Requiem a (tan)szabadságért<

„Az ifjúság nevelése a jövő záloga!” (XVI. Benedek) Hazánkban a hatalom tönkretette az iskolát. Az iskola tönkreteszi az ifjúságot. Az ifjúság és vele az ország elveszíti jövőjét.

Requiem a (tan)szabadságért

Magyarországon diktatúra van. A diktatúra akkor is diktatúra, ha nem a katonák kormányoznak, akkor is, ha az ellenzék nincs a rács mögött, akkor is, ha a szabadságjogok néhány morzsáját még nem söpörték le az asztalról. Mi másnak lehetne nevezni az olyan hatalomgyakorlást, amelynek nincsenek korlátai, egyetlen ember dönthet minden kérdésben? Formálisan létezik országgyűlés és kormány. Valóságos döntési joguk nincs. Nem rajtuk múlik lesz-e és mikor Magyarország – a történeti alkotmány vívmányainak megfelelően – királyság, Orbán Viktor fejére teszi-e az országházi vitrinből a koronát, vagy megelégszik azzal, hogy élete végéig a kormányzói tisztséget tölti be. Törvények születnek vita nélkül, egyetlen nap alatt. Törvények születnek a kormány megkerülésével, önálló képviselői indítványként.

A diktatúra szeretné megszerezni az emberi gondolkodás fölötti hatalmat. Ezt a célt szolgálja a nyilvánosság és a sajtó megszállása. Ezt a célt szolgálja az oktatás megszállása. Ezt a célt szolgálja a hitélet állami szolgálatba állítása. Mind a három feladat vé grehajtva. Végrehajtva akkor is, ha létezhet még a hatalomtól eltérő vélemény. Végrehajtva akkor is, ha létezhet még alapítványi iskola. Az ellenzék, az ellenzéki sajtó, az alapítványi iskola addig létezhet, ameddig a hatalom jónak és szükségesnek tartja. Orwell jól látta a jövőt. A Nagy Testvér mindent lát! A képviselővé és bűntető jogásszá avanzsált volt államtitkár bármikor benyújthatja a gondolatbűnözésről és gondolatrendőrségről szóló törvényjavaslatát.

Az emberek gondolkodása feletti uralom megszerzésében fontos szerepe van az állam és a „történelmi” egyházak között létrejött paktumnak. Ennek fontos eleme a vallási közösségek közötti különbségtétel. Az állam az úgynevezett bevett egyházakkal ápol bensőséges viszonyt. Az e körbe nem tartozó vallási közösségek a létükért küzdenek. A bevett egyházak a nagyvonalúan osztogatott állami támogatásért minden segítséget megadnak a hatalomnak céljaik megvalósításához.

A diktatúra kiépülése az oktatásban

A hatalom az oktatási rendszer minden szintjét – az óvodától az egyetemig – megszállta. Az állam irányít, fenntart, ellenőriz. Megmondja, hol lehet iskola, milyen feladatot láthat el, milyen létszámban fogadhat tanulót, ki taníthat és miből, hányan juthatnak érettségihez, milyen képzések folyhatnak a felsőoktatásban, milyen létszámban. Az intézmények feletti hatalom kihasználásával folyik a fő cél végrehajtása, a ma és a jövő generációi alattvalóvá nevelése. Az oktatási rendszeren keresztül lehet közvetve és közvetlenül eljutni milliókhoz. A Horthy-korszak imája a „Hiszekegy” és jelmondata a „Csonka Magyarország nem ország … „ ma is hatást gyakorolnak a politikára, a közgondolkodásra. Miért tartja kézben a hatalom az oktatás tartalma meghatározásának a jogát? A közelmúlt eseménye a válasz: az óvodáknak kiadott ukáz elrendeli a hazafias érzelmek erősítését a gyermeki gondolkodásban.

A változások és eredményei leginkább az iskolák munkájában, tevékenységében érhetők tetten. Az eredmény lenyűgöző. Az állami iskolarendszerből – aki megteheti – kimenti gyermekét. Vagy a határon túl keres számára oktatási intézményt, vagy a bevett egyházak által fenntartott és az állam áltál finanszírozott intézményrendszert választja. Miért? Azért, mert az elveiben, törekvéseiben, céljaiban gyermekközpontú közoktatás rendszerét felváltotta a tantervközpontú köznevelés rendszere. A tantervközpontú iskolarendszerben a tanulónak kell igazodnia az iskolához, míg a gyermekközpontú iskolarendszerben az iskola igazodik a tanulóhoz. Miképpen válik az iskolarendszer tantervközpontúvá vagy gyerekközpontúvá? A tantervi szabályozás a meghatározó. Sok függ a központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum és az iskolai tevékenységet meghatározó dokumentum „viszonyától”. A központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum a Nemzeti alaptanterv. Az iskola pedagógiai tevékenységének alapja a helyi tanterv. Mit tartalmaz a Nemzeti alaptanterv? Hogyan készül a helyi tanterv? Ezek meghatározó kérdések.

