szerepe van az iskola magasabb évfolyamba lépésének megállapításánál.

- Iskolai szabályozás kérdése az is, hogy egy tanítási napon belül, egy tanítási héten vagy a hét meghatározott napjain, például a hétfői napon alkalmaznak-e bármilyen korlátozást az írásbeli dolgozatok megíratásánál.

Az értékelés nyilvánossága

A tanulói teljesítmény értékelésével szemben támasztott törvényi követelmény azonban az, hogy a szorgalmi időszakban megállapított érdemjegyekről az iskola rendszeresen értesítse a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét. A rendszeres fogalom értelmezése is helyi szabályozás kérdése. Egyértelmű azonban, hogy a szülőnek és a tanulónak jogában áll tudnia, ismernie, hogy milyen értékítéletet alkotott a pedagógus. Nem felel meg a törvényi előírásnak az olyan megoldás, amelyik nem teszi világossá a szorgalmi időszak minden időpontjában, hogy adott tantárgy tekintetében milyen a helyzete az adott tanulónak.

Az osztályozás

A tanuló félévi és év végi osztályzatait az érdemjegyei alapján kell meghatározni. Ebből az következik, hogy a tanulónak és a szülőnek nem szabad hogy meglepetést okozzon a félévi és az év végi osztályzat, hiszen ismerniük kell azokat az érdemjegyeket, amelyekre építve az osztályzat megállapításra került. A közoktatásról szóló törvény külön választja a tanulói teljesítmény értékelését és minősítését a magatartás értékelésétől és minősítésétől. A tanuló felkészültsége és tudásának értékelése nem fejezheti ki a tanulói magatartás értékelését. Nem tekinthető jogszerűnek, ha a tanulói tudást kifejező érdemjegy vagy osztályzat egyben értékítéletet is tükröz a tanulói magatartással összefüggésben (Kt. 70. § (1) bek.).

Az osztályozó értekezlet

Az év végi osztályzat meghatározása során az iskola nevelőtestülete fontos szerepet tölt be. A nevelőtestület osztályozó értekezleten áttekinti a tanuló év közben kapott érdemjegyeit, és mérlegeli, hogy a pedagógus által megállapított év végi osztályzat összhangban áll-e az évközi érdemjegyekkel. Az osztályozó értekezlet arra kapott jogosultságot, hogy amennyiben az év végi osztályzat a tanuló hátrányára lényegesen eltér a tanítási év közben adott érdemjegyek átlagától, abban az esetben feltárja ennek okát, – a pedagógusnak meg kell indokolnia döntését a nevelőtestület részére. A nevelőtestületnek jogában áll a tanuló javára módosítani az év végi osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján. Ennek az eljárásnak több garanciális eleme van:

- A nevelőtestület a pedagógus által megállapított osztályzatot nem ronthatja le, csupán a tanuló számára előnyösebb döntést kezdeményezhet, illetve döntést hozhat. Így például, ha az év közben adott érdemjegyek átlaga három egész négy tized, és a pedagógus négyes osztályzatot állapított meg, a nevelőtestület ezt nem ronthatja le közepes osztályzatra.

- A törvény a pedagógus döntési jogát is védi, hiszen a nevelőtestületnek akkor van jogosultsága fellépni a pedagógus által megállapított osztályzattal szemben, ha az lényegesen tér el az év közbeni érdemjegyek átlagától. A lényeges eltérés fogalmát indokolt tisztázni az iskola pedagógiai programjában. Így például az előző példát alapul véve, ha a tanuló átlaga három egész négy tized, és a pedagógus közepes osztályzatot állapít meg, ez nem tekinthető jogellenesnek, lényeges eltérésnek.

A nevelőtestület jogosítványa annak megállapítása is, hogy a tanuló teljesítette az adott évfolyam követelményét, és ezért magasabb évfolyamra léphet (Kt. 70. § (4) bek.).

Az érdemjegyek és osztályzatok

A tanuló teljesítményének értékelésére és minősítésére a közoktatásról szóló törvény meghatároz egy lehetőséget, egy egytől-ötig tartó skálán. Az érdemjegyek és osztályzatok a következők:

- a tanuló tudásának értékelésénél és minősítésénél jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1);

- a tanuló magatartásának értékelésénél és minősítésénél példás (5), jó (4), változó (3), rossz (2);

- a tanuló szorgalmának értékelésénél és minősítésénél példás (5), jó (4), változó (3), hanyag (2).

Ennek a jelölési módnak az alkalmazásától azonban az iskola a pedagógiai programjában meghatározottak szerint eltérhet. Az évközi érdemjegyek a félévi és az év végi osztályzatok helyett az iskola a tanuló teljesítményének, szorgalmának és magatartásának értékelésére egyéni, a hagyományainak és a saját módszereinek megfelelő jelölést alkalmazhat, illetőleg az iskola valamennyi évfolyamán szöveges értékelést vezethet be. Az iskola által alkalmazott értékelési és minősítési formának azonban olyannak kell lennie, amely mind a tanuló, mind a szülő részére egyértelműen és világosan tájékoztatást ad arról, hogy az érintett tanuló milyen módon teljesítette azt, amit az iskola elvárt tőle. Ugyanakkor az iskola által alkalmazott jelölésnek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy szükség esetén át lehessen váltani a közoktatásról szóló törvény által alkalmazott érdemjegyre, illetve osztályzatra. Így például, ha a tanuló olyan iskolában folytatja a tanulmányait, amelyikben a törvénytől eltérő jelölést alkalmaznak, azonban a kilencedik évfolyamban középiskolai jelentkezést kíván benyújtani, abban az esetben szükség lehet arra, hogy az addig nyújtott teljesítményét a másik iskola, ahova a jelentkezését benyújtotta, mérlegelni és értékelni tudja.

A „buktatás” tilalma

A közoktatásról szóló törvény az első-negyedik évfolyamon az általános szabályoktól eltérő továbbhaladási folyamatot ír elő. Az általános szabály az, hogy a tanuló az iskola magasabb évfolyamába, illetve a szakképzési évfolyamba akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette Hogy ezek a feltételek mikor valósulnak meg, abban a kérdésben az iskola helyi szintű szabályozásának, a pedagógiai programnak, illetve a helyi tantervnek döntő szerepe van. Kivételt képez ez alól a szabályozás alól az általános iskola első-harmadik évfolyama, amelyen a tanulói továbbhaladást a közoktatásról szóló törvény biztosítja. Ezeken az évfolyamokon a tanuló nem utasítható évfolyamismétlésre, kivéve, ha az igazolt és az igazolatlan mulasztások miatt nem tudta teljesíteni az előírt követelményeket (Kt. 71.§ (1) bek.).

A törvény biztosítja a lehetőséget ahhoz, hogy a tanuló az átlagostól eltérő fejlődési ütemben sajátítsa el az ezekre az évfolyamokra meghatározott iskolai követelményeket. A Nemzeti alaptanterv alapján minden iskolának jelentős mozgástere van a helyi tanterv elkészítésénél. A törvényi szabályozás ezen túlmenően nem engedélyezi, hogy az említett évfolyamokra járó tanulók esetében mérlegeljen a nevelőtestület, és megakadályozza a tanulói továbbhaladást.

Ehhez a továbbhaladási folyamathoz igazodva állapít meg a tanulói értékeléshez és minősítéshez eltérő előírásokat a közoktatásról szóló törvény. Az első-harmadik évfolyamon, valamint a negyedik évfolyam első félévében az iskoláknak a tanulói teljesítmény értékeléséhez szöveges minősítést kell alkalmaznia. E szöveges minősítés meghatározása az iskolai helyi szabályozás kérdéskörébe tartozik. A szöveges minősítésnek megfelelő tájékoztatást kell nyújtania a tanuló és a szülő részére olyan módon, hogy meg lehessen állapítani, milyen az érintett tanuló teljesítménye. A szöveges minősítésnek azt kell kifejeznie, hogy a tanuló

- kiválóan,

- jól,

- megfelelően teljesített,

- illetve felzárkóztatásra szorul. Az egységes pedagógiai folyamatként felfogott első-negyedik évfolyam időtartama lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az iskola és a szülő közösen segítsen a tanulónak abban, hogy meg tudja kezdeni a tanulmányait az ötödik évfolyamon. Abban az esetben, ha erre az időpontra a tanuló nem tudott megfelelően felkészülni a továbbhaladásra, a negyedik évfolyam megismétlésével pótolhatja a lemaradását.