A Nemzeti alaptanterv szerepe

A közoktatás rendszerében alkalmazott Nemzeti alaptanterv nem tananyagot, hanem fejlesztési célokat és kulcskompetenciákat határozott meg, A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához. Az iskolák felelőssége pedagógiai programjuk, részeként helyi tantervük elkészítése és annak meghatározása, hogy a kompetenciákat milyen műveltségi területek részeként, milyen tananyag feldolgozásával alakítják ki, miképpen teljesítik a fejlesztési célokat. Az iskola a helyi tantervében határozza meg, milyen feltételek mellett léphet a tanuló az iskola magasabb évfolyamába. (Az állam ajánlott tanterveket bocsátott ki. Az iskolák kerettanterveket akkreditáltathattak. Működött a tankönyvpiac.) Ebben rendszerben nem szükségszerű, hogy minden tanuló azonos időpontban azonos teljesítményt érjen el. Egyéni tanulási útvonalak alakíthatók ki. A gyermekközpontú iskolában a tanulási folyamat aktív résztvevője a tanuló. A pedagógus „karmesterként” irányítja a tanulási folyamatot. A tanulási folyamat a játékra, a mozgásra, a művészetre épül. Van idő bevárni a lassabban fejlődőket. Nincs szükség osztályozásra, buktatásra. A teljesítményt a pedagógus szövegesen értékeli. A pedagógiai munka tervezésében, szervezésében, ellenőrzésében nagy a szerepe a szülői és a tanulói közösségeknek. A szakmai ellenőrzés alapja az intézményi önértékelés, és az állami szakmai mérés rendszere.

A 2010-ben hatalomra jutott kormány gyökeres fordulatot vezetett be a tantervi szabályozás terén. A törvényszöveg világos: a Nemzeti alaptanterv érvényesülését a kerettantervek biztosítják. A 2012-ben kiadott Nemzeti alaptanterv ezért nem az iskoláknak, hanem a tantervkészítőknek, a tankönyvíróknak készült. Az iskola a miniszter által kiadott kerettantervek alapján készíti el helyi tantervét. A pedagógiai folyamat minden perce szabályozottá vált. Kerettanterv készül mindenhez, amit az állam fontosnak tart A tantervközpontú iskolában a kötelező tantervek alapján adják le a tananyagot, kérik számon annak elsajátítását, értékelik a tanuló tudását. Az iskolának kevés a mozgástere a tantervtől való eltéréshez. A tantervhez az állam rendeli hozzá a tankönyvet. A tantervben foglaltakat megadott időpontra minden tanulónak teljesítenie kell. Amennyiben ez nem sikerül, a tanuló nem haladhat tovább, megbukik. A tantervközpontú iskolában a pedagógus sérthetetlen, szavait nem lehet megkérdőjelezni, a tanuló nem alanya az oktatási folyamatnak, hanem a tárgya. Az iskolát, a pedagógust az állami felügyelet tartja sakkban. Az állami tanfelügyelet ellenőrzi az állami megrendelések teljesítését.

Merre tovább?

A tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga eltűnt. Nem hiányzik sem a pedagógusoknak sem a szülőknek. A hatalom új Nemzeti alaptanterv bevezetését ígéri 2019. szeptemberre. Ez a hír lázba hozta a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket. Egyeztessünk, ajánlkoznak. Bíznak a hatalom nagylelkűségében. (A hatalomnak nincs egyeztetési kötelezettsége!) Egyeztetni? Miről? A kötelező kerettanterv mellett lényegtelen az iskolák számára mit ír a Nemzeti alaptanterv.

Az Országgyűlés 2018. évi őszi időszaka – nyilvános – törvényalkotási programjában szerepel az oktatást meghatározó törvények sokadik módosítása, szeptemberi benyújtással. Ez nem váltotta ki az érintett szervezetek érdeklődését. Pedig akad néhány sorsdöntő kérdés: az iskolaszerkezet átalakítása, a középiskolai felvételi kötelezővé tétele, a beiskolázási arányok alakulása, a felsőoktatásba történő bejutás nyelvvizsgához kötése, a felsőoktatási szakok bevezetése és megszüntetése.

A helyzetet jól jellemzi: 2015 szeptemberében az Új Magyar Köztársaság Egyesület a tankötelezettség tizennyolc éves korig történő visszaállítása céljából népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtésbe kezdett. Sikertelenül. 87.483 választó írta alá a kezdeményezést.

Diktatúrában vagy autoriter irányítású országban élünk? A bukását követő több mint fél évszázad eltelte után, a történész vélekedése szerint a Horthy korszak nem diktatúra, hanem autoriter vonásokat hordozó polgári parlamentarizmus volt. Az akkor élők közül sokan másképpen élték meg a csendőrpofonokat. Ma, az itt élők közül nem kevesen vannak azok, akik úgy érzik elviselhetetlen a félelem, a kiszámíthatatlanság, a szegénység, a pöffeszkedő bürokraták arroganciája. Nekik lényegtelen mit fog válaszolni a történész évtizedek múlva a feltett kérdésre.

Címkék: ,

2018.09.22.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!