Az iskola kötelezettsége, ha a tanuló „felzárkóztatásra szorul”

Abban az esetben, ha a tanuló felzárkóztatásra szorul, az iskolának fel kell tárnia azokat az okokat, amelyek miatt az érintett nem tud együtt haladni a többiekkel, amely miatt lassúbb a fejlődése. Ezt a tevékenységet a szülők bevonásával kell elvégezni, hiszen lehetséges, hogy a tanulói teljesítmény javítása azt igényli, hogy a szülő teremtsen jobb feltételeket a felkészüléshez, vagy tanúsítson nagyobb figyelmet saját gyermekére.

Az iskolának a pedagógiai programja alapján kell tudni megadni a választ arra, hogy az érintett tanulók részére milyen pedagógiai lehetőségeket tud biztosítani. A közoktatásról szóló törvényben található lehetőségek

- az egyéni foglalkozás,

- a napközis foglalkozás,

az iskolaotthonos oktatás felkínálása, biztosítása. A közoktatásról szóló törvény kötelezővé teszi az iskolának, hogy amennyiben a tanuló eredményes felkészüléséhez erre szükség van, legalább heti két alkalommal egyéni foglalkozást biztosítson részére. Az ehhez szükséges időkeretet a közoktatásról szóló törvény biztosítja. Az egyéni foglalkozás megszervezése iskolai kötelesség, azonban az egyéni foglalkozáson való részvétel a szülői döntés függvénye. Abban az esetben azonban, ha a szülő nem él az iskola által felkínált lehetőséggel, az iskola igazgatójának mérlegelnie kell, hogy igénybe veszi-e a gyermekvédelem által nyújtott eszközöket.

Az egyéni foglalkozás biztosítása kétféle módon is megszervezhető: a kötelező tanórai foglalkozásokon kívüli időben, illetőleg a napközis foglalkozások keretében.

A tanuló továbbhaladása

Az iskolai tanulmányok egységes folyamatot jelentenek a tanuló és a szülő oldaláról vizsgálva a kérdést. Adott iskolába történő belépés végső célja az, hogy a tanuló sikeresen eljusson az iskola utolsó évfolyamára, és megszerezze a jogosultságot általános iskola esetén a továbbtanulásra, középfokú iskola esetén az állami vizsga letételére.

Az egyes évfolyamok befejezéséről az iskolák tanulónként külön-külön döntést hoznak. A döntés meghozatalára a nevelőtestület az illetékes. A nevelőtestület minden tanítási év végén osztályozó értekezletet tart, amelynek során eldönti, hogy az adott tanuló teljesítette-e az adott évfolyamra meghatározott követelményeket, s tovább haladhat-e. Ez a döntés megjelenik az adott évfolyamról kiállított bizonyítványban záradék formájában. Ez a záradék lényegében egy iskolai határozatot jelent (Kt. 57. § (1) bek. g) pont).

A tanulmányi követelmények nem teljesítése

Az évfolyamismétlésre sor kerülhet akkor, ha

- a tanuló nem teljesítette az előírt követelményeket, ezért év végén tudását elégtelenre minősítették,

- jogerős fegyelmi büntetéssel eltiltják a tanév folytatásától, hiszen ebben az esetben nem áll módjában befejezni az adott évfolyamon a tanulmányokat.

- Hasonló helyzet áll elő, ha a fegyelmi eljárás eredményeképpen kizárják a tanulót az iskolájából.

- A évfolyam megismétlésére sor kerülhet abban az esetben is, ha a mulasztások következtében nincs lehetőség arra, hogy a pedagógusok, illetve a nevelőtestület megállapítsa az év végi osztályzatot.

- Szakképzésben részt vevő tanuló esetén a gyakorlati követelmények nem teljesítése is azzal a következménnyel járhat, hogy a tanulónak az adott szakképzési évfolyamon nem lehet igazolni a tanulmányok sikeres elvégzését (Kt. 121. § (41).

Az általános szabályoktól eltérő értékelési folyamatok

Az iskolai értékelés folyamata meglehetősen összetett, hiszen amellett, hogy az iskoláknak a gyakorlatban minden tanulóval kapcsolatosan egyéni pedagógiai stratégiával kell rendelkeznie, a közoktatásról szóló törvény is szabályoz néhány olyan pedagógiai helyzetet, amelyre tekintettel az iskoláknak külön megoldásokat kell alkalmazniuk egyes tanulói csoportokra vagy egyes tanulókra.

- Abban az esetben, ha a tanuló gyakorlati képzését nem az iskola tartja, a gyakorlati képzés keretében végzett tevékenység során nyújtott teljesítményt, magatartást és szorgalmat nem az iskola, hanem a gyakorlati képzés szervezője értékeli. Az évközi érdemjegyeket a gyakorlati képzés szervezője határozza meg. A gyakorlati képzés szervezője által megállapított évközi érdemjegyek alapján a nevelőtestületnek kell meghozni a döntést az év végi és a félévi osztályzatokról, illetve dönteni az iskolai magasabb évfolyamra lépésről, az állami vizsgára bocsátásról.

Abban az esetben, ha az iskola köztes vizsgát szervez, a tanuló félévi és év végi osztályzatát a gyakorlati képzés szervezőjének értékelése és a köztes vizsga eredménye alapján kell megállapítania az iskolának.

Ezek a rendelkezések kötelezőek, kötik az iskolát. Az iskola akkor jár el körültekintően, ha megfelelő megállapodásban rendezi a gyakorlati képzés szervezőjével a pedagógiai munka szervezésében és ellenőrzésében való közreműködést, és adott esetben kialakítják az értékelés és minősítés rendszerét és folyamatát (Kt. 70. § (6) bek.).

- A közoktatásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a tanuló részére az iskola igazgatója egyéni továbbhaladást engedélyezzen. Egyéni továbbhaladás engedélyezése esetén szükségszerű, hogy az értékelés folyamata is megváltozzon. Az egyéni továbbhaladás lényege ugyanis az, hogy az érintett tanulónak a többi tanulótól eltérő ütemben nyílik lehetősége meghatározott ismeretek elsajátítására. Egyéni továbbhaladás esetén meg kell határozni, melyik tárgyból, melyik évfolyam utolsó tanítási napjáig kell a tanulónak utolérnie a többieket. Az egyéni továbbhaladás – valamennyi vagy egyes tantárgyakból – különböző évfolyamokig, de legkésőbb a negyedik évfolyam végéig tarthat.

- A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet szabályozza a tanulói értékelésnek azokat az eljárási kérdéseit, amelyekkel meg lehet oldani az általános szabályoktól eltérően tanulmányokat folytatók vagy iskolába járó tanulók minősítésével összefüggő feladatokat.

Az iskolából történő távolmaradás egyik lehetséges következménye, hogy a nevelőtestület nem kerül abba a helyzetbe, hogy dönteni tudjon az iskola magasabb évfolyamára lépésről. Ilyen helyzet akkor következhet be, ha a tanuló mulasztása miatt nem valósulhatott meg az évközi teljesítményének rendszeres értékelése. A nevelőtestületnek abban a kérdésben kell állást foglalnia az osztályozó értekezleten, hogy engedélyezi-e az osztályozó vizsga letételét, vagy előírja a tanulónak, hogy ismételje meg az adott évfolyamot. A nevelőtestület mérlegelési jogköre korlátozott annyiban, hogy az osztályozó vizsga letételét csak akkor tagadhatja meg, ha az igazolatlan mulasztások száma meghaladta az igazolt mulasztások számát. További elvárás az iskolától azonban az is, hogy értesítse a tanuló szülőjét arról, ha a tanköteles tanuló igazolatlanul távol marad az iskolából. Ez az értesítési kötelesség már az első igazolatlan mulasztáskor fennáll. Értesíteni kell a kiskorú tanuló szülőjét akkor is, ha már nem tanköteles, de az igazolatlan mulasztásainak a száma eléri a tíz órát. Amennyiben az értesítés eredménytelen maradt, az iskolának értesítenie kell a Gyermekjóléti Szolgálatot, illetve a Gyermekjóléti Szolgálat közreműködését igénybe véve a tanuló szülőjét. Ezeknek az értesítéseknek meg kell történniük ahhoz, hogy az osztályozó vizsgára bocsátást elutasíthassa az iskola. E döntésnél is irányadó a gyermek mindenek felett álló érdeke alapelv, amelynek figyelembe vételével a nevelőtestületnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a tanuló jövőjére nézve melyik a legelőnyösebb megoldás.

Abban az esetben, ha a tanuló nem vesz részt a tanórai foglalkozásokon, mivel felmentést kapott, a tudásának értékelésére a félévi és a tanév végi osztályzatának megállapításához osztályozó vizsgát kell tennie. Az, aki magántanulóként folytatja tanulmányait, magatartására és szorgalmára nem kap félévi, illetve év végi osztályzatot.

Osztályozó vizsgát tesz a tanuló abban az esetben is, ha az iskolai tanítási órákról mulasztott idő miatt a nevelőtestület nem tudta megállapítani az év végi osztályzatait, de engedélyezték számára az osztályozó vizsga letételét. Az osztályozó vizsga letételére van szükség abban az esetben, ha a tanuló egy tanítási évben

- kettőszázötven tanítási óránál többet mulasztott. A mulasztásoknál egybe kell számítani az igazolt és igazolatlan mulasztásokat.

- Hasonló a helyzet abban az esetben, ha az igazolt és igazolatlan mulasztások a szakképzési évfolyamon elérik az elméleti tanítási órák húsz százalékát.

- Osztályozó vizsgán ad számot a tudásáról félév végén, illetve év végén az is, aki a független vizsgabizottság előtt tesz vizsgát.

A tanulmányi idő megrövidítése

A tanuló az iskola igazgatójának engedélyével az iskola két vagy több évfolyamára megállapított tanulmányi követelményeket egy tanévben, illetve az előírtnál rövidebb idő alatt is teljesítheti (Kt. 71. § (3) bek.).

Ha a tanuló „megrövidítette” a tanulmányi idejét, akkor saját döntése alapján „nem járja végig” az iskola valamennyi évfolyamát, hanem elsajátítva az adott tantárgyra, tantárgyakra előírt követelményeket, a rendelkezésére álló időnél rövidebb idő alatt befejezi a tanulmányait. A tanulmányi idő megrövidítésére nincs további központi rendelkezés. Egyéni mérlegelés alapján lehet dönteni a tanuló kérelméről. Jogilag nincs akadálya annak, hogy akár egy év alatt teljesítse valaki a gimnáziumi követelményeket. Gyakori megoldás például az, hogy a tanuló idegen nyelvből megszerzi a szükséges ismereteket, és a középiskolai tanulmányok befejezése előtt osztályozó vizsgát, majd előrehozott érettségi vizsgát tesz.

Nem tekinthető jogszerűnek, ha az iskolaszervezés alapja a rövidebb tanulmányi idő, például a három évfolyamos gimnáziumi felkészítés. Általánosságban ilyen helyi tanterv nem készülhet, nem hagyható jóvá. A tanulmányi idő megrövidítésének joga a tanulóé. Az iskola igazgatójának minden ügyben egyénileg kell mérlegelnie, hogy a kérelem teljesítése a tanuló érdekében áll-e.

Az évfolyam megismétlése

Évfolyamismétlésre akkor kerül sor, ha a tanuló az iskola meghatározott évfolyamáról nem lép tovább, hanem újra kezdi azt. Évfolyamismétlés esetén a tanulói jogviszony folyamatos, azonban a tanulói jogviszony változhat, például átvétel miatt. Az évfolyam megismétlésére sor kerülhet azért, mert a tanuló nem teljesítette az adott évfolyamra meghatározott követelményeket, tehát nem sikeresen fejezett be egy adott évfolyamot. Sor kerülhet azonban évfolyamismétlésre akkor is, ha egyébként az évfolyamra előírt követelményeket teljesítette a tanuló, és magasabb évfolyamba léphetne. Ha a megszűnt tanulói jogviszony után új tanulói jogviszonyt létesítenek, akkor is sor kerülhet a már egyszer megkezdett, de be nem fejezett évfolyam újrakezdésére és a már sikeresen befejezett évfolyam ismételt megkezdésére. A kialakult helyzetek és megoldások hasonlóak, azonban az iskolának csak az évfolyamismétlővel szemben vannak jogszabályban előírt kötelezettségei, míg az újrakezdő „befogadása” intézményi hatáskörbe tartozik.

Az iskolai követelmények nem teljesítése

Az iskola által meghatározott követelmények nem teljesítése bekövetkezhet a tanulónak felróható okból és a tanulónak fel nem róható okból. A tanulónak felróható ok nem azonos a tanuló magatartására visszavezethető okkal, mivel a meghatározott évfolyam be nem fejezésére sor kerülhet a tanuló akaratából anélkül, hogy az felróható lenne.

Azokat az eseteket, amikor felróható a tanulónak, hogy nem teljesítette a tanulmányi követelményeket, a közoktatásról szóló törvény tételesen meghatározza. Ilyen helyzet akkor áll elő, ha a tanuló azért kénytelen évfolyamot ismételni, mert

- év végén elégtelen (1) osztályzatot vagy annak megfelelő minősítést kapott,

- jogerős fegyelmi büntetéssel a tanév folytatásától eltiltották, vagy kizárták az iskolából,

- a megengedettnél igazolatlanul többet mulasztott, és tanulói jogviszonya megszűnt,

- az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztása miatt a tanítási év végén nem volt osztályozható, és a nevelőtestület az osztályozó vizsga letételét, illetőleg az előírt gyakorlati követelmények teljesítését az igazolatlan mulasztások száma miatt nem engedélyezte,

- a vizsga folytatásától eltiltották, illetve a vizsgán igazolatlanul nem jelent meg, vagy engedély nélkül távozott (Kt. 121. § (1) bek. 41. pont.)

A sikeresen befejezett évfolyam megismétlése

A tanuló részére az iskola igazgatója engedélyezheti az iskola évfolyamának megismétlését abban az esetben is, ha egyébként sikeresen teljesítette az adott évfolyam követelményeit, és felsőbb évfolyamra léphetne. Az engedély megadásáról a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérésére az iskola igazgatója dönt. A szülő kérésére az első-negyedik évfolyamon engedélyezni kell az évfolyam megismétlését. A szakképzési évfolyam nem ismételhető meg. Nem tekinthető a szakképzési évfolyam megismétlésének a második vagy további szakképzésbe történő bekapcsolódás (Kt. 71. § (7) bek.).

Ez a szabályozás nem határozza meg, hogy a kérelem teljesítésére, illetve elutasítására milyen indokkal kerülhet sor. Az iskola igazgatója dönt mérlegelési jogkörében. Indokolt, hogy az iskola pedagógiai programja tartalmazzon rendelkezést az igazgatói döntéshez, az igazgatói mérlegeléshez.

Nincs mérlegelési lehetősége az igazgatónak abban az esetben, ha az első-negyedik évfolyamra járó tanulónál a szülő kéri, hogy gyermeke megismételhesse az adott évfolyamot. Az iskola az első-harmadik évfolyamon nem utasíthatja – csak szűk kivétellel – a tanulót évfolyamismétlésre. Szükség lehet azonban arra, hogy a tanuló fejlődése, a megszerzett ismeretek megszilárdítása a meglévő hátrányok ledolgozása érdekében meghosszabbítsák a tanulmányokat ezeken az évfolyamokon. A pedagógus és a szülő együttműködése alapján kerülhet sor megalapozott, a tanuló mindenek felett álló érdekét figyelembe vevő szülői kezdeményezésre.

Évfolyamismétlés a gyakorlati képzésről történő mulasztás miatt

A szakképzésben részt vevő tanuló esetében is jogkövetkezményekkel jár, amennyiben a gyakorlati képzés foglalkozásairól távol marad. A tanulói részvételt, illetve mulasztást nyilván kell tartani a foglalkozási naplóban. Amennyiben az igazolt és az igazolatlan mulasztások száma egy tanévben a gyakorlati képzési idő húsz százalékát meghaladja, a tanulónak meg kell ismételnie az évfolyamot. Ha a tanuló felkészülése tanulószerződés keretében gazdálkodó szervezetnél folyik, az évfolyam megismétlésére csak akkor nyílik lehetőség, ha ahhoz a gazdálkodó szervezet hozzájárul. Abban az esetben, ha a tanulónak nincs igazolatlan mulasztása, lehetőség van arra, hogy eltekintsen az iskola az évfolyam megismétlésétől, amennyiben a mulasztását a tanév megkezdéséig pótolni tudja, illetve eddig az időpontig előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni lehet. A nevelőtestület dönt arról, hogy eltekint-e az évfolyam megismétlésétől, amennyiben a gyakorlati képzés gazdálkodó szervezetnél folyik, ilyen döntést csak a gazdálkodó szervezet javaslata alapján hozhat (Szt. 24. §).

A javítóvizsga

Ha a tanuló a tanév végén elégtelen osztályzatot kapott, javítóvizsgát tehet. Ha az elégtelen osztályzatok száma meghaladja a kettőt, a tanuló a nevelőtestület engedélyével tehet javítóvizsgát. A tanulótól nem tagadható meg a javítóvizsga letételének a joga mindaddig, ameddig legfeljebb kettő tantárgyból értékelték a tudását elégtelenre. A nevelőtestületnek a döntése során azt szükséges mérlegelnie, van-e reális esély arra, hogy a tanuló kettőnél több tantárgyból felkészüljön a nyár folyamán. Mérlegelési szempont lehet az is, hogy a magasabb évfolyamon történő tanulmányok sikeres folytatására mikor nyílik nagyobb esélye a tanulónak, ha javítóvizsgán „átmegy”, vagy ha évfolyamot ismétel, és pótolja az elmaradását.

Javítóvizsga letételével folytathatja a tanulmányait az is, aki az osztályozó vizsgáról, a különbözeti vizsgáról igazolatlanul távol maradt, vagy azt nem fejezte be, illetve az előírt időpontig nem tette le.

Szakmai gyakorlatból akkor lehet javítóvizsgát tenni, ha a nevelőtestület – a gyakorlati képzés szervezőjének egyetértésével – engedélyezte azt (11/1994. (VI. 8.) MKM r. 21. § (8)-(10) bek.).

Az évfolyamismétlés joga

A tanuló joga az évfolyamismétlés. E jog gyakorlását nem tagadhatja meg az az iskola, amelyik a tanulót évfolyamismétlésre utasította mindaddig, ameddig a közoktatásról szóló törvény alapján egyoldalú nyilatkozattal nem szüntetheti meg a tanulói jogviszonyt. Az évfolyamismétlésre történő utasítás nem eredményezi automatikusan a tanulói jogviszony megszűnését, még akkor sem, ha ugyanazon az évfolyamon ismételten sikertelen maradt a tanuló. Az iskolának döntenie kell a tanulói jogviszony megszűnéséről, s a döntés jogerőre emelkedése után szűnik meg a tanulói jogviszony.

2008. november 1. szombat

Nincs hozzászólás »

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Hozzászólás most!

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!